Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:54:41

Távolság

180 km Szint: 969 m

Tempó

02:18 p/km (26.04 km/h)

Edzésleírás

https://mysports.tomtom.com/service/webapi/v2/activity/perm_sC42st-ma5A0P86YOO1cgvPRxky3f2MO251jgHjsucDGWluXjQjTSUlS5cix-8Y30Y3agiU5MOorKE0eU2OLLQ?format=html

Szóval elindultam bringázni. 5 perccel később, mint terveztem, sebaj. Tavaly emlékszem nagyon pörgött itt a lábam az első szakaszon. Idén vmiért nem sikerült olyan lendületesre a kezdés. Koncentráltam a frissítésre, ami nem volt túl bonyolult, minden 30. percben egy fél szelet, illetve a 45. perctől 30 percenként egy sótabi, valamint óránként kb. egy kulacs víz. Eleinte igyekeztem a 85-90 rpm lábfordulatot is tartani. Jött a nemzeti park, ami még mindig nagyon szép. Áttekertem a 2 tó között, át az árnyas erdőn. Nem tudom, hogy hány fok lehetett aznap, az előrejelzés 30-t mondott, ami nagyatádi viszonylatban nem vészes. Nem is éreztem, hogy hűtenem kellene magamat bringa közben. Az 1. frissítőponton lecseréltem a nagyváradi román kulacsaimat, amit aztán sajnos eléggé megbántam. Elkezdődött a kulacsos kálváriám. Volt, amelyik úgy szorult, hogy alig jött ki a kulacstartóból. Volt amelyikből (High5-os) nem tudtam egyszerűen rendesen inni. Aztán a segesdi vízzel is megszívtam, mert ott meg ihatatlan műanyagízű vizet adtak fel. Így aztán beérve Nagyatádra úgy döntöttem, hogy csak a versenykp-ban cserélek, de egyszerre 2 kulacsot, plusz felveszem a szeletet is. Ezekhez az akciókhoz meg is álltam, máshogy nem ment. Aztán röviddel utána a csabai frissítőpontunkon is elidőztem kicsit. Emese újrakente rajtam a naptejet, mást nem is kértem végig. A hozott és kapott szeletekkel egy darabig elvoltam, bár a végén már alig csúsztak, így 2 zselét is benyomtam, nem mintha azok sokkal jobban estek volna. Hiányzott volna vmi házi. Jövőre tuti szendviccsel frissítek. :) Viszonylag hamar elkezdtem sajnos fészkelődni a nyeregben, nyomott, ami csak egyre rosszabb lett. Szerintem a végén emiatt lassultam be végképp. Vagy csak elfáradtam fejben, nem tudom. Tartottam a kukoricásban egy eü.-i szünetet, bár az is inkább alibizés volt, hogy végre leszállhassak. Viszont aztán az ott összeszedett pici bogáncsokat szedegethettem a kesztyűmből és a gatyámból. :P A végén már minden egyes döccenőt nagyon fájdalmasan éltem meg. Láttam, hogy milyen messzire úszik az áhított 6:30-as időm. Az utsó km-ek iszonyat lassan teltek, s már nagyon vártam a végét. Egy adalék: a 2. körömben megelőzött Kokó a bringán (azaz rámvert egy kört :), s cuki volt, mert  - bár ő nem ismer engem - de odaszólt nekem, hogy "Hajrá Mariann! Nagyon szépen mész!". Nagyon meglepődtem. Válaszoltam neki, hogy köszi és hajrá. De magamban tudtam, hogy csak jófej akart lenni és adni egy pluszlendületet, mert addigra már mindenhogy mentem, csak szépen nem. :P

A depóban rutinosan a wc felé vettem az irányt, lehagyva a toitoi előtt várakozókat. Ki kellett már engedni a fáradt gőzt. :) Emiatt a depóm hosszabb lett kicsit, 9 perc.