Edzésleírás

H110 - Duna Plaza - Újpest Városkapu - Szúnyog Sziget - Foka öböl - H110

 

Egy közel 20 órás autókázás végén érkeztem végre haza, és kimondhatatlanul boldog voltam, hogy újra a saját kanapémon ülhetek. Bár az elmúlt 5 napban alig aludtam összesen 10-12 órát, és ugyanezen idő alatt mindössze egyetlen szendvics elfogyasztását tudtam felmutatni, mégis éreztem, hogy muszáj lesz elmennem futni, hogy levezessem a feszültséget, mivel a lelkiállapotom továbbra is a mélyponton állt. Meg persze szerettem volna újra képes lenni rá, hogy alhassak egy normálisat. A hazaúton hol jobban, hol kevésbé, de szinte végig esett az eső, ami vezetés közben halálra idegesített, de ahogy megérkeztünk Budapestre, meghozta a kedvem a futáshoz, illett volna a depis hangulatomhoz egy kiadós rommá ázás. Azonban amint hazaértem, az eső elállt. Gondoltam várok egy kicsit, majd újra elered, közben tettem-vettem, neteztem stb. Vágytam az esőt, kifejezetten úgy szerettem volna futni. Három óra téblábolás után végül megelégeltem a dolgot, és azon puffogva, hogy még ez a nem túl pozitív kívánságom sem teljesül, nagy durcásan nekiindultam.

 

Tudtam, hogy már csak néhány kilométer hiányzik az idei 1000-hez, megnéztem, hogy pontosan mennyi, és elhatároztam, hogy épp annyit futok, hogy legyen valami konkrét célja is az éjszakai testmozgásnak, mert azt tudtam, hogy nem ez lesz életem futása. Nem akartam különösebben hosszú távot menni. Nem is öltöztem be komolyabban, nem edzésként fogtam fel az egészet, inkább egy kis késő esti levegőzésnek. Meg ilyen kellemes időben nem is nagyon kellett beöltözni. Tudtam, hogy ennek a futásnak lelkileg nagyobb haszna lesz, mint fizikálisan. Azzal az energiaszinttel, amin álltam, igazából csoda, hogy mozogni tudtam még.

 

Otthon hagytam a pulzuspántomat, sőt a GPS órámat is, és hosszú idő után először telefonnal futottam. Gondoltam kipróbálom az új képmegosztó funkciót. Kattintottam indulás előtt, majd végre valahára nekiindultam.

 

Lassan melegedtem be, az első kilométer elképesztően lassúra sikerült. Mondjuk az utána következőkben sem hasítottam (érthető módon) de azért a kezdeti csoszogás után valamennyire vállalható tempóval teljesítettem a táv többi részét. Az idő friss volt és kellemes, és tőlem szokatlaul még zenét sem vittem, folyamatosan egy dolog körül cikáztak a gondolataim. A Váci úton elfutottam a TESCO-ig, a metrómegállónál fel a vasúti összekötőre, azon át a Szúnyog szigetre, majd vissza, és egy szempillantás alatt arra eszméltem, hogy otthon is vagyok, pedig fejben még ugyanott járok, mint amikor elindultam. A szükséges távból viszont még hiányzott vagy egy kilométer, így a lakóparkban tettem még egy kört az öböl felé. 

 

A minimális erőkifejtés ellenére is elfáradtam, hiszen már semmilyen mozgósítható tartalékom nem volt, amit a testem felhasználhatott volna. Edzés értéke így nem igazán volt ennek az esti kirándulásnak, de a lelkemnek nagyon jót tett. Az idei ezredik kilométert is bekarcoltam. Mondjuk szégyen, hogy csak ilyen későn..

   

KM	IDŐ		TEMPÓ
1	6:13		6'13"/km
2	11:53		5'39"/km
3	17:25		5'31"/km
4	22:40		5'15"/km
5	28:36		5'55"/km
6	33:57		5'21"/km

0.2     35:26       7'25"/km