Edzésleírás

Izomcsoportok: Hát - bicepsz

Ezúttal okos voltam, vittem egy hosszú-ujjú felsőt, így amikor kimelegedve leszálltam a futópadról, szépen felöltöztem. A kondiedzések közül ez a nap az egyik legnehezebb. Sok a gyakorlat, és a kartörésemet a bicepszem sínylette meg leginkább, ez a rész gyengült le a legjobban, így általában megszenvedek vele.

Azért elsőre szépen óvatosan, fokozatosan akartam kezdeni, ismerkedni a gépekkel, próbálgatni a súlyokat. Ez sikerült is. Bár a hátizom gyakorlatoknál nagy varázslatot nem lehet tenni, hiszen a lehúzó-és az evezőpadot használom, ami mindenhol ugyanolyan, azonban hiába az elvileg egységes súlybeosztás, valahogy minden teremben más erőkifejtés mondjuk 40 kilóval végezni ugyanazt a feladatot. Így tesztelgettem, hogy itt mit bírok, de szokásomtól eltérően inkább alá, mint fölé mentem. Egyrészt pörgetni akartam, mert késésben voltam, másrészt úgy döntöttem életemben először okos leszek, és igyekszem fokozatosságot tartani, nem tolom maxra már legelső alkalommal. Nem is vágott földhöz különösebben a dolog.

Aztán jött a bicepsz, amit nehezített, hogy lent nem volt kis rúd, és kis súlyok sem, csak ami a fekvenyomáshoz kell, így ormótlan nagy súlyokat emelgettem. Viszont nincs a teremben Scott pad, amit ugyan utálok, viszont igen hasznos, ezért egy darabig tanácstalanul álltam, míg végül találtam egy "űrhajós" gépet, ami hasonlóan dolgoztat, így azzal váltottam ki a Scott padozást. Ez úgy tűnik jó döntés volt, fárasztóan, de mégis szabályosan tudtam végezni a gyakorlatot.

Nem mondanám, hogy kipurcantam a ma reggeli produkciómtól, de mivel hosszú idő óta először dolgoztam ezen az izomcsoporton, hangsúlyozom újra, a fokozatosság elve alapján most nem is ez volt a cél, hanem inkább megismerni az itteni gépeket, és felmérni hogy hol állok, aztán majd a következő alkalommal innen lehet növelni a terhelést is.