Edzésleírás

Na ez volt az az edzés, amikor komolyan éreztem a kísértést, hogy egyszerűen felülök a villamosra és hazamegyek úgy. Az eső délelőtt fél tíz óta megállíthatatlanul locsogott, és délutánra még extra beleerősített. Az egész vigasztalanul nézett ki. De aztán felidéztem magamban a nagy életbölcsességet, amit én mondogattam a hegyen mindig: elázni egy edzésen csak egyszer lehet, utána mindegy. És tényleg: az eső egyáltalán nem zavart, hideg sem volt, ugyanakkor szerencsére az izzadás egyszerűen észrevehetetlen volt. Amivel meggyűlt a bajom az a sok helyen összegyűlt kisebb tengeröbölnyi víz volt, ezek kerülgetése az alsó rakparton nem volt éppen egyszerű. Meg persze az is tény, hogy a cipőm szarrá ázott, még szerencse, hogy van másik is, így van ideje száradni.