Edzésleírás

A Balaton Man hetében a verseny távjával megegyező edzés. Szerettem volna már kipróbálni, hogy milyen neopren-ben úszni, de sajna nem tudtam mára szerezni, remélem legközelebbre már meglesz.

 

Kezdem megkedvelni az úszást, hogy egyre könnyebben megy, kellemes meleg nyári este volt, így azt éreztem, hogy nagyon jó lenne most egy hosszú, nyugodt tempózás a vízben. A Sun Palace medencéje már "chill" üzemmódra volt állítva, a lámpák lekapcsolva, és már kint is sötétedett, viszont a víz alatti fények világítottak, hihetetlenül hangulatossá varázsolva így a medencét. Szerencsére kevesen is voltak, így végre nyugodtan, kerülgetés nélkül, saját külön sávon tudtam edzeni.

 

Lassan, nyugodtan kezdtem, igyekeztem élvezni az úszást, és a mozgásomra koncentrálni. Most is azt éreztem amit eddig, hogy pár száz méter után rámtör a fáradtság, ami féltáv után egyre inkább szűnik, majd a vége felé már egészen frissen tempózom, de a legvégére azért általában lelassulok.

 

Érdekes edzés volt. Már a szokásos módon a falaknál elrugaszkodás nélkül úsztam. Mivel most tényleg nem kellett senki másra figyelnem a sávban, így befelé tudtam fordulni. Figyeltem a légzést, ami talán még sosem volt ennyire nyugodt, és a mozgást. Ezúttal törzzsel próbáltam többet dolgozni és erősebbeket húzni a gyorsabb helyett. Néha annyira ráéreztem a ritmusra, hogy fel is gyorsultam, de úgy meg nyilván hamar fáradni kezdtem. Az utolsó ötszázon azon kaptam magam, hogy a lábtempóm is sokkal összeszedettebb, mint régen, így elkezdtem erre is figyelni. Viszont ez két okból sem volt túl jó: 1. így meg a karra nem tudtam annyira koncentrálni és kicsit szétesett a mozgásom 2. Iron Man-en nem túl okos sok lábat használni úszásban. Viszont érezhetően gyorsabban haladtam tőle, így ez most dilemma. Az utolsó 600-on a fejem elkezdett fájni a szemüvegtől. Úgy éreztem a vákuum kiszippantja a szemgolyómat, így rágyorsítottam, hogy minél hamarabb túl legyek rajta, és azon gondolkoztam mi lesz ha bármi gondom van a szemüveggel a versenyen? Ott nem tudok kikapaszkodni a medence szélére megigazítani, és a táv kétszer ilyen hosszú...

 

Még sosem sikerült ilyen pontosan számolnom a hosszakat. Az utolsó pár száz méteren szándékosan lassítottam, gyakorolva a versenyen való váltást. Az utolsó hossznál meg akartam próbálni egy bukófordulót is, de nem nagyon jött össze, így szégyenszemre végigprüszköltem az utolsó métereket. 

 

Összességében hangulatos és egyben hasznos edzés volt. Az eddigi leghosszabb távomon, úgy hogy most másodpercekig sem álltam meg, elértem az eddigi leggyorsabb sebességet. Ha jól mértem akkor a második ezer kicsivel gyorsabb is lett. Úgy érzem fejlődöm, de azért az Iron Man majdnem kétszer ilyen hosszú és nyílt vizen. Ez még mindig ijesztő, de már nem érzem lehetetlennek. Épp azon gondolkodtam, milyen messzire jutottam, hogy év elején még csak 800-akat úsztam vegyes úszásnemben és gyakori megállásokkal, most meg tisztán gyorsban gyakorlatilag megállás nélkül tolom a hosszakat. A héten már 2500 következik plusz egy féltávú verseny nyílt vizen, remélhetőleg mindkettő neoprenben. Ha azokon túl leszek talán a magabiztosságom is megnő, hiszen egyre kevesebb lesz az ismeretlen faktor és akkor már csak edzenem kell.