Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:14:00

Edzésleírás

Miklósi Kék Rókák - Öreg Kaszások 71:60 NB2-es mérkőzés. Vegyes érzéseim vannak az estével kapcsolatban. Szeretek Kunszentmiklóson játszani, mert legtöbbször telt házasak a meccsek, így remek a hangulat, még akkor is, ha a közönség 100%-ban ellenünk szurkol. Annál jobb megfricskázni őket és elgyepálni a csapatukat. Idegenben ez elég nehéz, sokat jelent nekik a hazai pálya előnye. Viszont az utóbbi években ők is nagyon meggyengültek, így eséllyel állhattunk ki ellenük. Sajnos a személyemet nézve már nem volt ennyire bíztató a helyzet. Nagyon rosszul szerveztem a napomat, és utolsó pillanatban változott meg a programom, így jelentős késéssel tudtam csak elindulni az amúgy sem rövid útra. Pontosan a feldobás pillanatában érkeztem meg, így a melegítésnek lőttek. Ezért várható volt, hogy az első félidőben egyáltalán nem léphetek pályára. Igyekeztem hát a padon hasznossá tenni magam. Bosszantott is a késés meg nem is, nulla edzéssel két hónap kihagyás után nem volt éppen a toppon az önbizalmam játék terén, az egy heti kőkemény terhelés miatt viszont fizikailag sem voltam a toppon, merevnek éreztem magam és ólomból voltak a lábaim. Ráadásul a tegnapelőtti sérülések miatt a kosárhoz legfontosabb két ujjamat kötözni kellett, máskülönben használhatatlanok voltak. Ilyen előzményekkel nem nagyon akartam pályára lépni, főleg, hogy az első félidőben nagyon szépen teljesített a csapat, szoros volt a mérkőzés, nem akartam volna elrontani. A félidőben végül 9 pontos hátránnyal fordultunk, a szünetben pedig melegíteni kezdtem. Nem túl jó előjelekkel. Alig vonszoltam magam. Kunszentmiklóson már az előző években is nagyon rossz labdával kellett játszanunk, nos úgy tűnik azóta sem tudtak újakat beszerezni, ezért időközben csak még gyatrábbak lettek, annyira el voltak kopva, hogy alig lehetett őket megfogni. Mintha ez nem lenne elég baj, a Leukoplasttal bekötött két ujjam, amik a labda fogásáért leginkább felelősek az ügyesebb kezemen, nulla tapadást nyújtottak. Mivel nem vagyok sem magas sem testes csak gyors és jó kinti dobó, így két körülmény van, ami teljesen ellehetetleníti a játékomat: ha nem tapad a cipőm talpa, és ha nem tudom megfogni a labdát. Ezúttal ez utóbbi tény annyira fennállt, hogy melegítésnél a sima fektetett dobásnál is kétszer kirepült a labda a kezemből és átrepült a gyűrű fölött. Néhány perc alatt különösebben bemelegedni sem volt időm, bedobni magam pedig egyáltalán nem. Ezek után már végképp nem volt  kedvem pályára lépni, de néhány perc után szóltak hogy csere. Az első két passz ami felém tartott a fentieknek megfelelően rögtön ki is csúszott a kezemből, nem volt mit tenni. Ráadásul ennyi kihagyás után, nulla melegítéssel és bekötött kézzel egyértelmű volt, hogy nem fogok mindent bevágni kintről, meg hát emiatt nem voltam különösebben tele önbizalommal sem. Emiatt igyekeztem inkább a társakat helyzetbe hozni, nem sok sikerrel, hiszen ezzel a kézzel normális passzokat ugyanúgy nem tudtam adni, mint ahogyan dobni sem, így ezekből is leginkább eladott labda lett, ami meg célba ért, azt pedig a csapattársaimnak sikerült tiszta helyzetből érthetetlen módon mind kihagyni. Igyekeztem hát inkább védekezésben hasznossá tenni magam, ez már jobban sikerült. Támadófaultok kiharcolásával, szerzett labdákkal, kizárásokkal kivédekeztünk néhány támadást, ami a csapatnak is lendületet adott, és sikerült 4 pontra felzárkóznunk. Ahogy bemelegedtem és felvettem a játék ritmusát, a társak bíztatására elkezdtem bátran betörni labdával, amivel jónéhány faultot és büntetőt harcoltam ki. Sajnos eleinte ezek még kimaradtak, de ahogy kezdtem belelendülni, már a büntetők is szépen bementek. A többiek viszont láthatóan fáradtak, egyre több könnyű gólt szerzett az ellenfél, mert nem értünk vissza, néhány csapattársamnak szokás szerint a gyógyszere is elgurult, ami sosem javít a helyzeten. Az utolsó játékrésznek így már 16 pontos hátránnyal vágtunk neki. Minden mindegy alapon egyre lelkesebben és keményebben kezdtem el támadni, és ez meghozta az eredményét. A 3. negyedben hibákkal teli, eredménytelen játékom az utolsó 10 percre igen hasznossá vált. Egy ütközés során leesett a kötés az ujjamról, így végre a labdát is meg tudtam fogni. A következő dobásom és a következő két büntetőm rögtön be is ment... Eddigre sokan már feladták a meccset, néhányan viszont felpörögtünk, és az utolsó két percben még jócskán faragva a hátrányunkból, megnyertük az utolsó negyedet. A mérkőzés megnyeréséhez azonban ez már nem volt elég. Összességében sajnálom, az előzményeket és a körülményeket, mert amúgy jól ment volna a játék. Hajtottam, küzdöttem és bíztató volt, hogy védekezésben bárkit meg tudok fogni egy-egyben, és támadásban is bátran vállalkoztam. Ha a dobásom újra a régi lesz, és a labdabiztonságom is visszatér, ezzel az önbizalmam is, akkor egy egészen jó tavaszi szezont produkálhatok. Sajnos a gond, hogy a csapatunk egyre gyatrábban teljesít, sokan elmentek, akik maradtak, azok pedig egyre gyengébben teljesítenek. Még ezzel a siralmas teljesítményemmel is, 14 perc alatt a csapat 4. leghasznosabb embere tudtam lenni, és még a kezdő ötösből 3 embernél is jobban teljesítettem. Ez mindent elmond. Akkor a számok: 14perc, 5pont. 2pontos: 5/1 (20%) Büntető: 6/3 (50%) 1 védőlepattanó, 2 szerzett labda, 6 kiharcolt fault mellett egy beütött. Ez 6 IBM pont, ami mivel több, mint a dobott pont, így a kihagyott dobásokal együtt is egyértelműen hasznos dolgokat csináltam a pályán. Gólpasszom a statisztika szerint nem volt, ez egyrészt annak "köszönhető", hogy szinte minden helyzetbe hozott csapattársam elpuskázta a lehetőséget, másrészt gyakran pontatlanul vezetik a statisztikát. Emiatt eladott labdám sem volt regisztrálva, ami szerintem szintén tévedés, ezzel együtt büszke vagyok, hogy megbecsültem a labdákat magamhoz képest, még sérült kézzel is keveset adtam el. Ez nagyon fontos eleme a játékom fejlődésének, legalább ezt a szintet kellene tartanom a jövőben is. Holnapután újra meccs, remélem addigra helyrejönnek az ujjaim, kipihenem magam és végig olyan teljesítményt tudok nyújtani, mint ma az utolsó negyedben.