Edzésleírás

Dunckers S3 - 1:2

 

Mivel múlt héten már egészen jól ment a játék, így nagy lelkesedéssel és energiával tele vártam a mai kosáredzést. Bár hajszálon múlt, hogy nem indultam el, mert otthon vacsora után, a hidegben kerékpárra ülni nem nagy élvezet...főleg hogy ma már edzettem is, tehát a lelkiismeret épp nem furdalt volna ha kihagyom... Aztán csak rávettem magam, de olyan későn, hogy az edzés előtti erősítésre már nem volt idő.

Jött egy új srác. Szintén Nike-s. Már a melegítésnél látszott, hogy nagyon jól mozog. Igyekeztem összepajtizni vele (újak tartsanak össze, meg a többi csapattag bármelyikénél képzettebb, ez hamar kiderült). A lefutások és a gyakorlatok jól mentek, a játékban pedig ellenfelek lettünk. Úgy tűnt a csapatok is jól lettek elosztva, így nagy elánnal kezdtem az első meccset, végre úgy éreztem van megfelelő ellenfelem. De a számításaim nem jöttek be. A csapattársaim védekezésben lusták voltak, támadásban pedig ügyetlenek. Kiejtették a labdát, kihagyták a ziccert, egymást zavartak, folyton a labdásnak akartak elzárni stb. Ami rosszabb: nullát védékeztek, így csúnyán elhúzott az ellenfél. Én sajnos két egymást követő turnovernél is egyedül védekezve próbáltam megakadályozni a kosárszerzést, és sikerült először az egyik, aztán a másik kezemet jól lezúznom. Közben a körmöm is beszakadt. Na onnantól nem nagyon tudtam megfogni rendesen a labdát, emiatt sok lett az eladott labda és a dobások sem mentek be.

Az új srác meg nagyon ügyes volt, a kezdeti szolid játék után szórta rendesen. Az a fajta játékos, aki agresszívan és jól tör be, de pontosan is dob, így ha közel mész hozzá megver, ha meg távol maradsz kidobja a szemed. Igazából jobb volt nálam, nem szégyen, hogy dobott pár kosarat. Nem kérdés, az ellenfél legjobbját fogtam, tűrhető szinten. Ha csak ennyit kapunk, még nyerünk is, de sajnos boldog-boldogtalan kosarat szerzett tőlük, nem volt lepattanónk stb. Az emberemet azért jól megdolgoztattam a pontjaiért. Leütköztem, bár magasabb és nehezebb is nálam. Jó pár támadót csinált volna rajtam ha rendesen odaállok, de nem akartam keménykedni. Csak így meg folyton lepördült rólam, a többiek meg persze nem segítettek. Az egyetlen hibám inkább védekezésben az volt, hogy nem fogtam eléggé közelről, pedig ha nem lustálkodom, vagyok hozzá elég gyors. Emiatt dobott pár tisztát fölöttem, amit levédhettem volna.

Miután könnyű kosarakkal elhúzott az ellenfél, kicsit letoltam a csapatot, erre valamennyire összeszedtük magunkat. Onnantól kiegyensúlyozott lett a játék. Nekem is kezdett jobban menni, ahogy fájdalom tompult a kezemben. Néhány tiszta dobás most is kimaradt, de azért 10 pontig és sok asszisztig jutottam (lett volna több, ha nem hagyják ki). De mivel felzárkóznunk nem sikerült, új menetet kezdtünk... Hiába. Ugyanúgy indult, mint az előző, megsemmisítő vereség lett a vége. Nagyon ideges voltam. Volt viszont még néhány perc az edzésből, így elkezdtünk egy 3. rövidített menetet. Minden maradék erőmet összeszedtem, és pörögtem, mint a búgócsiga, az ellenfél meg szerintem már kiengedett. Így mire észbe kaptak, hogy csak pár kosár és vége, szépségtapaszként behúztuk a menetet, hogy jobb legyen az összkép, de arányaiban azért csúnyán kikaptunk.

Összességében ez egy jó edzés lett volna, jó játékkal, jó csapatokkal, hajtással, küzdéssel, ha nem sérülök meg az elején, meg ha kicsit komolyabban veszik a többiek is. De ha ez a srác ezután is le fog járni, és ilyen jó kis hajtós meccsek lesznek, akkor jók lesznek ezek az edzések... : )