Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:08:00

Edzésleírás

BEAC - Öreg Kaszások 60:84 (19:25; 19:22; 11:20; 11:17)

A meccsel kapcsolatban az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Végre egy olyan nap, amikor nekem is jól megy a játék és a csapatnak is, könnyedén nagy arányú győzelmet aratunk és kevesen ülnek a cserepadon...akkor miért csak 8 percet kapok?!?

A kérdés költői, a választ természetesen tudom, még akkor is, ha azzal is tisztában vagyok, hogy ennél jóval többre vagyok képes (és hivatott). Igazából az idei edzéslátogatottság és teljesítmény tükrében nem nagyon pattoghatok (egyelőre) de az nem esik jól, hogy ennyire nem kapok bizalmat. Sebaj, igyekszem nem a "szarok bele", hanem inkább a "most megmutatom" hozzáállással kiharcolni a korábbi pozíciómat... De vissza a mérkőzéshez.

A bemelegítés még nem sok jót ígért. A reggeli futással a lábamban fásult voltam, lassú, és semmi nem ment be, nem éreztem a dobást. Ettől persze megint elbizonytalanodtam. De aztán rájöttem, hogy az ellenfél nem tudja mindezt, így "el kell adni", hogy én vagyok a pálya királya. Kihúztam magam, és onnantól valahogy minden ment. Az önbecsülésem visszatért, és tudtam, hogy bárkit meg tudok fogni, és hogy ezúttal támadásban is bátor és veszélyes leszek. Gyakorlatilag az év első edzése óta szenvedtem egy könyöksérüléssel, ami miatt nem tudtam rendesen dobni. Többek között emiatt sem volt kedvem edzésekre járni, ami viszont a frissen átalakult csapatban a megítélésemet és a korábbi pozíciómat mélyen aláásta. Szerencsére néhány hete a fájdalom elmúlt, viszont az eltelt hónapok alatt annyira elment a dobásom, hogy tökéletesen veszélytelen vagyok a támadások során, ráadásul mivel ezzel maximálisan tisztában vagyok, így az önbizalmam is a nullára redukálódott. Próbálkoztam lelkesen, de csak bénáztam, szenvedtem, ami nem segített sem az erkölcsi, sem a fizikai talpraállásomban a csapaton belül. Ebből a szempontból jól jött a hosszabb téli szünet, a karom helyrejött, és az új évben lehetett tiszta lappal indulni. Sajnos a céges meccsem miatt rögtön az első edzést ki kellett hagynom, így az első meccs előtt mindössze egyszer játszhattam a csapattal, mégis nagyon vártam már a megmérettetést. Az már nem lepett meg, hogy nem voltam kezdő, de nem aggódtam, hiszen mindössze hárman ültünk a kispadon, gondoltam, hogy lesz elég lehetőségem bizonyítani.

Az ellenfél nem tűnt rossznak: fiatalok, sokan vannak és hazai pályán játszanak, de a mérlegük alapján nem a Chicago Bulls otthonába jöttünk. Lebecsülni azért nem szabad senkit, mi az elsőt is meg tudjuk verni, de az utolsótól is ki tudunk kapni, ez már bebizonyosodott. Az elmúlt meccsekhez hasonlóan az elején most is Búza játszott egyedül az ellenfél ellen, egyszerűen tarthatatlan a srác. A többiek viszont nem nagyon villogtak, ráadásul mocsok szar volt a védekezésünk, így egál körüli eredménnyel zártunk. Néha jobban elmentünk, de utána mindig magunkra húztuk őket. Tudtam, hogy az első negyedben még nem lesz csere, de már a második is félig eltelt, mire melegíteni szólítottak. Zsír jófej volt, egyfolytában nyaggatta Ateszt, hogy tegyen be. Nem tudom mostanában miért ilyen megrendült a bizalom felém, amikor régen kezdő vagy első csere voltam, de 1 edzés után nem éreztem jogalapot rá, hogy pattogjak emiatt.

A 17. percben végre beálltam, és Matyi rögtön lecseszett védekezésnél, mert azt hitte én fogtam az éppen kosarat dobó embert, csak mert megpróbáltam odasegíteni rá. Éppen leszállóágban volt a csapat, Búza elfáradt, a többiek nem voltak játékban, és már percek óta nem tudtunk kosarat szerezni, így szinte egálig feljött az ellenfél. Kaptam egy labdát a hármason, amit hidegen nem szerencsés elvállalni, de tudtam nincs túl sok időm, hogy bebizonyítsam több játékra vagyok érdemes, így gondolkodás nélkül felemeltem és...bement. Ez átlendített minket a holtponton. Demoralizáló, amikor egy csapat hajt, és ledolgoz egy nagyobb hátrányt, és amikor végre sikerülne közel kerülni, egy triplával megint nagy lesz a különbség. Jó érzés volt, hogy én zúzhattam szét ezt a kapaszkodást. Búzán kívül végre más is betalált, és a különbség a félidő előtt újra megnyugtató lett. Igyekeztem a végére nyugodt, hosszú felépített támadásokat vezetni figurával, adtam is gólpasszt a benti embereknek. Az egyiknél ugyan majdnem elhagytam a labdát, mert messze kijöttek rám védekezni, de végül rutinosan leráztam az emberem, és a maradék 4 védőt kipasszolva sima ziccert dobtunk belőle. Aztán a következő figura rám jött ki, de azt a tempót sajna mellédurrantottam.

Ami viszont megdöbbentett, hogy 3 perc játék után, amikor gyakorlatilag csak jó megmozdulásom volt a pályán, a következő negyed elején újra ültem. Zsír végig mondta, hogy tegyenek be, de semmi. Aztán a negyed végén szólt Patkó hogy készüljek, de addigra a csapat elkapta a fonalat és már hússzal vezettünk. Ezért sem értettem, hogy 20-nál miért nem lehet felmenni, max ha hibázom azonnal lehoz. De végül ebből az lett, hogy még a 4. negyedben sem mentem fel rögtön, mert valaki benyögte, hogy ezt az ötöst most ne bolygassuk akik fent vannak... Végül a negyed felénél 15 pont körüli állásnál léphettem újra pályára... Ekkor ugyanis megint becsúszott 1-2 hiba (nem csoda, gyakorlatilag 5 ember játszotta végig a meccset akik elfáradtak). A pályára lépésem után rögtön kiharcoltam egy támadóhibát, majd újra játszattam néhány figurát, illetve alapvonali bedobásnál is gólpasszt adtam. Ezúttal volt néhány gyorsindításból szerzett könnyű kosarunk is, a meccset ezzel gyakorlatilag behúztuk, újra 20 pont fölötti különbséggel. Az emberem egyetlen kosarat szerzett, de azt is úgy hogy a nyakában lihegtem. Illetve volt két okos védekezésem, amelyek támadóhibával végződtek, de egyiket sem fújták be. Most az egyszer kicsit sem húztam fel magam ezen, ami jó döntés volt (mondjuk ez plusz húsznál sokkal könnyebb nyugodtnak maradni, mint egálnál). A végén még szedtem egy támadólepattanót és visszatéve a kiharcolt faultból dobhattam. Sajnos csak az egyik ment be, de a végelszámolás így is maximálisan pozitív lett. Számokban: 8 perc alatt dobtam 4 pontot (1/1 tripla), leszedtem 3 pattanót, ebből két támadót és szereztem két labdát. Adtam 3 gólpasszt eladott labda nélkül. Igaz beütöttem 2 faultot, de ebből az egyiknek támadónak kellett volna lennie. Ez összesen 9 IBM pont 8 perc alatt... Ez a dobott pontok több mint duplája, ami mutatja, hogy ezen felül is hasznos voltam még ilyen rövid idő alatt is. Jó az ellenfél nem volt különösebben erős, de atletikusak és szervezettek voltak, így jelenlegi állapotomban megehettek volna reggelire. Ennek tükrében azért ez kezdésnek nem volt rossz. Főleg, hogy ha a támadóhibát rendesen befújják ahogy kell, akkor ez a mutató kétjegyű lett volna, ami ennyi idő alatt azért meglehetősen impozáns eredmény. Ezzel a hozzáállással kell játszanom a jövőben is.

Összegzésként a legnagyobb hibámat a labdaeladást teljesen kiküszöbölve szerveztem a játékot, jól védekeztem, és végre veszélyes is voltam. Ha másra nem önbizalomnövelőnek remek volt ez a meccs, és ha így fog menni, akkor előbb-utóbb újra több percet is kapok ez egészen biztos (vagy ha mégsem akkor legalább már lesz alapom szólni ezért : ) Tényleg szuper hangulatú volt a meccs. Nem törtek össze, nem verekedtek, jól ment, simán nyertünk, az egyetlen ami zavar, hogy mindezek ellenére alig játszhattam.

Igyekszem továbbra is maximális edzésmunkát végezni, hogy tavaszra stabilan jó teljesítményem és nagyobb magabiztosságom lehessen.