Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:48:51

Távolság

41.69 km

Tempó

05:29 p/km (10.93 km/h)

Edzésleírás

És eljött ez az idő is, bár nem gondoltam volna még egy évvel ezelőtt, hogy így lesz. Még a tél közepén összeálltunk páran, hogy elmenjünk Sárvárra és kipróbáljuk magunkat a 12 órás versenyen, persze csak váltóban. Azóta sok minden változott, de az ötlet és a szándék maradt, így ezen a szombati napon tényleg ott álltunk a rajtvonalnál, majd pontban tízkor el is indult a mezőny. Az első körben jól megnéztem a pályát, egyrészt azért, hogy megjegyezzem az útvonal jellegzetes pontjait (ez később nagyon jól jött, amikor már semmire nem volt erőm figyelni) másrészt azért, hogy gyönyörködjek a tavaszi üde zöld lombokban, amik a pályát mindenfelől szegélyezték. A kör rövid volt, alig egy kilis, ami egyfelől azzal az előnnyel járt, hogy gyorsan vissazértem a rajthoz, meg a többiekkel is sűrűn találkoztam, másfelől viszont így a változatosság elég minimális volt. De ez most nem volt baj: tudtam, hogy így lesz, erre készültem, így csakhamar egyfajta meditatív hangulatba kerültem, és csak köröztem. Az első egy óra hamar elment, és már jött is a váltás. Jólesett leülni, nézegettem a futókat, üdvözöltem az ismerősöket, megettem egy almát. Az eredeti terv szerint két óra pihenés után jöttem volna én, ez azonban felborult valamelyest, mivel Réka is beállt futni, így nekem hosszabb pihenő jutott. Közben eljött az ebédidő is, ezért beültünk a Várkapu Étterembe energiát vételezni. Mivel Ildi tartott tőle, hogy evés után nem tud majd futni, ezért itt cseréltem vele, és amíg ő futott, addig én ebédeltem, majd után rögtön be is álltam. Kiváncsi voltam, hogy mennyire fogom bírni, de hála az eleve óvatos kezdésemnek, nem lett semmi gond. Le is nyomtam az újabb egy órát, majd átadtam a chipet Marcsinak. Újabb pihenő, majd immár koraeste kerültem újra sorra. Itt már két dolog kezdett kiütközni: az egyik, hogy a lábam határozottan éreztette a nemtetszését, amiért pihenés nélkül ennyi bevetésre küldöm, a másik pedig az, hogy eleve sem futottam mostanában 30 kilinél többet (igaz, azok egyben mentek, nem szünetekkel, mint most) De azért végigtoltam ezt az egy órát is, majd ismét kiültem. Ezután abban maradtunk a többiekkel, hogy már gyakrabban váltunk, mert mindannyian fáradtunk. Így most már csak fél órára álltam be, és igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból a közeledő sötétségben. Határozottan nem esett már jól a dolog, így örültem is, hogy vége. De a legvégére azért még be kellett, hogy álljak, így megadatott, hogy a rajtnál és a lefújásnál is én képviselhettem a csapatot. Itt már nagyon nehezen ment, de próbáltam fejben számolgatni, hogy hány kör fél még bele tíz óráig. Végülis pontosan kalkuláltam, így majdnem pontosan lefújáskor mentem át a célkapun. Nem voltam kimerült, nem remegtem, csak nagyon fáradt voltam, főleg a lábam. Aztán csakhamar jöhetett a jól megérdemelt vacsora, fürdés és alvás.

Ez volt tehát első kirándulásom az ultra világába, még ha jobbára csak városnézésnek is tekinthető. Érdekes élmény volt, az biztos, Több mindent itt próbáltam ki először, így pl most már tudom, hogy a gyomrom alapvetően bírja a tempót, feltéve, hogy ésszel eszem. Azt is tudom most már, hogy bár a köztes pihenések segítenek, de újra elindulni kihűlt izmokkal jóval nehezebb, mint gondoltam. És persze azt is tudom, hogy ez semmi az egyéniben teljesítőkre váró feladathoz képest, akik előtt most még inkább leveszem a kalapom. Hogy lesz-e még ilyen, pláne esetleg egyéniben? Hát, most még korai lenne megmondani. De mindenesetre örültem, hogy itt lehettem.

http://connect.garmin.com/activity/304712287