Edzésleírás

Bár eredetileg elhatároztam, hogy a fokozatosság jegyében először csak hetente egyszer veszem elő a légpárnást, de aztán ma ismét elcsábultam... főleg azért, mert a hétfői új felfedezésemet akartam tovább csiszolni, meg persze a párnázott futás élménye is ott volt még a fejemben... kicsit tartottam tőle, hogy megint dörzsölődni fog a jobb lábfejem eleje, de szerencsére nem  bántam meg ezt a döntést! A hétfői kísérletek nyomán haladtam tovább és immár magabiztosan engedtem magam ráesni a talp eleje-közepe közötti részre, mert tudtam, hogy a cipő meg fogja fogni az ütést. Így is volt. Csakhamara ráéreztem arra is, hogy a "rugó" tényleg jobban működik, ha egy kicsit rálépek a gázra, így lőn (valószínűleg nem a sebesség miatt, hanem azért, mert a lépéshossz észrevétlenül nő ilyenkor egy kicsit és így a leérkezés másképpen esik) és csakhamar száguldottam. Óriási érzés volt, komolyan mondom, hogy már régen nem éreztem ezt a szabadságot. Az utóbbi hetekben különösen nem, amikor már azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy hosszabb szünetet kellene tartani, mert csak nem akar teljesen elmúlni a jobb combfeszítőben az érzékenység, plusz a térdem környékén is elkezdtek jelezni a szalagok. De ma semmi ilyesmi! Azt mondjuk tudtam, hogy a Hoka kimondottan jó az ilyen problémák ellen, de más tudni, és más a gyakorlatban érezni. Miközben hasítottam, még az is megtörtént, hogy többen rámmosolyogtak az utcán, pedig ilyesmi azért a városnak ezen a részén nem mindennapos.  Szóval alighanem látszott is, hogy megy a dolog... és tényleg ment. Ehhez a tempóhoz persze már magasabb pulzus és légzésszám is tartozott, de ez nem volt gond, legfeljebb azt vettem észre, hogy régen huzattam ki magam ennyire. A végén pedig még azt, hogy régen esett már ilyen jól a futás! :-) Mert persze ezek a napi megszokott kocogások is jók, a végére azért csak bejön valami kis endorfin löket is, de semmi extra. Most viszont... igazi örömfutás. Nyilván több mindennek kellett ehhez passzolni, az időjárás pl szintén ideális volt a reggeli hűvösséggel. De remélem, hogy lesz még folytatás. Azt pedig szintén (kop-kop-kop) hogy fájni ma sem fog semmi.

Gouranga! :-)