Edzésleírás

Néhány évvel ezelőtti kartörésem óta nem dolgoztam semmit felsőtestre, így hiába edzek sokat, mégsem voltam elégedett a tükörből visszanéző figurával. Kezdett alkatilag valóban a névadó kis Marslakómra hasonlítani... Ceruza karok, vékony lábak, közte némi pocak (a nagy fejről nem is beszélve : ) Volt ugyan azóta két elvetélt próbálkozásom az újrakezdésre, de mindkettő hamvába halt. Az egyik rögtön a gipszlevétel után, de akkor még fájt a súlyok emelgetése, így nem eröltettem, a másik pedig majd egy évvel később, de akkor is annyira rosszul ment a felsőtest leépülése miatt, hogy gyorsan elment tőle a kedvem. Inkább futottam helyette, mert abban volt sikerélményem. Aztán ez a folyamat egyre erősödött, lefutok bármilyen távot, de ne kelljen megemelnem egy szatyrot sem! Már egy éve nyüglődöm rajta, hogy ez tarthatatlan állapot, de rávenni magam a kigyúrt srácokkal teli konditerembe vonulásra, hogy aztán csak a rudat emelgessem szégyenszemre, nahát azt inkább nem... De hiába a sok edzés és siker a futásban, a felépítésem egyre aránytalanabb lett, és előbb-utóbb várható volt, hogy eléri azt az ingerküszöböt, hogy tegyek is ellene. Főleg, hogy már szeretett kosárlabdámban is egyre inkább éreztem a negatív hatásokat. Hiába vagyok gyorsabb bárkinél lábmunkában, és hiába bírom végigrohanni faltól-falig a 40 perces meccseket, ha kilöknek a gyűrű alól, kitépik a kezemből a labdát, a passzaim rendre nem érnek célba, a dobásaimról nem is beszélve... Lépni kell! Kapóra jött az őszi motivációvesztésem futásban a Bé-Bu után, hiszen most futni sincs túl nagy kedvem, az idő is vacak, könnyebben rávehető vagyok beltéri aktivitásra. A kosár amúgy is a "fő" sportom, a futás "csak" kondicionálás : ) Ősztől általában ez veszi át a stafétát a futástól, de tavaly ez kicsit felborult, hát ideje hogy visszaálljon a normál "kerékvágás" hiszen futásban idén szinte mindent elértem, amit terveztem nincs egyelőre miért hajtanom, a meccseken viszont hétről-hétre bizonyítani kellene. Tehát mától kondizni is fogok és pont. Igen ám, de olvastam egyszer valami okosságot arról, hogy: "Ha úgy edzel ahogy mindig is edzettél, úgy fogsz kinézni, ahogyan mindig is kinéztél". Valahogy a korábbi kondi edzéseim sem hozták meg a várt hatást az edzéstervek és azok pontos betartása mellett sem. Ma már tudom: hülyén csináltam. Túl nagy súlyokkal dolgoztam, és nem jött az eredmény. Ráadásul egy edző továbbképzőn hallottam egy kollégától, hogy kardioaktivitás után sokkal hatékonyabb az emelgetés is, de a sérülés miatt ezt már nem volt lehetőségem ki is próbálni. Gondoltam majd most... Mivel ezúttal nem tömegnövelés a cél, hanem gyorsasági állóképesség, és némi alakformálás, így gondoltam megpróbálok most ennek megfelelően edzeni. Felpörgetett pulzussal dolgozni, kisebb súlyokkal, nagyobb intenzitással, és kevesebb pihenővel, köredzés szerűen. 4 kilométer laza futással kezdtem hát a futópadon, majd mell-és láb erősítés várt rám. A fekvenyomást szánalmas 40 kilóval kezdtem, és 50-ig növeltem a végéig. A 45 fokos szűken nyomást először túlvállaltam, de végül belőttem a 35 kilót ideális súlynak. A 30 fokos tárogatás már csak 8 kilóval ment azzal is épphogy. Emlékszem amikor abbahagytam, bár akkor sem voltam egy kigyúrt állat, de a fekvenyomás lazán ment 60 kiló fölötti súlyal szériában és a 10-12 kilóval tárogattam. Sebaj, innen legalább lehet fejlődni, meg hát ahogy írtam már ezúttal nem az volt a cél, hogy maximális súllyal dolgozzam. A láberősítést is minimális súllyal csináltam, úgy érzem itt különösen igaz, hogy nem erősíteni kell, inkább dinamikát javítani. Plusz azért éreztem a tegnapi félmaratont a lábaimban, nem is az izmaimban, inkább a térdízületeimben, így nem akartam lábra különösebben terhelni. A lábtológépet 70 kilóra állítottam (ennek a duplájával szoktam) 35 kilóval a vádligép is hasznosabbnak bizonyult, így nem álltak be az izmaim a felénél, viszont a végét is tudtam még szabályosan csinálni, így összességében lehet hogy hatékonyabb is. A combfeszítő-hajlító szerkezet súlyait sem tettem 30 kiló fölé, lazán, kényelmesen, gyorsan lendítgettem a lábam. A gyakorlatok közötti pihenésként különböző hasizomgyakorlatokat végeztem, hiszen az elmúlt évek tunyulása alatt ez vált meglehetősen gyenge pontommá.. A végén pedig hagytam elég időt nyújtásra is. Megfogatdam, hogy erre a jövőben jobban figyelek, hiszen a nyújtás roppant fontos. Mereven mit sem ér az izom, oda a dinamika és megsérülni is könnyebb. És bár a tornászmúlt már nyomaiban sem látszik, azért valamenyit igyekszem visszanyerni korábbi ruganyosságomból. Elsőre kellemes kis kondiedzés volt ez. Nem haltam bele, jól esett, nem vette el a kedvem. Szerencsére reggel kevesen is voltak, így sem a gépekre nem kellett várnom, sem az izomagyúakat nem kellett kerülgetnem. Az egyetlen negatívum, hogy nagyon hideg volt a teremben, szerintem legközelebb hosszú szerkóban megyek le. Kíváncsi vagyok lesz-e holnap izomlázam és persze arra is, mennyire hatékony ez az új edzésvégzés?