Edzésleírás

Hétvégi hosszú futásnak már régóta a minden évszakban megrendezésre kerüllő Velencei-tó kerülő futás volt betervezve mára, ami most - tekintettel az időpontra - Mikulás-futás néven futott, és a résztvevők jó része ennek megfelelő szerelésben is jelent meg. Az őszin voltam először, és már akkor tetszett a táj, az egész rendezvény jó értelemben vett "csináld magad" jellege, a résztvevők és kísérők lelkesedése, meg persze az, hogy adva van egy nem teljesíthetetlen, de nem is kicsi, de kerek és konkrét cél: körbefutni a tavat (ez - kisebb útvonal variációktól függően - kb 28 km) Nem volt hát nehéz döntenem, amikor megkaptam a meghívót a téli eseményre is.

Amit viszont akkor még nem lehetett tudni, az az, hogy milyen idő lesz. Mert éppen lehetett volna valami átmeneti jellegú, hűvös, de nem nagyon hideg idő. Vagy éppen eshetett, vagy havazhatott is volna. Vagy bármi más. De ezek helyett :-) most gyönyörű tiszta, derült és napsütéses időnk volt, ám az alapból is bőven egész nap fagypont alatti hőmérséklet metsző, helyenként durván erős északi széllel párosult, ami miatt minimum további öt fokkal hidegebbnek lehetett érezni a levegőt. A hét közepi enyhe havazás nyomai még mindig látszottak, de nem volt egybefüggő hótakaró a legtöbb helyen. Ahol nem volt szél, ott egyébként a napsütés pozitív hatásai is kezdtek érvényesülni, de sajnos ilyen helyből relatíve kevés volt.

Mivel ilyen idővel még nem volt tapasztalatom, és a héten már a .-3-4 fokban is gond nélkül kocogtam (igaz jóval rövidebb távokat) azt hittem, már ismerem a téli edzések szabályait. Hát... továbbképzés, az volt. Még szerencse, hogy a biztonság kedvéért pár extra cuccot is bedobtam, mert a szélben a plusz rétegekre szükség is volt. De az igazán nagy fejtörést az okozta, hogy - igazi "cisnáld magad" nulla költségvetésű eseményről lévén szó - ilyenkor nincs semmiféle "bázis", tehát átöltözni, vagy egyáltalában tartózkodni csak a kocsiban lehetett (már annak, aki azzal jött), mivel a parkoló az egész tópart egyik legszelesebb részén helyezkedett el. Amikor már érkezéskor majdnem kitépte a szél kezemből az ajtót, akkor azért meglepődtem. Kiszállás után pedig rögtön azon kezdtem gondolkozni, hogy sürgősen vissza kéne ülni, és elfelejteni ezt az egészet. De nem csak én voltam így, az öt tagú legénység egy emberként vacogott indulásig (pedig direkt nem öltöztünk még át, és nem is érkeztünk korán) Ehhez képest teljesen érthető, hogy a rendező kedvesnek szánt üdvözlő szavait, meg a "fontos" infókat mindenki már tűkön állva hallgatta, mert tudtuk, hogy ha elkezdünk futni, sokkal jobb lesz.

Aztán végre eldördült a duda, és nekiindultunk. Maga a futás már valóban sokkal jobb volt, és nem csak azért, mert most már tudtam, hogy merre járunk, és mennyi van még vissza, hanem azért is, mert amíg mozogtam, valóban nem fáztam. Az - egyébként most is kitűnően felszerelt - frissítőpontok nagy részét most kihagytam, mert éhes ennyi távon nem szoktam lenni, innivalóból pedig csak hideget kínáltak. (Amúgy vicces volt, ahogy minden semmi perc alatt jéggé fagyott, így az omlós tésztájú sütik is nehezen leküzdhető kockákká álltak össze...) Szerencsére vittem magammal termoszban teát, és ezúttal a termosz extra csomagolás nélkül is remekül vizsgázott, a tea még a végén is meleg volt. A fotózást is redukáltam, pedig volt pár szép rész, de egyszerűen nem volt kedvem megállni játszani a beállításokkal a szélben.

Az útvonal alapvetően ugyanaz volt, mint ősszel, kivéve, hogy az északi part elején nem mentünk a parti sétányra, valószínűleg még mindig be volt havazva és síkos volt. Ezért valamivel rövidebb lett az össztáv.

A végére azért most is sikerült kihajtanom magam, így a cél előtti utolsó kiliken már rendesen motiválni kellett magamat, de aztán nagy nehezen beértem. Az igazi "buli" azonban ez után kezdődött: ugyan szerencsére a "kulcsember" már a helyszínen volt a kocsikulcssal, így azonnal neikállhattam átöltözni, de sajna a futás kedvező melegítő hatása csak pár percig tartott, így mire felrángattam a váltóruhát, már újra vacogtam. (Ebben nyilván része volt annak is, hogy a nadrág, amit hoztam, túl vékony volt) Szerencsére a többiek is így voltak ezzel, így megvártuk a közeli ismerősök beérkezését, de aztán hamar oszoljt parancsoltunk, mi is fél háromra már Pesten voltunk. Azért a hőháztartásom csak egy kiadós forró zuhany és egy jó kis ebéd után állt helyre. 

De a mi élményeink nudlik voltak ahhoz képest, amit a bringás kísérők és főleg a frissítőpontok személyzete kiállt értünk. Az én szememben ők voltak a nap hősei. Több órán át csigatempóban tekerni, vagy ott szobrozni az asztal mellett és még motiválni is a futókat ebben a szélben és hidegben, na ez már hőstett. Ehhez képest mi csak kocogtunk egyet...

Ettől függetlenül most már elmondhatom magamról, hogy megvan a téljártasságim, mert ennél sokkal hidegebb már nem szokott lenni mifelénk, illetve ha igen, akkor már tényleg nem kell ekkora távokat futni. Ez egy nagy mérföldkő számomra, mert korábban télen sosem futottam (na jó, ez nem nagy cucc, nyári kánikulában se, szóval...) Ha megfázás nélkül megúszom - és ebben nagyon bízom - akkor azt is elomdhatom magamról, hogy a fagyállóm is rendben van.

Az sem kérdés, hogy jövök-e legközelebb. Ennél a többi évszak csak kellemesebb lehet. :-) Viszont arra mindenképpen érdemes lenne figyelni, hogy a kilik kicsit egyenletesebbek legyenek, pláne a végén. Most is bejött az, mint a múltkor, hogy Pákozdon a dombra felérés után elkapott a "Sing Hallelujah" effekt - dr. Alban klassziusa után szabadon - és nyomtam, mint állat, de persze ezt a tempót nem tudtam tartani tovább pár kilinél. Cserébe a végére már alig vártam a célt, és lassultam is. Ezen érdemes lenne kicsit vasalni, már csak azért is, mert ez nem verseny. Plusz az a tippem, hogy ha nem hajtom ki magam teljesen, akkor talán a hideget is jobban bírom (bár ennek némileg ellent mond, hogy már érkezéskor is vacogtam, pedig akkor még se izzadt nem voltam, se fáradt...)

Szóval summa sum, bár a körülmények miatt ez egy kemény próbatétel volt, de egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom még mindig, és mindenkinek ajánlom, aki már kicsit hosszabb távokban gondokozik FM-nél.