Shrek most is kínlódik. Nem hogy futni, de menni sem bír, Bocs. Jövő héten ortopédia. Jó futit holnapra.

:-)))))))

hátha tegnapelőtt nem láttátok, (mivel nem volt időm beírni..), és talán most több idő van olvasgatni...

Ajzószerek
 
 
 
 A kibékíthetetlen ellentétek egy másik komoly területe volt a csomagküldőktől való vásárlás, aminek az elharapózása valahogy egybeesett szexuális életünk hanyatlásával. Nem merném leszögezni, hogy tényleg van összefüggés, de egy barátom azt mondta, ha valami úgy néz ki, mint egy macska, nyávog is, ráadásul megugatják a kutyák, akkor az alighanem macska. Természetesen lehet valami homlokegyenest más is, mondjuk egy álcázott postás, vagy egy sima zsombék – de azért mégiscsak az a legvalószínűbb, hogy macska.
Amikor aznap hazaértem, Anita a fotelben ült. Ez eddig teljesen megszokott volt, hazaérve a büdös életben nem találtam még mondjuk a konyhában, hogy egy nyüves kávéval várt volna. Azt mondja, szeret, és hogy – nekem – szép maradjon, meg kell őriznie – nekem – a szépségét, amivel a munka ugyebár összeférhetetlen.
 Szóval csak ült ott, mint a költő gébics, a körmei kilakkozva, és mit fog a drága? Na mit? Az új illatszer-katalógust. Én nem tudom, miért, de egyszerűen rá volt gerjedve a katalógusokra. Persze ez a vonzalom nem csak az ő sajátja, hanem úgy általában a nő ezerszer inkább felizgul egy katalógustól, mint egy férfi. Vagy nem? Gondoljatok csak bele: hány urat láttatok már, amint összebújva sustorognak egy Black & Decker szórólap felett, hogy „hú de fasza kis láncfűrész!” Ugye, nem sokat?
 Egyébként, ahogy én látom, a nőket a katalóguson kívül persze több más dolog is felizgatja szexuálisan. Hogy egy jellemzőt mondja, ilyen szexuális ajzószer például a Porsche. Nyilván nem azt mondom, hogy akinek Porschéja van, annak minden nő megvan, csak hát nem is nehezíti a dolgát ez a tényező.
 Aztán ilyen ajzószer az új táska. De erről már beszéltem.
 A legfőbb női izgatószer azonban mégiscsak a katalógus.
 Avon, Oriflame, Otto, Reader’s Digest.  
 Ha nem is ebben a sorrendben.  
Már repesve várják, hogy havonta megérkezzen a személyes tanácsadójuk és vele az új katalógus. Anita esetében én megbeszéltem a csajjal, hogy minden hónapban akkor jöjjön, amikor a feleségem menstruál. Akkor Anitát kicsit feldobja a vásárlás, nekem meg az az öt nap már úgyis el van szúrva, csoportosítsunk hát minden havi kellemetlenséget erre az időszakra.  
 De ha már itt tartunk, azt sem értem, minek ehhez a rítushoz személyes tanácsadó? Egyedül nem megy, hogy kitalálják, milyen körömlakkot rendeljenek? Egyébként agyrém az egész! Körömlakkot rendelni újságból? Amikor a fotón teljesen más a szín, mint a valóságban?…
 
 
 Egy szó, mint száz, ott tartottam, hogy hazaértem, s Anita éppen lapozgatta a friss füzetkét. Innen máris tudtam, hogy ma este nem lesz semmi… Leültem mellé, és megnéztem a tévéműsort, hátha legalább valami jó meccset találok.
 – Szia, Kari.
 – Szia.
 – Találtam pár dolgot.
 – Jó neked, kincsem – mondtam blazírt pofával. – Én például nem találtam kenyeret a tartóban.
 – Ne légy már ilyen földhözragadt.  
 Márpedig én ilyen földhözragadt vagyok, ha nincs kaja. Ki érti, miért?!
 – Nem voltál vásárolni? Még kenyér sincs.
 – Tudom. Fogyókúrázom.
 – És akkor én is?
 Ezek szerint ma alighanem vacsora se lesz. Mondom én: húzós öt nap következik.
 És Anita nem is cáfolt rá erre:
 – Mondom, találtam pár dolgot.
 – Hol?
 – A katalógusban.
 – Az nem baj.
 – Nem?
 – Miért ne találhatnál?
 – De venni is kéne.
 – Az már baj.  
 – Ne csináld már! Most mi bajod?
 Felsóhajtottam.
 – Tanultál történelmet, Anita?
 – Aha.
 – Akkor mondd meg, mit kell megadni a népnek?
 Fogalma sem volt, mire célzok, hát súgtam:  
 – Panem et circenses.
 –
 – Kenyeret és cirkuszt!
 – És?  
 – Tegyük fel, csak úgy hipotetice, hogy én vagyok itt a nép. El vagyok nyomva, ráadásul nincs kenyér. És mivel azok a napjaid vannak éppen, cirkusz sincs. Csak vásárlás.
 Rám se bagózott, csak elém tolta a katalógust.
 – Ezt nézd! Itt van például…
 Katt!
 Az agyam itt azonnal leverte a biztosítékot.
 Amikor a soros katalógust ismerteti, rajtam olyan agyhullámokat lehet mérni, amire bármelyik háziorvos kiállítaná a halotti bizonyítványt. Harminc másodpercenként a robotpilótám a beépített véletlenválasz-generátor segítségével kiprésel belőlem egy bólintást, hümmögést, vagy „igen?”-t.  
 Viszont az agy csodálatos egy dolog!  
Amikor érzékeli, hogy a monológ a végéhez közeledik, folyamatosan visszakapcsolja a rendszereket, így amikor Anita végül leviszi a hangot, vagyoni helyzetem függvényében szinte automatikusan megtörténik a végső válasz kiválasztása:
 – Akkor vedd csak meg, drága.
 Vagy:
 – És mégis, honnan a tökömből fizessem ezt ki?
 Nos, ezúttal a B válasz hangzott el.  
 No panem, no circenses – no peseta.
 Anita durcásan elfordult, én meg átültem a számítógépemhez, és unalmamban rámentem az egyik női csomagküldő honlapjára, hogy megnézzem, mégis mi a fenével hülyítik oldalbordáinkat. Nem tudom, mondtam-e már, de sosem értettem például, hogyan lehet katalógusból illatszert választani.  
 Látom, átsiklottatok ezen a mondaton, ezért megismétlem a lényeget: illatszert?!
 Egyszer meg is kérdeztem Anitát, mire azt mondta:
 – Olyan helyes kis üvegben van!
 Jaaa!
 Nekem meg ezektől a helyes kis üvegektől nem fér el a borotvám, a deom, az after shave-em, meg a fogkefém. Pedig csak annyit kértem: egyetlen polcot hagyjon a fürdőszobában, minden más az övé lehet. Tudják, mint a mesében: „Nekem csak a lámpa kell, Aladdin, minden más a tiéd!” Azt hiszitek, megértette? Meg a fenét! Hát olyan nagy kérés ez?! Egyetlen rohadt, harminc centis polc?
 És még ez sem adatik meg: látom, ahogy lassan ellepik a kencék a territóriumomat. Most pisáljam körbe?!  
 A múltkor ott telt be a pohár, hogy belerakta a szempillaspirálját a fogmosó poharamba. Nekem reggel nem tűnt fel félálomban a dolog, megmostam vele a fogam, majd belenéztem a tükörbe, és elégedetten elmosolyodtam…
 Hát mit mondjak?
 Mint egy Fekete Pákó negatív.
 De ott tartottam, hogy illatszercég honlapja.
 Lássuk csak!
 Azt mondja: legnépszerűbb termékeink.  Na, ez kell nekem!
 Első helyen „Perceive EDP set”.  

Ez úgy hangzik, mint valami nyugati vadászbombázó felszerelése. Vagy egy finommaró-bővítő készlet. Kattintsunk csak rá!… Van benne deo, parfüm, szájfény, és külön felszámolva a papírdoboz. Ez igen! Mintha egyébként ömlesztve is tudnák postázni. De vajon belegondolt ebbe valaha is akár csak egyetlenegy nő?...
 Tovább!
 Jé! Van „Solutions Ageless Results”!!!
 Csak tudnám, mi a sárganyelvű nyákoshernyó lehet az? Lépjünk inkább tovább!
 Jön! Jön! Jön! – olvasom.  
„Japán szaké és rizs termékcsalád”.  
 Na, végre valami, amiben van fantázia. Belenézek: „Planet Spa Japán szaké és rizs lehúzható arcmaszk”… Innen a figyelmes olvasónak azonnal látszik, hogy nőknek készült. Férfiaknak le nem írnák, azt, hogy „lehúzható arcmaszk.” Miért? Még milyen van?… Örökké fennmaradó?
 Van aztán „Planet Spa Japán rizs és szaké selyem testápoló”. A rizs mehet a francba, de a szaké testápoló jól hangzik. Belül is kell az ápolás, nem igaz?
 Itt elegem lett, és mivel továbbra is „no panem”, gondoltam keresek magamnak legalább némi „circenses”-t.
 Elmentem kocsmába.
 Hamarosan már beszélgettünk is a srácokkal, ahogy az „Atomállapot” pultját támasztottuk. Szeretem ezt a helyet, olyan, mint Komár Laci számában a szerencsevadász: nem kérdez, nem válaszol. A név kötelez jegyében nem kísérel meg minket mézesmázos talmi fénnyel a kulturált szórakozás felé terelni. Az „Atomállapot” az, aminek hangzik. Ide azért járnak az emberek, mert el akarnak jutni az atomállapotba. Nevében a cél. Ennyi, nem több. A harmadik sör után hozzánk csapódott egy ukrán maffiózó, valami Szása.
 Úgy nyitott, hogy beült közénk a pulthoz, majd ráüvöltött a csaposra:
 – Vóóódká, mártinyi. Ráz, dva! Nyet keverve!
 Szóval nem tűnt valami türelmes fickónak, de az alkoholban azért ő is oldódott. A nemzetközi nyelv nem az eszperantó, azt hiszem, ebben megegyezhetünk… Így aztán hamarosan már beszélgettünk is vele. Afelé tereltem a szót, ami éppen foglalkoztatott.
 – Szása, te észrevetted már, hogy a nőket néhány dolog felizgatja?
 – Nu! Váljóban? Mint példájul?
 – Mint például a Porsche.
 – Hehe! Ócseny harasó.
 – Vannak orosz ajzószerek, Szása?
 – Ájzószerek?
 – Ja. Afrodiziákumok.
 – Nem érteni.
 Sándor félrelökött minket.
 – Na, majd én elmagyarázom neki. Szása!
 – Nu?
 – A te barátnődet mi izgatja fel?
 – Nu, eta érdekes. Felizgat?
 – Dá, dá! Felizgat!
 – Jaaa! Dádá felizgat?
 – Nem izgat fel a dádá. Nágyát mi izgatja fel?
 – Mi?  
 – Szóval?
 – Hát… – mélyen elgondolkodott, majd egy perc múlva felderült a képe: – Példájul, mikor Szása kótonjá reggelig ott márád áz ebédlő ásztálon.