Edzésleírás

Közeledett a hétvége, én pedig úgy döntöttem, hogy kell még pár km a lábamba. Valójában már napok óta tervezgettem, hogy ismét ki kellene jutni a hegyre, hisz olyan régen voltam. Így ma délután felvettem a terepcipőt hosszú idő után újra, és a Kolossyról nekivágtam egy laza bemelegítéssel felkocogni a HHH-hoz. A kezdet nem volt épp kellemes, ezt igazából nem tudom, hogy a fáradtságom okozta-e, vagy az, hogy most már lényegesen melegebb volt, vagy netán annak a, khm, jónéhány csokinak is volt köze a dologhoz, amit edzés előtt betöröltem... de tény, hogy a gyomrom nem volt teljesen rendben. A FGY-nél csak nyomtam egy splitet az órán, és mentem tovább. Most elhatároztam, hogy a "hivatalos" Balboa útvonalat követem, tehát nem mentem fel Árpihoz, hanem az aszfaltúton haladtam az erdő mellett. Majd valódi kabaréba illő módon kétszer is benéztem azt a nyiladékot, amin fel kellett volna menni a kék felé. Csak egy dolgot tudok felhozni mentségemre: erre tkp még csak télen jártam, lombosan sosem láttam ezt a részt. Na majd ezután már nem cseszem el... innentől viszont már az útvonallal nem volt gond, a tempót ellenben olyannak éreztem, mintha egy jól eltelt víziló poroszkálna... különösen a felfelékkel gyúlt meg a bajom, bár bele azért nem sétáltam. Nagy örömmel konstatáltam, hogy Erzsike még mindig a helyén van, kicsit örömködtem is (senki nem volt arra, így tanúja nem volt a Rocky bemutatónak) majd tankoltam némi vizet és irány vissza. A Nagy Hárs-hegy így is megdolgoztatott, de aztán már lelkesített, hogy egyre kevesebb van hátra. Ez már csak azért is időszerű volt, mert kezdett sötétedni, én pedig most nem hoztam fejlámpát. Szerencsére nem is kellett, mert még időben visszaértem FGY-re. Útközben az Újlaki-hegyről lefelé egy csapat vadcocával is találkoztam, de szerencsére a közelítés incidens nélkül lezajlott, miután megbeszéltem velük, hogy nem akarok tőlük semmit, engedjenek átmenni. A buszfordulónál újra nyomtam az órát, de meg se néztem, így is sejtettem, hogy két óra fölött vagyok. Aztán lazán lekocogtam a Szépvölgyi úti HÉV-ig, de ekkor már nagyon nem néztem ki jól, és nem is mozogtam jól, a combom teljesen kész volt.

Összességében az akció elérte célját, nagyon jó volt újra a hegyen, az erdőben lenni, és élvezni a hirtelen felébredt természet szépségét, de az bizony csúnyán kiütközött, hogy mostanában kijöttem a gyakorlatból, legalábbis izomzatilag. A feladat tehát adott....

http://connect.garmin.com/activity/307135526