:))

Na ezt majd később elolvasom, egészségedre az uszit!

 
A fogyókúra
 
 
 
 Vannak alapszabályok, amelyektől a világ működik, és ezek egészen egyszerűen nem lehetnek másképpen. Az alma lefelé esik, az éjszaka után nappal jön, a víz jéggé fagy, és Máté Kriszta unszimpatikus.  
 És persze ugyanilyen axiómák találhatóak a férfiak életében is, melyek alapvetően meghatározzák hozzáállásunkat a dolgokhoz. Lássunk ezekből néhányat!
 Férfiember nem áll rá mérlegre.
 Férfiember nem eszik karalábét salátalevélen.
 Férfiember nem foglalkozik vele, ha köldökkel nyitja a lengőajtót.
 Azt hiszem, ezzel fel is soroltam Sam mérsékelten tantrikus életfilozófiájának alappilléreit.
 A törzshelyünk teraszán osztotta meg velünk a fenti életbölcsességeket, és aztán lehajtott egy pohár sört.
 – Fogyózni? – tette még hozzá. – Minek? Hogy kicsit később, és kicsit egészségesebben haljak meg?
 Márk elmélyülten hümmögött, mielőtt rám nézett.
 – Tulajdonképpen hogy is került szóba a fogyókúra, Kari?
 – Barbara – mondtam sokat sejtetően. – Tegnapelőtt kezdődött. Beállt a tükör elé, és megállapította, hogy kövér. Mondom neki: „Miért lennél kövér, kincsem?” „Nézd meg, hogy áll ez a csípőnadrág, Kari! Úszógumi van a derekamon!” „Barbi, ez a nadrág olyan szarul van szabva, hogy egy etióp éhséglázadás résztvevőinek is úszógumit gyűrne fel!”… Tényleg, fiúk! Nektek hogy jön be ez a csípőnadrágos szezon? Mert én gyűlölöm. Nem látszik a fenék, minden tyúk slamposnak tűnik benne, mert csoszogni kénytelenek, hogy le ne essen róluk, és olyan rövid tőle a lábuk, mint a kékfejű szög.
 – Én is gyűlölöm – mondta Sam.
 – Egyetértek – felelte Márk. – Vagy kilátszik a bugyijuk, vagy nem is vesznek alá. Elveszi a váratlanság élményét.
 – Újabb példa, hogy egymásnak akarnak tetszeni, nem nekünk. Férfiember például sosem adna rájuk csípőnadrágot! – bólogatott Sándor.
 – Hoppá, hoppá! – emeltem fel az ujjamat.
 – Mi van?
 – Ne szaladjunk tovább! Nagy igazság hangzott el, urak! – mutattam rá.
 – Igen? Micsoda?
 – Az, hogy nem nekünk akarnak tetszeni, hanem valójában egymásnak.
 Márk rákontrázott.
 – És saját maguknak!
 Mi tagadás, igaza volt. Szívünk szerelmének ugyanis minden jól áll. Kékfestős szoknya, télikabát, elszabott bikini, kihasadt térdnadrág – mindegy. Egy férfinak a nő számít, nem pedig annak a héja. Csakhogy a nők úgy vélik, a héjában van a vitamin. Pedig nem. Ugyan ki ne hallotta volna, hogy választottja egy remek ruhában a tükör előtt kesereg, mert az szerinte pocsékul áll neki? A férfi ilyenkor hiába mondja, hogy gyönyörűen áll rajtad az a ruha. Meg vannak győződve, hogy egyszerűen csak túl akarunk lenni az egészen, hogy mehessünk már végre a fenébe. És miért? Mert a nő azt gondolja, eleve érzéketlenek vagyunk. Holott nem. Tényleg tetszik a ruha – nekünk. Neki nem. Akkor most kinek is akarnak tetszeni valójában?
 Ezen a magvas gondolaton egy ideig elcseverésztünk, majd Sam nagyvonalúan leintette a témát.
 – Oké. Akkor ezt meg is beszéltük. Folytasd, Kari!  
 – Rendben. Az egész nő hatvan kiló, de most elhatározta, fogyózni fog. Tegnapra már nem is maradt a hűtőben más, mint egy polcnyi Heineken, meg három aszpirin.
 – Nem hangzik rosszul! Sörre aszpirin! Tudsz élni.
 – Csakhogy mára kipakolta a sört az erkélyre, és olyan lett a frigó, mint egy mező: minden zöld. Azt mondja, hogy ez egy olyan update recept. Reggelire egy deci tej, tízóraira két keksz, ebédre egy alma héja, uzsonnára semmi, és a vacsora az, ami megmaradt az uzsonnából.
 Erre ittunk egyet.
 – Szerinted meddig fogja bírni?
 – Kábé holnapig. Nem is iszik, mert azt nem írta a recept, úgyhogy holnap ilyenkorra kiszárad, mint varangy a vájdlingban. Vihetem infúzióra.
 – De miért nem mondod neki, hogy igyon?
 – Mondtam. Azt felelte, Norbi egy szót sem írt arról, hogy inni is kell. Szerinte van annyi folyadék az almában, ami elég.
 – És legalább fogy?
 – A mellei már igen.  
 – Az ciki.
 Elfelhősödött a tekintetem.
 – Mondom, hogy nem bírom Norbit. Leírja a marhaságait, de az eszébe sem jut, hogy a szerencsétlen férfiember miből fogja kifizetni anyunak a szilikoncickót, ha elfogy az eredeti?! Ő bezzeg könnyen van.  
 – Azért az a fickó tud valamit – mondta halkan Márk.
 – Be vagy rúgva, ügyvéd úr!
 – Nem, nem. Gondolj bele: kitalált valamit, végigcsinálta, és lám, megvan a közönsége.
 – Persze, hogy megvan a közönsége. Ahogy Győzikének, a Megasztárnak, meg a többinek is ebben az országban. Amíg lószar van – veréb is van.
 – Oké, Kari! Mondj akkor jobbat!
 Ezt nem értettem.
 – Jobb mit?
 – Fogyókúrát.
 – Ugyan már! Barbarának amúgy sem tudnám beadni, ha nem Norbitól ered. Az update a Szentírás!  
 – Annyira nem lehet buta, hogy minden szavát elhiggye!  
 – Nem is tudom… De. Szerintem, van olyan buta. A múlt héten átmentünk Szlovákiába. A hídon átjutva megkérdezi, hogy „Te Kari, miért tiltották ki a szlovákok a kismotorosokat?” „Miért? Kitiltották? Ott is van egy.” „Jé! Tényleg. Pedig a hídon láttam kiírva.” „Mit, kincsem?” „Hogy Komárno...”
 Márk lassan bólintott.
 – Ez bizony súlyos… De fenntartom: mondj egy jobb fogyókúrát!
 – Nem tudok. Ha fogynom kell, egyszerűen naponta elmegyek futni, és két hétig nem vacsorázom. Lemegy hat-hét kiló, és minden oké.
 – Sándor?
 – Igen?
 – Fogyókúratipp?
 – Egyszer próbáltam egy cimbora receptjét.  
 – Mi volt az?
 – Egy hétig csak narancsot és tejfölt lehet enni.
 – Mennyit?
 – Bármennyit. Úgyis átszalad az emberen.  
 – Annyira gáz volt?
 – Ki se jöttem egy hétig a klotyóról. Pedig a harmadik napon már csak valami kékes hab jött belőlem, aztán a sok erőlködés miatt meg is kellett műteni aranyérrel. A kórházban kaptam egy szalmonellafertőzést, ami megint csak budijárással járna, ám éppen az érkezési oldalon voltam vastagon átkötözve, bedugózva, leplombálva. Így aztán elég volt egy ágytál a fejem mellé. Szóval, a kérdésedre válaszolva azt kell mondanom: igen, bevált, lefogytam.
 – Mennyit?
 – Egy hét alatt tizennyolc kilót.
 – És mennyit akartál?
 – Hármat.
 Márk odafordult Sándorhoz.
 – És te?
 – Nekem is megvan a receptem. Nem ápdét, hanem kábernét. Minden étkezés helyett egy üveg cabernet. Akinek ezek után enni van kedve, annak meg még egy. Egy hét – mínusz öt kiló...  
 Összenéztünk.
 – Mit gondoltok, nem kéne kiadnunk egy fogyókúrás könyvet? Lehetne a címe: „Kari”! Vagy lehetne fogyókúrás tábort tartani ilyen kicsit túlsúlyos tyúkoknak.
 – Hogyan?
 – Horvátország! – csapott a homlokára Márk. – Bagóért kibérelünk egész nyárra egy szigetet, aztán meghirdetjük a négyhetes fogyitábort. Lehetne, mondjuk háromszáz lepedőt kérni fejenként. Aztán mikor ott vannak, kitesszük őket a fövenyre, hogy akkor most túlélés huszonöt napig.    
 – De mi lenne ebben a fogyókúra?
 – Hogy nem kapnak enni. A sziklák közt akad papsajt, meg fehérjének meztelen csiga. Kiteszünk nekik fejenként napi négy üveg ásványvizet, az annyi mint… 400 forint/fő/nap, azaz, 400 szorozva huszonöttel az… 10.000 forint koponyánként. Nagyjából ennyi lenne az összes működési kiadásunk. 290.000 forint haszon fejenként. Abból kijön a két sziget bérlete…
 – Kettő?
 – Persze. Mi a szomszédban héderelnénk sok sörrel, amíg ők fogynak. A nyugágyból rájuk látnánk távcsővel.
 Ezen komolyan eltöprengtünk.
 Nekem határozottan tetszett az ötlet. Láttam, hogy a másik kettő is benne van. Márk még lázasan számolgatott a szalvétán, amikor Sándor hirtelen felnézett a söréből.
 – Akkor most ki vannak tiltva szlovákból a kismotorok, vagy nincsenek kitiltva?