Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:22:00

Edzésleírás

Eemnes - Dunckers HS3 25:58

14/6 pont 2/2 büntető 4 fault 

 

Eddig az év meccse. Nagyon durva idegállapotban érkeztem meg. Késésben voltam, és az előző napok eseményei miatt pörgetett az adrenalin, konkrétan rá voltam állva a gyilkolásra. A helyszín viszont kicsit lenyugtatott. Az öreg, de barátságos csarnok egy amerikai középiskolai gym-re hasonlított. Az öltözőben meg összespannoltam az ellenfél egyik játékosával is, aki dolgozott Magyarországon, a vérben forgó szemeim picit lecsillapodtak. A csapattársaim együttérző szavai is jobb kedvre derítettek.

 

De amikor a melegítés elkezdődött, már újra 100 fokon izzottam. Minden dobásom bement, futottam, ugrottam, hergeltem a többieket, és ezzel persze magamat is, mintha legalábbis bajnoki döntőre készülnénk. A 3 pontos vonal nem volt átfestve, így fél méterrel közelebb volt, mint rendesen, kvázi szimpla középtávoli dobásként csábított a tüzelésre. A bemelegítés tökéletesen sikerült, csak azt nem tudtam, hogy 72 óra alvás és evés nélkül meddig fog kitartani az energia?

 

Ennek ellenére a feldobás után azonnal nagy elánnal támadásba lendültem. Az ellenfél zárt és statikus zónával kezdett, amit otthon csak "cseh zónának" gúnyoltunk. Így nem nagyon volt szükség különösebb erőfeszítésre támadásban, mert üresen álltam a labdával és senki nem próbált meg közel jönni hozzám. Ezek nem vesznek komolyan? - gondoltam. Nesztek, és már emeltem is a triplát. Három null. A következő támadásban megint nem léptek ki rám. Emeltem a következőt. 6:0. Egyszer csak megtanulják... :D Mivel a támadásba nem kellett túl sok energiát ölnöm, a védekezésben hajtottam állat módjára. Ennek eredménye sok szerzett labda és könnyű ziccer lett. Már az első negyedben kétszámjegyű előnyre tettünk szert, de nem voltam képes leállni. A legkisebb védekezési hibáért leordítottam a csapattársak fejét, mintha csak egál lenne az állás. De komolyan bosszantott, milyen együgyű kosarakat kaptunk, mivel a nagy különbség miatt mindenki elflegmázta a védekezést. Ezt ellensúlyozva lelkesen bíztattam is mindenkit bármilyen pozitív megmozdulásért. Igazi vezére tudtam lenni a csapatnak. Jó érzés, hogy így elfogadtak csapatkapitányként.

 

A második negyedben aztán leültem, állítólag azért, mert olyan falfehér voltam, hogy az edző attól félt, mikor esem össze. Én ebből semmit nem éreztem, de az tény, hogy életemben először ittam a padon. Sajnos irányító nélkül fejetlenség uralkodott a pályán, de még így is bőven jobbak voltunk az ellenfélnél. Nagyjából mindenkit kipróbáltunk irányítóposzton, akadt lehetőség a kísérletezésre. A félidő utolsó perceire azért visszamentem, mert az ellenfél kezdett vérszemet kapni, és egyre több pontot dobni.

 

A második félidő rémesen kezdődött. A 20 pontos előny tudatában már senki nem akarta odatenni magát védekezésben, így megint könnyű kosarakat kaptunk. De én továbbra sem tudtam leállni. Támadásban és védekezésben is hajtottam, minden egyes labdáért vetődtem, mintha ezen múlna a meccs. Ebben a negyedben is betermeltem még 6 pontot úgy, hogy csak a biztosakat vállaltam el, egyébként a csapattársakat igyekeztem helyzetbe hozni számolatlan gólpasszal. Nagyon komoly labdákat sikerült adnom, az egész pályás touchdown passztól elkezdve a pályáról kivetődős labdavisszahúzós akción át, a hátmögötti vagy az ellenfél lába közötti zsugákig. Sajnos ezek közül is sikerült sokat kihagyniuk.

 

A játékvezetés megint botrányosan szar volt. Rám fújtak 3 kamu faultot is, pedig ezúttal egyáltalán nem voltam agresszív, így a 4. negyedben ismét padra kerültem, de nem bántam, a győzelem zsebben volt, én megtettem a magamét, elfáradtam, már nem sok kedvem lett volna visszamenni.

 

A vége nagy arányú győzelem lett, bár a csapatjátékkal és a védekezéssel nem voltam teljes mértékben elégedett. Komolyabb ellenféllel szemben ez kevés lesz. A saját teljesítményemre viszont nem lehetett panasz, jó példával jártam elöl, 100%-ot kiadtam magamból. Szinte hibátlanul ment a dobás, és védőként is liberót kellett cseréljenek tőlem az ellenfelek, nem is dobott az emberem egyetlen pontot sem. Ugyan nem játszottam sokat, de lehet energia nélkül nem is bírtam volna többet. Azért 22 perc alatt 14 pont nem rossz mutató, kíváncsi lettem volna a szerzett labdák és gólpasszok számára is, sajnos nem vezetünk statisztikát.

 

Jövő héten a legnehezebb ellenfél vár ránk a csoportban. Ha őket is megverjük, miénk a csoportelsőség az őszi fordulóban.