Május 8-án történt, 30-án kezdtem írni, az Új Kenyér Ünnepére lett kész

A kezdetek
A Cég Angyalföldről Óbudára költözik. Ez a megszokotthoz ragaszkodó medve számára igen nagy megrázkódtatás. A kényelmes szomszéd kerületbe való munkábajárást (félúton a konditeremmel) most valami egész másra kell cserélni. Az utazási idő lényegesen több lesz, a szabadidő lényegesen kevesebb, így a futások is veszélybe kerülnek. De egy Kost ez nem tántoríthat el. Lássuk csak: hogyan kovácsoljunk a hátrányból előnyt ? Az utazásra kínálkozó alternatívák:
1. Mackómobil: drága, az óbudai dugók miatt lassú, nem kiszámítható és stresszes.
2. BKV: 4 vonal, 3 átszállás: olcsóbb, de továbbra is lassú.
3. Bringa: olcsó, kiszámítható és végre lesz időm erre is :-)
Hosszas kutatás és konzultáció után remek társra leltem egy Magellán Polaris-ban. 2009 április 20-ától kevés kivételtől eltekintve reggel-este 9.5 km, kiszámítható 25-33 perces menetidővel, minden évszakot átélve szokom meg a bringázást.

A kósza gondolat
Az év végén elgondolkodom rajta, hogy egyszer ki kéne próbálni egy duatlonversenyt. Nem túl nagy meggyőződéssel, de szólok spetinek és Elm-nek, hogy szóljanak, ha látnak valami "hátulgombolós"-nak való alkalmat.

Verseny a láthatáron
spetitől jön a hír, hogy Orfűn lesz egy rövidtávú duathlon-verseny, mehetnénk. Hetekig merengek rajta, aztán online nevezek. Még nem utalom át a nevezési díjat. spetinek hegymászóvizsgája lesz, nem jön, de átutalom a nevezési díjat. Most már nincs visszaút:
1. Családi hétvégét szervezek Orfűre. Szállásfoglalás.
2. obor-ral konzultálok a Tóparti Futóparty alatt arról, hogy eszik, vagy isszák a duatlont.
Tanácsok:
- tudd, hol van a biciklid a depóban,
- futni már tudsz, tekerj sokat,
- próbálj ki 40 kilit tekerni, majd utána 5 kilit futni,
- tekerj hegyre.
3. Máté kollégámtól slick gumi kölcsönzése.
4. Szinttérkép nézegetése.
5. 40 kili tekerése Kápmegyer körül, majd fiam segítségével villámgyors depózás után 4.5 kili tekerése.
Problémák:

1. Bringázás közben nem jó a csavaros üveg, mert 2 kéz kell hozzá.
2. Az energiaszeletet szintén két kézzel lehet csak kibontani.
3. Az rendben van, hogy a bringa végén pörgetni kell, de ugyanolyan lépésszámmal futni már nem tudok.
4. Mik ezek a botok a combomba dugva, amiktől alig tudom elkezdeni a futást ? :-)

6. Twin Peaks (Margit Kórház-Fenyőgyönygye-HHH-Fenyőgyönygye-HHH-Fenyőgyönygye-Margit Kórház) bringázás.
Hamar (5-10 méter) rájövök, hogy a Kiscelli utca (~20% emelkedő) nem bringázásra való. A többit élvezem.
Kérdés: hogyan kell lefelé fékezni ? Kell-e egyáltalán ?
7. Gumicsere, fék-, váltóállíttatás a szervízben.
8. Tetőcsomagtartó, kerékpártartó összeszerelése (2 ember * 40 perc = 80 emberperc :-))
9. El...tam a szállásfoglalást, az eredeti szállásadó (köszönet neki) segítségével új szállás keresése.
10. Lehet másról is beszélni emberekkel, mint a duathlonról ? :-)
11. Jaj ...

Joyride to Orfű
- Egy hajtós munkanap után Dóri lányom hazahozatala a pályaudvarról.
- Dávid fiammal bringatartó és csomagtartó felszerelése.
- Gyors bepakolás a kocsiba, kedvesem munkából hazavárása.
- Végre elindulunk, M6-ig lépésben, M6 szuper, Pécs előtt a GPS szivargyújtós tápja felmondja a szolgálatot. -> váltás túra GPS-re.
- A Mecsek úttalan útjain annak felismerése, hogy a túra GPS út-fogalma egészen más, mint az autós GPS-é :-)
- Szállásadónk és saját magunk legnagyobb megkönnyebbülésére végre megérkezünk, a szállás szuper.
- Elfogytam, alig van erőm vacsorázni, le kell feküdnöm.
- Segítség, hogy lesz ebből verseny ?

A verseny reggele

Reggel azonban pihenten ébredek. Reggeli molyolás, banán, kávé kedvesemnek, aztán - még 7 előtt - bringával irány a versenyközpont. Útközben duathlonos sporttársnál érdeklődöm a helyi szokások felől. Közben bringámat méregeti, látom szemében a sajnálatot. A depót még csak most kezdik építeni, de a versenyközpontban már lézeng néhány ember. Rövid várakozás után megkapom a rajtcsomagot, tetszik az ellenző (jó lesz Dóri lányomnak, imádja), klassz a fekete duathlonos törölköző. Kellemes meglepetésként krisz_ tűnik föl. Végre van valami ismerős, ráadásul futóbolond, akitől még lehet butákat kérdezgetni. Megnézem az általa kínált rajtszámtartót és chiptartót, de aztán nem veszek: első-bálozónak jó lesz a gyatya-madzag is :-) Eltekerek a siratófal elejére (abaligeti elágazás), lassan elindulok rajta: így elsőre ijesztő a látvány, hamar vissza is fordulok, nehogy sok energiát veszítsek. Még nem jött el az ideje az emberkedésnek. A Pécsi tó partján tekerek tovább: a hosszú futó- és kerékpáros pálya közös szakasza. Tetszik a hullámzó út, a zöld környezet, vajon a versenyen is tetszeni fog ? Az úton a kátyúk színes krétával keretezve, javítva, a javíthatatlanok körülbólyázva: nagyon precíz előkészítés. A hosszú futópálya fordítóján visszakanyarodok, betérek a szatócsboltba, majd újra a versenyközpont felé veszem az irányt. Közben már épül a depó, sokasodnak a versenyzők, odatévedek a mobil kerékpár-szervízhez. Elkérem a pumpát, még egy utolsó nyomásigazítás 5 bar-ra, kicsit hallgatom a hegymeneti váltóbeállításról szóló eszmefuttatást, aztán: irány haza átöltözni.
Kedvesem már megébredt, lányom még alszik. Csendben átöltözöm, összeszedem a vinni-valókat, aztán újra irány a központ. A depókapuban ellenőrzés, egy rendező segítségével a sisakra és a nyeregcsőre applikálom a rajtszámot. Csodálkozó pillantások - evvel a bringával ? - kereszttüzében tolom be gépemet a 84-es helyre. Hát igen: az én kis montim elbújhat a sok sok csili-vili, esetenként karbonvázas-küllős varázslat mellett. A vázra terítem a bringás futóbolond pólót, hátsó zsebében a 3 energiaszelettel. Kulacs a bringán, sisak a földre, kesztyű a sisakba, váltócipő nem kell: én a futócipőben fogok bringázni is. Újabb ismerős tűnik fel: Kanga rövid üdvözlés után a fajansz-szentély iránt érdeklődik. Feltűnik csike_ is, most jólesik minden barátságos szó. Elvégzem a szokásos bemelegítő gimnasztikámat, majd - egy rövid technikaival egybekötve - kocogok egy kört. Regisztráció a rajtnál, egyre fokozódik a hangulat. A rajtban - ahogyan mindig is terveztem - szinte leghátra állok. Újabb kedves ismerős a rajt előtt: Kiss Pali is indul szeniorként.

1. Futás
Így jó hangulatban és kellemes társaságban teszem meg az első néhány száz métert. Jól megy a futás, mint vártam, élvezem a "hullámvasutas" útvonalvezetést. Kis akadályverseny a fordító környékén (reggeli pályabejárás rulez :-)), aztán a - már jól ismert - hepehupákon vissza a versenyközpontig. A többiekkel ellentétben én a saját izómat cipelem, hogy a félóránkénti frissítést betarthassam. Még egy kis kunkor - egy rövid technikai szünettel kiegészítve -, aztán már terelnek is a depóba.
10 km - 0:50:36

1. Depózás

A narancsmez már messziről világít (köszi Obor a tanácsot, hogy jól jegyezzem meg a bringám helyét), így könnyen megtalálom a helyem. A - még nem kiürült - futóüvegemet lerakom, sapka le, sisak fel, póló fel, ... Upsz, ezt elszúrtam: a póló nem megy át a sisakon. sisak le, póló fel, sisak fel. Nyeregbe. Upsz, ezt is elszúrtam, a rendezők már sípolnak is: a depóban nem bringázunk. Nyeregből le, futólépésben bringatolás, majd: nyeregbe.
0:01:17

Bringázás

A futás-bringa váltás semmi gondot nem okozott. Azonnal enni kezdem az első - előre bontott - energia-zselémet, aztán gyorsan iszok is. Közben szorongással vegyes tisztelettel tekintek az Abaliget felé tartó meredélyre. Valószínűleg ivás közben csináltam egy kis szvinget, mert bal vállam mögül kiáltás hangzik, mire gyorsan újra egyenesbe rántom a gépet. A "hullámvasút" már ismerős, az útjavítások verseny közben is megfelelőek. A gátra hajtva bejáratlan szakaszra érkezek, de a gáton lévő kátyúk is precízen vannak javítva. A Hertelend felé vezető kanyarból azonban nemhogy nem takarították el a homokot, kavicsokat, így inkább lassítok biztos, ami biztos. Az út elkezd emelkedni: a siratófalon kívül nem készültem jelentősebb emelkedőre, ez az emelkedő, azonban, ha nem is nagyon meredeken, de igen kitartóan emelkedik és szívja ki az erőt az emberfiából. És ez még csak az első kör, mi lesz itt még. Aztán - mintha meg akarna nyugtatni a táj - lejtőbe csapunk át. Jólesik a száguldás, önbizalmat ad, amely kitart a következő emelkedőn a fordítóig. A visszaúton lefelé suhanva már van erőm megbámulni az egyik felső kanyarban elénk tűnő gyönyörű zöld völgyet. Lefelé - ahogy korábban egy hegyibringástól láttam - a kormányba bújva csökkentem a légellenállást és élvezem a sebességlázat. Hamar visszaérünk a tóhoz, gát, hullámvasút, majd egy emelkedő végén lévő jobbkanyar után (lendület 0) indul az abaligeti emelkedő. Kezdek visszaváltani és ekkor újabb kellemetlen meglepetés ér: nem tudok az első váltó legkisebb kerekére váltani :-( Most ezen nincs idő töprengeni, meg kell találni a helyi optimumot, így az első váltó marad kettesben, csak a hátsót váltom vissza egyesbe. Így - több versenybringással ellentétben - nem kell tolnom hegymenetben a gépet, kiállás nélkül tudok feljutni, a hegytetőn lévő fordítóig. Útközben a legnagyobb kanyarban, emberek koszorújában kinyílt, vérző térdű srác fekszik a földön: szomorú látvány. Lefelé a halálkanyarban a rendezők lassításra intik a mezőnyt: jobb ez így. Aztán ár csak a fordító és kezdődik minden előről, egyszer megvolt, már csak kétszer kell ismételni :-), nincs több ismeretlen szakasz. Azért óvatos vagyok, még nem szabad minden erőt elpöfékelni. A hertelendi lejtőn egy kislányt előzhetnék, de kockázatos lenne: presztízskérdést csinál abból, hogy nehogy megelőzzem. Így hagyom, hadd menjen. Az abaligeti emelkedőn a halálkanyarban már mentőhelikopter áll, már bent ápolják a srácot. Lefelé megállítják a mezőnyt, hogy a helikopter felszállhasson, itt ismerkedek meg Ironmariann-nal. Aztán hajrá, tovább. Az utolsó bringás-körbe már beleteszem magam, hadd szóljon, a futásnak mennie kell "izomemlékezetből" is. Utolsó kör ide, utolsó kör oda, mégis néhány perccel jobban sikerül. A befutóban már nyújtom az akhillest, vállkörzéseket végzek, ahogy azt a nagykönyvben megírták.
40 km - 1:50:43

2. Depózás

Örülök az első futásból megmaradt izónak, mert a bringás ellátmány már elfogyott, így a sisak és pólólevétel mellett erre is fordítok egy kis időt, aztán Go !
0:00:55

2. Futás
Az utolsó futás alatt mindent beleadok, tolom, ahogy a csövön kifér. Fülemen is veszem a levegőt, pulzus az egekben 180+, de jól érzem magam, nem fulladok, hangosan buzdítom a többieket is. Ennek - egyetlen kivétellel: "Ne ordíts !" - mindenki örül, de a hölgyet többet nem biztatom. Frissítés nélkül, még egy kicsit megtolva a végét futok be a célba.
5 km - 0:22:29

"Félelmem" beigazolódott: nagyon tetszett a verseny, a becsült 3:30 helyett 03:06:01.6 alatt teljesítettem a versenyt, végig jól éreztem magam, elkapott a gépszíj.
A hátralévő két napban - az esős idő ellenére - kellemes sétákat tettünk kis családommal a környéken, élveztük a hely varázsát.

Ide eljövök ismét, tudom, érzem !