Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:30:00

Edzésleírás

NB2 mérkőzés Budafok - Öreg Kaszások 65:55 Siettem haza Snowboardozásból, hamarabb elindultam, mint a többiek, hogy ne hagyjam ki a bajnoki meccset. Bár azt éreztem, hogy csomóba állt remegő lábakkal, fáradtan nem túl sok hasznára leszek a csapatomnak, de azért a játékszeretet meg a csapatszellem dolgozott bennem, gondoltam megteszem, amit lehet. De már a melegítésnél éreztem, hogy semmi erőm, így csak tébláboltam, kocogtam, dobálgattam. Ráadásul egy utolsó brutál esésnél a hegyen jól odavertem magam, így még a térdem is fájt. A többiek meg is jegyezték hogy meglehetősen lomhán mozgok és ébredjek fel. Én igyekeztem, ahogyan a mérkőzésen is végig a maximumot nyújtottam az állapotomhoz képest, de ezzel most valóban nem sokat segítettem a csapaton. A védekezés még rendben is volt, levettem az emberemet a pályáról, de a támadásokból szinte teljesen kivontam magam, mert nem volt erőm már a pálya mindkét oldalán hajtani. Ennek megfelelően nem is kaptam túl sok lehetőséget, annak ellenére, hogy kevesen voltunk a padon. Az egyik játékos beszámolója: Nyolcan jelentünk meg a találkozón, Áron sajnos a munkából épp csak megérkezett, a melegítésünk kevésbé volt megfelelő, viszont Laczkó Gábor neve bekerült a jegyzőkönyvbe, szóval Lácesz végre játszhatott! Áron a Bali-Johnny-Zsolti-Pápi-Amigo ötössel kezdett. Az első negyedre a gyenge védekezés és a még gyengébb támadás volt jellemző a Kaszás oldalon, míg a hazai csapat fegyelmezetten, gyorsan és pontosan kosárlabdázott. Rendkívül ostobán játszottunk: azonnal láttuk, hogy a palánkok alatt meggyőző fizikai fölényben leszünk, az ellenfélnek igazi centere nem volt, a 20-as számú Jenei Gábor egymaga volt arra, hogy 40 percen keresztül megállitsa a nagy embereinket. Ezért meg is beszéltük, hogy Amigo pozíciót fog és erőltetjük a centerjátékot. Ehhez képest az első negyedben kétszer kapott labdát – mindkettőből gól lett – viszont a bedobóink rendre elhajigálták az esélytelen tempókat, vagy éppen betörésből adták el a labdát... Tovább mélyítette a válságunkat, hogy Da Martian nagyon rossz napot fogott ki, ráadásul a helyére beálló Lacesz szinte azonnal összeveszett Pápuával. A negyed ennek megfelelően 22-13 arányban a Budafoké lett. A második negyedre a védekezésünk semmit sem javult, a támadásban sem tudtunk előrelépni, center elvétve találkozott a labdával, sok támadásunk rádobás nélkül ért véget és a csapaton belüli feszültségszint is tovább emelkedett. Pályára lépett Billy, aki alighanem soha életében nem játszott még ilyen rosszul és valószínűleg nem is fog. Ez a negyed is elment 19-13 arányban, a félidőre tehát 15 pontos hátrányba kerültünk. A harmadik negyedre varázsütésre feljavult a védekezésünk – az ellenfél is kiengedett –viszont a támadásunk teljesen összeomlott, még az üres inditások is kimaradtak, rendre rossz egyéni döntéseket hoztunk – és továbbra sem a centerek vállalták a dobásokat. Komikus 6-5 arányban a Budafok ezt a negyedet is behúzta... A negyedik negyedben két dolog történt: valamilyen csoda folytán a támadójátékunk eredményessé vált, jó védekezés mellett, a játékvezetők pedig drasztikusan „elfáradtak”. Az utolsó 10 percben a hazaiak nem tudtak faultolni, még ha akartak se, a Kaszás oldalon viszont továbbra is fújtak mindent. Ezzel együtt feljöttünk 8 pontra és ment a szekerünk 3 perccel a vége előtt. Ekkor jött ismét pár büntetődobás és a hazaiak 10 ponttal úsztak. A végén faultolni akartunk – ekkor viszont még a kétkezes lökéseket is elengedték a játékvezetők – érthetetlen!!! Elképzelésem sincs miért kell szabályosan leütni egy játékost azért, hogy a bírók az utolsó percben faultot fújjanak, ennek semmi értelme... A negyedik negyedet végül 18-24 arányban megnyertük, de a meccs 10 ponttal elment – 65-55 lett a vége. Annyira ostobán játszottunk, hogy nem érdemeltünk győzelmet, ezzel együtt fenntartom a véleményem, hogy más játékvezetőkkel ezt a meccset megnyertük volna: a büntetődobások aránya 30-12 volt. A büntetőket 58%-kal dobtuk, különösen Pápi volt dekoncentrált. A közeli dobások is gyatrán mentek – nos igen, kisebb faultokkal együtt nehéz pontosan dobni – a 36% igen gyenge, főleg Áron és Zsolti volt mélyponton. A hármasok a szokásos 30%-kal akadtak be, ebben semmi különös nincs, ezt tudjuk. Szedtünk 14 támadólepattanót, ami kevés, Zsolti és Pápi lehetett volna aktívabb, valamint 35 védőt – ez helyenként jól ment, máskor viszont gyengén, a kizárások nem izgazán működtek... A 9 assziszt jól jellemzi a játékunkat, inkább egyéni megmozdulások, túlvállalások voltak egy-egy okos passz helyett. Szereztünk 11+2 labdát, de eladtunk 21-et – többek között erre írtam, hogy semmiképp se érdemeltünk volna győzelmet. Kiharcoltunk körülbelül 20-22 faultot, ebből befújtak 15-öt, vétettünk 26-ot, ezek általában jogosak voltak. Az én értékelésem a csapattársak szerint: snowboardozásból jött és látszott rajta, hogy leginkább még a havas lejtőkön száguld gondolatban – hónapok óta ilyen gyengén nem játszott. Eladott három labdát, bedobóként egyetlen centerbejátszást nem produkált, a védekezése se volt a megszokott – egy támadófaultot kiharcolt, de védőnek fújták – szóval nagyon gyenge volt hétfő este. IBM -6, nagyon korán le kellett volna cserélni. A számok: 17 perc, 2 pont, dobószázalék (25%) 1 lepattanó, 3 eladott. Az én véleményem: bár a számok alátámasztják a negatív értékelést, azt kell mondjam, azért szerintem túlzó. Talán amiatt éreztem jobbnak, mert széthajtottam magam, amit nem mutat a statisztika, míg sokan nem küzdöttek. Támadásban alibiztem, ezt aláírom, de nem azért nem adtam be centerbe, mert nem akartam, hanem mert nem tudtam. Szoros védekezés mellett amúgy is nehéz, de a centereink is gyengén fogtak pozíciót. Pont azért volt annyi eladott labdám, mert próbáltam bejátszani. Ami meg eljutott odáig, azt kihagyták. Ennyi. A gyenge védekezést viszont végképp nem értettem. Azzal indokolták, hogy szokásommal ellentétben nem szereztem labdát, és kiharcoltam sem volt, amiben szintén jó vagyok. Az értékelés viszont kitért a játékvezetésre, ami engem erőteljesen súlytott, ugyanis 2 egyértelmű támadóhibát nem fújtak be, sőt az egyikből én kaptam faultot, továbbá nem fújtak be egy egyértelmű két kezes lökést sem, ami így eladott labda lett. Ettől elkattant az agyam, ami nyilván nem javította a teljesítményt, de ha a bírói hibákat levesszük, a -6-os IBM máris +1 lesz. Ami szintén rossz eredmény, de azért nem annyira drasztikusan. Ráadásul remekül fogtam az emberem, sőt még besegítésre is futotta, így a védekezésemmel igazán nem volt gond. A támadás valóban gyenge volt és hibáztam is, de ezzel együtt legalább mindent megtettem, sokakkal ellentétben. Míg kaptunk olyan kosarakat, hogy egy embert nem fogott senki, vagy nem lépett oda a tiszta dobásra, én legalább hajtottam. Az elfogultságot mutatja a "Gondolatban még a havas lejtőkön" mondat is. Hiszen ha nem lett volna fontos a csapat maradok én is estig csúszni, mint a többiek, így ez sem volt korrekt! Tehát gyengébb voltam, mint szoktam és fáradt ez tény, de közel sem volt annyira rossz, ahogyan leírták. Különösen a csapat egészét nézve. Szarok voltunk. Mindenki. A gyorsabb csere reklamálását sem értem! A 17 perc szerintem nem azt mutatja, hogy túl sokat játszottam volna! Főleg, hogy a pályán voltam, és remek védekezéssel hozzájárultam a feltámadáshoz és a felzárkózásunkhoz, amivel a végén majdnem megfordítottuk a mérkőzést, ha a bírók nem fújják el a meccset. Ezen viszont úgy kiakadtam, hogy lefújás után azonnal kirohantam a teremből, mielőtt olyat teszek, ami miatt eltilthatnának. Összességében jobb lett volna, ha inkább maradok boardozni, sok bosszúságtól megkíméltem volna magam.