Edzésleírás

Ez volt a heti edzések közül az első pozitív csalódás. Végre sikerült elintézni, hogy járhassak uszodába, így már alig vártam az első alkalmat. Mivel utoljára 2000 métert úsztam a nyáron (igaz akkor a felénél hosszabb pihenővel) így kezdésnek most is ennyit terveztem. Ettől az edzéstől tartottam a leginkább, mivel az úszással mindig is hadilábon álltam. Épp ezért kell ráfeküdnöm, hiszen az Iron-Man távjánál nem keveset kell úszni, ráadásul úgy kellene túlesnem rajta, hogy a legkevesebbet vegye ki belőlem, mert utána kezdődnek a kemény részek.

Hideg volt a reggel, semmi kedvem nem volt bemenni a medencébe. De meglepődtem, mert a régi úszó időszak emlékeihez képest ez a medence kellemes hőmérsékletű volt, egyáltalán nem fáztam. A második meglepetés akkor ért, amikor elkezdtem az úszást. Nyáron szinte minden hossz után pihegve ki kellett kapaszkodnom a medence szélére, most viszont az előző napok terhelése ellenére is végig jól éreztem magam és nem fárasztott az úszás, sőt frissített. Annyira könnyen ment, mintha kevésbé lenne sűrű a víz, mint máshol. Csak azért nem növeltem meg az adagot, mert nem lett volna elég idő rá. Az is élvezetessé tette az edzést, hogy alig voltak a medencében, aki volt az is tempósan úszott, így nem kellett másokra figyelni és kerülgetni. Sosem voltunk kettőnél többen egy sávban, így akadálymentesen lehetett haladni egymás mellett. 200 méterenként váltottam a gyors-és mellúszást. Arra már nyáron rájöttem, amikor először használtam úszószemüveget, hogy egészen más benne úszni. Most egy újat próbáltam ki. amitől nem akart kiugrani a szemgolyóm, viszont ez meg túl kicsi volt, így a pántja nyomta az orromat. Ez kicsit zavart, de még így is sokkal jobb volt benne úszni, mint nélküle. Észre sem vettem, de pikk-pakk elment a féltáv.

Nagyjából ekkor szólt az úszómester (vagy ki) hogy vegyek fel úszósapkát. Volt nálam, de nem tudtam mi a rend, így megérkezéskor körülnéztem hogy tájékozódjak, és csak a hosszú hajú nőkön láttam, így én a három napja vágott hajammal nem vettem fel. Kiugrottam hát és a fejembe nyomtam, de közben kicsit elvesztettem a fonalat, hogy hányadik hossznál is tartottam. Ami még érdekes volt, hogy úgy éreztem, mintha az úszósapka vágná a vizet előttem és sokkal könnyebben haladnék. Igyekeztem energiatakarékosan úszni, és a technikámra figyelni. Ettől és a szünettől a végére kicsit összezavarodtam, hogy 1800-at úsztam már, vagy kétezret, de mivel pöccre azonos időket mentem háromnegyed órán át, az óra szerint úgy számítottam, hogy már kétezret. Ráadásul ha nem így lett volna, nem jött volna ki a két úszásnem sem egymás után. Féltávnál gondolkodtam rajta, hogy ha sokkal többet úszni nincs is időm, azért a végén még úszom valamennyit levegő nélkül. Csak abban nem voltam biztos, hogy a végén erre még lesz erőm. Azért végül befejezésként mégis úsztam egy 50m sprintet. Nem gondoltam, hogy még bírni fogom, de nagyon jól esett kicsit maxon hajtani. Úgy éreztem, mintha 20 centivel feljebb lennék a vizen, mint amikor lassan úsztam. Igaz 40 méternél elfogytam, de addig szokatlanul jó tempóban ment. Ezután jött az úszás egy levegővétellel. Kíváncsi voltam, mennyit bírok. Nekirugaszkodtam, és néhány tempóval tovább is mentem, mint ami jól esett. Azt hittem, ezzel kb. 12-15 métert haladtam, de meglepődve láttam, hogy kb 20 méter lett. Ha tudtam volna, hogy már csak ennyi van, inkább szenvedek még egy kicsit a falig. Nem gondoltam volna, hogy menni fog. Sebaj, majd legközelebb. Annyira jól esett, hogy ez tutira bekerül a rendszeres edzésprogramomba. Igaz hogy elég unalmas, de nagyon frissítő, és mindent megmozgat, meg a tüdőkapacitást is fokozza. Ha picit hamarabb lejövök, még egy szauna is belefér munka előtt, mert a kabin közvetlenül a medence mellett található. Legközelebb növelem a távot 2400 méterre, az már egy fokkal közelebb van az Iron-Man 3800 méteréhez.

1 hozzászólás

-Mariann- 4914 napja

Mikor fogok majd itt tartani?! :)

Jó volt olvasni.

Hajrá, csak így tovább!! ;-)