:)

Kezdesz újra a régi lenni! Hajrá! Ja, és puszi Icának!

Egészségedre Szabi!  

Én is remélem, hogy szépen alakulnak a dolgok! Egészségedre a futit és szép napot!

Én végigolvastam, jó duma! Ezek szerint javulsz, reméljük a folyamat nem áll meg! Egészségedre!

Hajrá Spori,ne hagyd magad,csak így tovább!

Szép és derűs napot!:)

Szép futás. A vicc is jó lehet, de most nincs időm elolvasni, csak beköszöntem. Szép napot Szabolcs!

Szép napot szomszéd:-)Hébe-HÓBA futkorászással kezdted a napot,egészségedre:-)

Jó reggelt, ámberek!
 
Üljenek le, most nincs erőm ordítozni.
Nézzék, én megpróbáltam.
Tudom, tudom, hetek óta rágják a fülemet, de hát nem mertem bemenni, na! Az Őragy Úr már így is pikkel rám, félek, hogy előbb-utóbb valami visszafordíthatatlanra ragadtatja magát. Mondjuk agyvérzést kap, lebénul a bal lába, és itt fog körbe-körbe járni, mint kisfaházban a jóidőnéni.  
Vagy ami még rosszabb: én kapok agyvérzést.  
De azért megpróbáltam magukért, na!
 
Az úgy volt, hogy bementem az Őragy Úrhoz, és mondom: „Őragy Úr, kérek engedélyt kérdezni!” „Kérdezzen!” „Az ámberek már hetek óta kérnek, jöjjek be, és kérdezzem meg az Őragy Urat, hogy tetszett-e esetleg aztat hallani információban, vagy bármilyen más formációban, hogy talán fizetésemelés?”  
Na, hát aztat az bődülést! Kérem alássan, ha azzal a Sámson gyerekkel is ilyen torkú oroszlán került volna szembe, akkor sosem kerül be a Bibliába!  
Úgy érvelt a főnök, hogy „MICSODAAAA?! Fizetésemelés? Most kaptak!” „Jelentem, az három éve volt. Azóta meg ugye a gáz, a villany, fánk, a kávé…” Aztán még ordibált velem kicsinyég, majd kihelyezett verbálisan a lábtörlőre. Pihegtem a küszöbön, letöröltem a nyálat, majd hálát adtam az Úrnak, hogy megúsztam. Hát ez van.
 
Hogyhogy akkor ez most mit jelent?!  
Kálmán, maga tőkesúlynak hordja a fejét, vagy azért, hogy a szemeit védje valami burok? Ez azt jelenti, hogy NEM lesz több lóvé. A főnök aszonta amúgy, hogy legyek Jolán is! Ezen el kellett gondolkoznom, mire rájöttem, hogy alighanem lojálisnak kéne lennem, na, de hát ki vagyok én, hogy kijavítsam a főnököt! Szóval maguk is legyenek mind Jolánok!
És mivel én is már Jolánis vagyok, azt kell mondanom: ámberek, ez a pénz elég! El tudják tartani magukat!!!  
A családot?  
Az már más tészta.
 
Kérem alássan, nem hivatalosan a másodállást javaslom maguknak.
Milyet, milyet?!
Hát a rendőrségen egy időben divat volt kidobóámbernek menni, de ezt betiltották. Szerintem helyesen. Mégiscsak hülyén nézett ki, hogy akinél nappal kutatni kellett volna, azt éjjel őriztük. Kíváncsi vagyok, mikor jön ki a körlevél, hogy már drogfutárnak sem szabad előfutni. Állítólag van ilyen, legalábbis néha elütnek rendőröket. Ott volt például a Kalib úr, aki tüftig kis szír pénzváltó volt: „Cséndzs juró, cséndzs dollár, adol nekem kicsi mani, én megforgatni, kapol vissza vastag aranylánc, lehúz Dunában úszáskor. Ez lenni biznisz, madzsar!” Elöl-hátul zsaru kísérte az éjszakában. Aszonták a fiúk: barátságból. Ja. Natürlich!  
Én meg víziorgona voltam Gorsiumban.  
Aztán a rendőri ügyesség beérett, Kalib urat agyonlőtte a konkuranszija, és Kalib úrból ex-Kalib úr lett. A víz alól hozta fel a tó tündére, az omszki tavi vízimentő.
 
Szóval, jól nézzék meg, hogy milyen munkát vállalnak el. A tilalmakat ismerik.
 
Mit akar, Csupati? Hogy én?
Hja kérem, nekem több vállalkozásom volt, mint Surdának!  
Egyik se jött be.  
Először volt az a szoláriumom. Nyolccsöves!  
Annyit kellett kihajigálnom a kibérelt helyiségből, mikor be akartam költözni. Minden tele van ezekkel a hómleszekkel!  
Aztán elindítottam az üzletet. Arcbarnítót nem tudtam venni, arcpirítónak viszont ott voltak az áraim. Csak a vendégek nem akartak jönni, aztán már bele is mentem a csődbe. Csak utóbb tudtam meg, hogy az alkalmazottam állandóan svarcban feküdt a gépben, így az folyamatosan foglalt volt, a vendég meg elment. Ámberek! Saját tapasztalatból mondom: ha szoláriumra adják a fejüket, csak négert vegyenek fel melózni! Csak négert!  
Vagy kínait.  
Nem tudom, tudják-e, de a kínai – lévén sárga - a szoláriumban nem barnul, hanem lilul. Tudják, olyan ez, mint a feketeribizli, ami azért piros, mert még ződ. A kínai akkor barna, ha lila. Az UV-sugárzás miatt lehet. Majd nézzenek meg egy kínait UV-fényben, hogy milyen lila! Lehet, hogy az ózonpajzson lévő ózonlyuk miatt van. Erről szólt az a John Traviata film is, a „Rés a pajzson”. De visszatérve a szoláriumra: ha már magyart vesznek fel, akkor az legalább kövér legyen!  
Hogy ne tudja magára hajtani a fedelet. Az is beválik.
 
Aztán jött a látványpékségem. Ez egy szimpla pékség volt, de egy rosszul bekötött PB-palack kiemelte a hátsó falat, aztán onnantól úgy látszottak a munkamozzanatok, mint a folyamatábrán. Sose hiszik el, mi lett a vége!  
Kievett a haszonból az alkalmazott!  
Úgy zabálta a brióst, mint más a szotyolát! Ebből is csőd lett. A mai eszemmel már úgy csinálnám, mint a kárókatonás halászok. Jól meggyűrűzném a nyakát az eladómnak, oszt ha megyek ellenőrizni, és kilóg a kifli a szájából, már rúgom is ki!
 
Volt aztán egy gumijavító műhelyem is.  
Arra kellett vigyázni, hogy a két bokszban mindig két kocsi legyen, így a gumicsere gyorsan megoldható volt. Tudják, miből kellett rengeteg?  Szilikonból. Ahogy lekaptuk az Opelről a gumit, elvittük az előkészítőbe, lefújtuk szilikonnal, hogy újnak tűnjön, és már raktuk is fel a Renaultra, miközben a Renault  szilikonozott gumiját már csavaroztuk is rá az Opelre. Maximális hasznon, minimális ráfordítás. Ott buktunk meg, hogy a konkurencia rájött, hogy fél év alatt egyetlen új gumit sem rendeltünk. Aztán beütött a szerencse! Már javában vizsgált minket az APEH, midőn – hála a keresztbecserélt gumiknak – egyszerre fáradt el a térség valamennyi abroncsa, és Gumibottyán városa bekerült a Guinessbe: három óra leforgása alatt tizenháromezer-négyszázkét defekt történt. Ez viszont a konkurenciának jelentett olyan üzletet, hogy megbocsátottak, visszavonták a névtelen leveleket, így ezt is megúsztuk.
 
Ezután feladtam a másodállást. Azóta csak kutatói, oktatói és lektori munkát végzek, mert ahhoz nem köll engedély.
Igen, Csupati? Hogy milyen kutatói, oktatói és lektori munkát?
Egyszerű: kikutatom, hogy melyik oktató lektorkodik a dékán tudta nélkül, és megzsarolom.
 
Na, ámberek, a lényeg, hogy nem lesz több lé, legyenek kreatívak, és ami fontos, kérjenek mindig engedélyt. Írásban. Ez már eleve egy szűrő, mert ugye, csak aki tud írni…
Kálmán?  
Bár már félek, mint vietnami tűzszerész a pattanóbombától, hogy mit akarhat, de azért kérdezzen csak!  
Sose döglök meg infarktusban, ha békén hagy, nem igaz?
Hogy magának milyen másodállás javaslok?
Hm… Asszem keresnek a megyei könyvtárba egy félállású könyvjelzőt.