Edzésleírás

Körülbelül másfél hónapos kihagyás után először mentem le végre kosáredzésre tele energiával és éhesen a játékra. A térdeim viszont annyira érzékenyek voltak a délelőtti futástól, hogy a melegítésnél alig vonszoltam magam, és ha a lefutásoknál nem kaptam hajszálpontos passzt, akkor nem tudtam egy gyors lépést tenni érte. Mivel hétvégén nem tudok menni meccsre és voltunk elegen, gondolkodtam rajta, hogy inkább hazamegyek, de végül örülök, hogy nem tettem. Miután bemelegedtem, már nem volt baj a térdeimmel, gond nélkül tudtam játszani. Annyira, hogy olyan betörés kosarakat dobáltam sorban, amiket még soha, és a csapat legjobbját is hatékonyan tudtam fogni. Bár a kisujjam egy ütközésnél megint visszatört, de már rutinosan raktam helyre, szerencsére most sem lett nagyobb baja, csak kiugrott, így ujjvédőben tudtam vele tovább játszani. Két 25-ös partit játszottunk, amiből az elsőben kikaptunk, de a másodikat megnyertük. Volt egy óriás üresjárat amikor mindenki ütemtelenül hajigált, majd nem ment vissza védekezni, ebből könnyű indításkosarakat kaptunk. Még így is lett volna esély a végső győzelemre, de végül pár ponttal alulmaradtunk. Ennek ellenére hasznos, pörgős, jó önbizalom növelő edzés volt. Sajnos a sok kihagyás látszik. Sokára is választottak be, így a gyenge csapatba kerültem, és bár a pontgyártásból vastagon kivettem a részem, mégsem bíztak bennem a többiek és nem nagyon passzoltak. Az utolsó 20 percre úgy elfáradtam, hogy már nem volt alattam láb, így pontatlanok voltak a kinti dobásaim épp amikor nagyon kellettek volna. A dobóformán még sokat kell javítani, hogy újra a régi legyen! Van rá másfél hetem a következő meccsig, mert addig nem fogok játszani.