Sport

(verseny)

Edzés ideje

02:37:02

Távolság

25 km Szint: 166 m

Tempó

06:17 p/km (9.55 km/h)

Edzésleírás

AdR97 - Field - Golf Club - Lage Vuursche - Hollandische Rading - Field - AdR97

 

Half Truly 2013 - Hilversum, The Netherlands

Abszolut: 155/245

Kategória M36: 7/10

 

Vártam a mai hosszút, hetek óta nem futottam már ilyen sokat. A hirtelen drasztikus melegedés miatt egy fél nap alatt elolvadt az összes hó. A körülmények pillanatok alatt teljesen megváltoztak. Gyönyörű futóidőnk lett, ellenben viz és latyak mindenütt. Panzsi viszont ragaszkodott hozzá, hogy végig erdőben akar futni, és vele nem célszerű ellenkezni, igy kiválasztottam egy szép erdei útvonalat Lage Vuursche felé. Ez viszont még nem adta volna ki a teljes távot, ezért hozzá kellett még tenni egy-két extra kanyart. Gondoltam ebben az időben végre a gyakorlatban is hasznát veszem végre az új vizálló Pegámnak.

 

A mező felé indultunk el, és amint az ösvényre értünk, rá kellett jönnünk, hogy ez nehezitett futás lesz, mert az elolvadó hó alól előkerült a még el nem olvadt jégpáncél. Úgy csúszkáltunk, mint a korcsolyapályán. Ha lementünk a fűre, ott nem csúszott úgy az út, viszont tocsogott minden a viztől. A mező megkerülésével akartam némi plusz kilométert belefűzni az útvonalba, de nem igazán értettük meg egymást Panzsival, igy mig én felülről kerültem volna, ő lefelé indult, ahol a lovakkal szoktak közlekedni igy ott alapból is homokosabb, süppedősebb a talaj, ezért én el szoktam kerülni, de ebben az időben még rosszabb volt rajta futni. Eddig tartott a cipőm vizállósága. Hiába a Shield-es felsőrész, ha a bokánál befolyik a viz. De hamar hozzászoktam. Úgy 5 kilométerig gondosan visszalassitottam ha 145 fölé emelkedett a pulzusom. Úgy gondoltam, ez egy jó kis pulzuskontrollos hosszú lehet. Aztán rájöttem, hogy ez tulajdonképpen egy verseny és igazából lehetne nyomni.

 

Megkértem Panzsit, mutassa meg azt az útvonalat, amit korábban talált, és annyira tetszett neki. Kereszteztük hát a sineket, és egy vékony erdei ösvényen folytattuk a futást. Igazából irányban volt a célunk felé, ezért hagytam hogy menjen amerre szeretne. Tényleg szép útvonal volt, bár én nem vagyok a terepfutás hive. Érdekes és egyben szuper Hollandiában, hogy hiába a sok eső és latyak, mégsem sárosodnak az erdei utak, igy gyakorlatilag bármilyen időjárási körülmények között lehet futni anélkül, hogy az ember úgy nézzen ki utána, mintha dagonyázott volna.

 

Kereszteznünk kellett az autópályát a célunk felé. A térképen még otthon megnéztem, merre van az átkelő. Gondoltam ha futunk a pályával párhuzamosan, előbb-utóbb elérjük. Éppen vadkeritést épitettek az út mentén, igy bár hivatalos ösvény nem volt erre, de a munkagépek által kialakitott nyomokban remekül lehetett futni. Az egyetlen bosszúságot a tüskés aljnövényzet okozta, ami nem csak a lábamat vagdosta össze-vissza, de a méregdrága futóruhámat is, igy igyekezni kellett úgy szökdécselni, hogy ne akadjak az ágakba. Ez azért meglehetősen fárasztó gyakorlat volt kilométereken keresztül. Közben két dolgon is aggódtam: egyrészt azt hittem már elhagytuk az átjárót, mert nem gondoltam hogy ennyire messze lenne amennyire sokat már futottunk (és még mindig nem látszott a látóhatáron átkelő). Másrészt hogy ez a bakkecske szökdécselés Panzsit is felbosszantja majd, különösen hogy ő mindezt nem vizálló cipőben tette. Az enyém hiába volt az, itt ázott be másodszor, akkor ő nyilván már régóta csurom viz, ami nem kellemes, és tudtam ha ő nyűgös lesz, az nekem sem szerencsés... De ezúttal tévedtem, úgy tűnt hogy ő élvezte. Megláttam egy felüljárót a pálya fölött. Igen ám, de amint a közelébe értünk, kiderült, hogy még nincsen kész. Épitési terület. Lezárva azonban nem volt, ezért rövid megállás és a GPS megvizsgálása után azt javasoltam, hogy menjünk át. Gondoltam ha kutya nincs, nagy baj nem lehet. Szép simának tűnt a talaj, bár még nem volt leaszfaltozva.... Hát megint tévedtem. Az erdőt megúsztuk tökéletesen tiszta cipővel, de itt olyan mély sár volt, hogy majdnem beleragadt a cipőnk. Azért átevickéltünk valahogy, ezzel túl az első 8 kilométeren, innen már csak toronyirányt kellett volna mennünk a Pancake Village felé. 

 

A futás második szakasza kezdődött ezzel: csodaszép erdei utakon, nagyon szép környezetben. Viszont itt hűvösebb volt (helyenként leszállt ködfoltokban is gyönyörködhettünk) és a hóba nyomódott kerék-és lábnyomok buckái megfagytak, gyakorlatilag centi széles kis huplikat hagyva a lábnak. Amikor a hó puha, a talp helyet csinál magának, lenyomva ezeket a redőket, ám megfagyva egyensúlyozni kell rajtuk, a láb meg billeg ide-oda. Ez egyrészt szintén extra fárasztó akadályversennyé teszi a futást, másrészt elég egyetlen rossz lépés és a boka már ki is fordult. Én edzett vagyok az ilyesmihez, de végig azon aggódtam, hogy Panzsi rosszul lép és vihetem a karomban hazáig. Közben fél tucatszor gondoltam már azt, hogy tudom merre vagyunk, és hogy pillanatokon belül odaérünk, de a trükkös kis ösvények csak kanyarogtak jobbra-balra, én meg nem akartam (főleg ilyen talajon) egyfolytában a telefonomon nézni a térképet, igy végül a golfpályát, egy kis falut és még ki tudja mi mindent megkerülve, jó nagy kitérővel jutottunk el Lage Vuursce határába. Még előtte megállapitottuk, hogy baromi lassan haladunk, és ránk fog sötétedni mire elindulunk vissza. Panzsi mostanra kezdett nyűgös lenni, azt hitte már sokkal többet futottunk, pedig még csak úgy 14-nél jártunk ekkor. Attól is féltem hogy beszól majd az útvonal miatt, mert nem az erdőn át érkeztünk meg a faluba, az utolsó kilit az országút szélén tettük meg.

 

De végre-valahára odaértünk. Pénz is volt nálam, mindketten kezdtünk eléhezni a nagy túrázásban, igy nagy volt a kisértés, hogy beüljünk egy palacsintára. De aztán több okból sem tettük: egyrészt vizesen, nagyon rossz lett volna utána kijönni és újra elindulni, másrészt ha sokat időzünk, akkor már tényleg sötét és hideg lett volna visszafelé. Harmadrészt egy ilyen romantikus helyre nem büdösen és vizesen akartam beesni. Ezért palacsinta helyett a bekészitett gélt feleztük el, és megálltunk picit nyújtani. Ez meg engem bosszantott egy kicsit, mert én nem éreztem szükségét, viszont utálok lemerevedve újból elindulni. Ráadásul a Yours Truly-n a bruttó idő számit igy minden állással töltött perc rontotta az eredményemet. A jó hir viszont az volt, hogy az eltévedések miatti extra távval behúztuk azt a pluszt ami a 25-höz hiányzott, igy a legrövidebb úton csak el kellett futnunk hazáig.

 

Ez az utolsó harmada a futásnak megint egy egészen más jellegű edzést hozott. Továbbra is meseszép helyeken, de immár tökéletesen letisztitott útviszonyok között indulhattunk el, ez a tempón is meglátszott, szépen felgyorsultunk egy már vállalható iramra. Biztosan a gél miatti energiapótlás is segitett. Panzsi megérezte az istállószagot, és nekiiramodott. Jó néhány kilométeren át még én is élveztem a szaladást, meg szerettem volna minél előbb hazaérni. Viszont 20 után kezdtem elfogyni és eléhezni. Azt éreztem, hogy egyre gyorsulunk és nem tudtam hová sietünk, nem 2-3 percen fog múlni hogy hamarabb együnk. De nem gyorsultunk, én lassultam le egyik pillanatról a másikra drasztikusan 5:30-ról 6 percesre. Igazából az volt a rossz, hogy tudtam már nem vagyunk messze otthonról, de azt is, hogy még 3-4 kilométert kell futni a Half Truly-hoz, ami azt jelentette, hogy még bele kell tennem valahol némi extra kanyart. Emiatt nálam nem működött úgy az istálló effektus, ahogy Panzsinál, mert én azt számolgattam, hogy ez még minimum 20-25 perc szenvedés. Másrészt kezdett igen hűvösre fordulni, ettől és a fáradtságtól a vádlim és a combom is betonkeményre összeállt, úgy éreztem nem tudok futni. Ilyet ennyire durván még sokkal hosszabb távokon sem éreztem korábban. Panzsi viszont láthatóan ment volna, és csak bosszantott hogy ott toporog velem, igy mondtam hogy menjen nyugodtan, én egyrészt nem birom, másrészt úgyis többet futok még, mint ő. Eltartott egy darabig, mire otthagyott, de végül belátta, hogy nincs értelme velem botorkálnia.

 

A tisztáson persze undok szél volt és nekem már a hócipőm tele volt az egésszel, de gondoltam, hogy ha ennyit lefutottam, akkor az a pár száz méter már ne hiányozzon. Igy tettem még egy kisebb kanyart a reptér felé, de tényleg kb. 300 méter volt az egész. Na amikor ott megfordultam, akkor már én is érezni kezdtem az istállószagot, igy a végére (némi csúszkálással egybekötve, mert közben az olvadó hó az esti lehüléstől szépen lefagyott) még összekaptam magam valami vállalható tempót produkálva.

 

Összességében az időre nem vagyok büszke, hiszen ilyen lassú 25 kilit talán még sosem futottam. De ha belegondolok, hogy az első 14 kilométert milyen nehezitésekkel teljesitetük, nem lehet összehasonlitani  az időeredményt egy Sziget belső körös tikitakival a betonon. Illetve a tájékozódási és nyújtási szünetekkel biztosan eltöltöttünk vagy 10 percet, igy a netto idő ennél azért jobb lehetett mondjuk még azt sem tenném ki a kirakatba. A Half Truly helyezésem is ezt tükrözi, de annyira nem bánkódom, ezt a versenyt valahogy soha nem tudtam komolyan venni és igazi versenyként kezelni. Talán mert nincs meg hozzá az a körités, amitől elkap a versenyszellem. Ez inkább egy motivációs eszköz, hogy télen is rá tudjam venni magam a hosszú futásokra, és ez végülis megtörtént, tehát ilyen szempomtból elérte a célját, és nem mellékesen végre meglett a 42 plusz heti kilométer is.

  

KM	IDŐ		TEMPÓ	PULZUS
1	5:44		5'44"/km	140bpm
2	10:59		5'15"/km	145bpm
3	16:46		5'47"/km	151bpm
4	22:19		5'33"/km	143bpm
5	27:31		5'12"/km	151bpm
6	32:35		5'04"/km	142bpm
7	38:37		6'02"/km	140bpm
8	45:36		6'59"/km	136bpm
9	55:43		10'07"/km	150bpm
10	1:03:09		7'26"/km	130bpm
11	1:09:45		6'36"/km	132bpm
12	1:19:50		10'05"/km	131bpm
13	1:25:22		5'32"/km	138bpm
14	1:31:50		6'28"/km	131bpm
15	1:37:35		5'45"/km	133bpm
16	1:43:08		5'33"/km	136bpm
17	1:52:34		9'26"/km	136bpm
18	1:58:03		5'29"/km	140bpm
19	2:03:21		5'18"/km	148bpm
20	2:09:19		5'58"/km	149bpm
21	2:14:39		5'20"/km	141bpm
22	2:20:03		5'24"/km	141bpm
23	2:26:08		6'05"/km	143bpm
24	2:31:43		5'35"/km	142bpm
25	2:37:00		5'17"/km	154bpm