Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:40:00

Edzésleírás

NB2 mérkőzés Öreg Kaszások - Kandó 65:63 A mérkőzést már nagyon vártam, egyrészt egy hónapja nem volt tétmeccs, másrészt a Kandó olyan ellenfél, aki verhető, mégis legtöbbször kikapunk tőlük. A játékstílusuk rutinos, kemény és alattomos, de lassúak, így a gyorsaságom tud érvényesülni. A meccs értékelése az egyik játékos által: Hat ember vágott neki a találkozónak és ismét Dobó Istvánnak lett igaza: inkább kevés oroszlán, mint sok birka. Bali-Zsolti-Pápi-Áron-Amigo a pályán, Da Martian és Bugi a kispadon kezdte a találkozót. A kezdőötös jól muzsikált, bár a találkozó igen hamar parázs hangulatúvá vált. Áron faultja után – a játékvezetők lefújták és büntették – a vendégek elvesztették a fejüket és össze-vissza csapkodtak, fenyítettek, ahelyett, hogy kosárlabdáztak volna. Mivel nem a játékra koncentráltak – és mi valami csoda folytán igen – az első negyedet 22-17 arányban behúztuk. A második negyedre olyannyira elfajult a találkozó, hogy a játékvezetők figyelmeztették mindkét gárdát, hogy sportszerűtlen hiba és kiállítás terhe alatt folytathatjuk az adok-kapok játékot. Ez hatott, az indulatok csillapodni látszottak. Ezt a negyedet is megnyertük, ezúttal 15-12 arányban, így 8 pontos előnnyel térhettünk pihenőre. A szünet jót tett nekünk, nincs állóképességünk ahhoz, hogy hat emberrel lejátszunk egy meccset. A harmadik negyed mégis jól sikerült, 20-18 arányban megnyertük, de a negyed végén már látszott, hogy nagy a baj, kiütköztek a fáradtság jelei: a 10 pontos vezetés dacára feszültek voltak a játékosaink, egymással és az ellenféllel veszekedtünk – érdekes módon a játékvezetőkkel viszonylag keveset... A negyedik negyed aztán rémálom lett, fejetlen kapkodás, eladott labdák és hanyag védekezés jellemezte játékunkat. Az eredmény nem maradt el, a Kandó feljött 2 pontra, de egyenlíteni nem tudtak. A végjáték izgalmassá vált így, de szerencsére az eredmény már nem változott, a 8-16 arányban elvesztett utolsó negyed dacára 65-63-ra megnyertük a mecset. A büntetőket Bali és Da Martian kivételével rettenetesen dobtuk, pontosabban Amigo 5 kísérletből ötöt hagyott ki, ez alaposan lehúzta a százalékunkat. Gyengén mentek a középtávoli dobások is, nagyon meglátszott, hogy 3 hétig nem volt kosárlabda, Áron és Bali kivételével mindenki nagyon gyenge százalékkal dobott. A hármasok a szokásos 20% körül akadtak be, itt Da Martian és Pápua villogott, bár a 21 kísérlet 40 perc alatt szerintem kevés. 13 támadólepattanót szedtünk vissza, minden negyedik rontott dobásunkat tudtuk ismét megkaparintani, ez nagyon elmarad a szokásos 35-40%-tól, Pápi és Zsolti mutatott kevesebbet a megszokottnál. A védőlepattanókat helyenként igen jól, helyenként igen gyengén gyűjtöttük, a 27 a Kandó ellen tőlünk kevés. A 11 gólpassz átlagosnak mondható, a 6+5 szerzett labda viszont kevés. Szerencsére a 10 eladott se rossz, Bali és Pápi picit jobban figyel és simább a meccs. Kiharcoltunk 20 és vétettünk 17 személyi hibát. Azt kell mondjam, hogy a játék képe alapján ez teljesen reális – végre jött két játékvezető, aki lefújta az ellenfél faultjait is! Általában mi faultolunk többet a meccseken, de a Kandó játékosai elvesztették az önuralmukat és gyakorlatilag a keménykedéssel önmagukat verték meg... Az én értékelésem a csapattársak szerint: Da Martian a kispadról beállva kissé kihűlve kellett, hogy felvegye egy feszült, ideges meccs ritmusát. A középtávoli tempói ezúttal kimaradtak, de a helyére rakott két triplát. 10 ponttal és hibátlan 4/4 büntetővel zárt, talán több gólpassz és szerzett labda jól jött volna... A számok: 29 perc, 10 pont, 2 tripla (33%), 4/4 büntető, 9 kihagyott dobás (18%) 5 lepattanó, 1 szerzett, 1 eladott, 3 kiharcolt fault. És ahogy én láttam: bár múlt héten minden edzésen ott voltam, a csapatból nekem a legjobb a kondim, hiszen a téli szünetben sem pihentem, és rendesen melegítettem, ráadásul kevesen is voltunk, így meglepett, hogy ezúttal nem voltam kezdő. Nehéz volt negyed óra után kihűlve felvenni a meccs ritmusát. Ezt két gyors fault és két kihagyott dobás jelezte. Az első félidőben így nem is tudtam értékelhetőt produkálni. A szünetben dobálva aztán második félidőnek már az elején beindult a henger két triplával és két büntetővel. Sajnos ezután ahogy fáradtam néhány teljesen tiszta helyzet is kimaradt, és a végén már inkább csak a védekezésre koncentráltam. Sajnos közel sem használtam ki a gyorsaságomat támadásban többet betörhettem volna, de 1 hét után még nem éreztem magam eléggé labdabiztosnak hozzá, inkább a biztosat, a kevesebb hibát választottam. Védekezésben pár rossz játékvezetői ítélet okozta fault problémák miatt nem mertem a végjátékban szorosabban védekezni (főleg hogy nem volt cserénk) pedig a bizonytalan és lassú irányítójuktól több labdát is lophattam volna. Sajnos belementem az adok kapokba, és bár legtöbbször jól jöttem ki belőle, mert fújták a faultokat, én pedig bedobáltam a büntetőket, jobb lett volna inkább okosan játszani, ehelyett túlpörögtem és hagytam magam felhúzni, aminek eredményeképpen néhányat hibáztam (fault, eladott labda, rontott dobás) de azért hoztam amit kell, 100%-kal büntetőztem (4/4) és fontos pillanatokban akadt be a két tripla is, védekezésben pedig ezúttal maradéktalanul megoldottam a feladatom, ami egy ilyen jól tüzelő csapat ellen kritikus. Azt gondolom, néhány apró hibától eltekintve a maximumot hoztam, különösen így év elejéhez képest jól ment a játék, kiadtam magamból szinte a 100%-ot. Lehet még ennél is jobb, különösen dobószázalékban, ha visszajön a dobóformám, és ha pár buta hibát kijavítok (kimaradt üres ziccer, korán felvett labda). Nyilván jobban bosszantottak volna ezek a dolgok ha kikapunk, de szerencsére most ennyi még belefért.. Külön öröm volt egy ilyen durván és sportszerűtlenül játszó csapat ellen nyerni, így amellett, hogy egy a tabellán előttünk álló csapatot vertünk meg, az erkölcsi győzelem is a miénk lett!