Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:15:00

Edzésleírás

Öreg Kaszások - Hidegkút NB2-es mérkőzés 68:80

Mivel nem tudtam elmenni a heti kosáredzésre, így várható volt, hogy nem leszek kezdő a hétvégi derbin. Ebből a megfontolásból melegíteni is elég későn mentem le, de szomorúan tapasztaltam, hogy így sem maradtam le semmiről. Sajnos az elmúlt napok-hetek merevsége még továbbra is bennem volt, olyannyira, hogy számomra érthetetlenül és hihetetlenül rövideket dobáltam folyamatosan. A hárompontostól pedig gyakorlatilag még küszködve sem láttam el a gyűrűig... A tény, hogy idén még alig fogtam kosárlabdát, persze az önbizalmamnak sem tett különösebben jót, így hiába nem egy világverő csapat ellen játszottunk, nagyon nem is volt kedvem pályára lépni, tekintve, hogy a múlt heti mérkőzéssel ellentétben itt azért gyors és fiatal játékosokból állt az ellenfél, és hát egy hete még az öregek ellen se nagyon ment a játék...

Az első félidőt egálra hozta a csapat, és félidőben is még szinte azonos volt az eremény. Félidőben azért melegíteni kezdtem, mert számítottam rá, hogy be fogok menni. Azért arra nem, hogy ennyire későn, így az újabb ücsörgés alatt gyakorlatilag megint teljesen kihűltem, és már egyáltalán nem volt kedvem játszani. Különösen, hogy a nálunk annyira kritikus harmadik negyed borzalmas játékot eredményezett. Mire a negyed közepén pályára kerültem az 5 perce alibiző Rami helyett, már 10 pont fölött volt a csapat hátránya. Bali hibát hibára halmozott, ráadásul olyan káoszt teremtett, hogy egy épkézláb támadásunk nem volt, és a múlt héten brillírozó Boti sem tudott az égvilágon semmi hasznosat hozzátenni... Na ilyen ötösbe érkeztem meg 25 perc kispadon ücsörgés után, csonthidegen. Mondanom sem kell, hogy én sem tettem csodát. Figurát egyszer játszottunk, amiből egy ütemtelen és pontatlan passz után, hidegen kellett tempót dobnom, nem sok esély volt rá, hogy bemenjen. Az utolsó 5 perc hátralévő része pedig továbbra is bármilyen koncepció nélkül, és szinte dobott pont nélkül telt el, így a hátrányunk közel 20 pontra duzzadt az utolsó 10 percre. Az 5 perc alatt én mindössze kemény védekezéssel és egy csúnyán eladott labdával vétettem észre magam. Sajnos a társak helyzetbe hozására tett kísérleteim vagy kihagyott ziccerekkel, vagy eladott labdával végződtek, akárcsak a legtöbb meccsen. Szerencsére nekem ezúttal sikerült egészen jól megbecsülni a játékszert, és magamhoz képest keveset eladni. Az utolsó negyedre aztán bemelegedtem, és a merevségemet mintha elfújták volna. Egy huszáros hajrával estünk neki az ellenfélnek, és az záró játékrészt egy 8-2-es rohammal indítottuk. 5 perccel a vége előtt még lett is volna esély, hogy behozzuk a maradék 10 pont hátrányt, és úgy tűnt az ellenfél is kezd szétesni, elfáradni. A játékom nagyon feljavult, ez meghozta az önbizalmamat is. Mindig legalább így kellene játszanom. Fel is paprikásodtam az ellenfél keménykedésétől, ami rengeteg kiharcolt faultot eredményezett. Bár az első dobásom ebben a negyedben is kimaradt, de éreztem, hogy a mozgásom egyre összeszedettebb. Bátran mentem be a palánk alá, és ezek a betörések büntetőket eredményeztek. Ezeket pedig 100%-osan értékesítettem. Emellett kőkeményen védekeztem, gólpasszokat adtam, úgy tűnt, meg tudjuk fordítani a mérkőzést. Sajnos Zsír és Áron csak lőttek, de nem töltöttek, mindent eldobtak, de szinte mindent kihagytak, és ezt az ellenfél nem hagyta megtorlatlanul. Boti is csak baromkodott, ezért le is hozták, sajnos elég későn. A jó védekezésnek köszönhetően tartani tudtuk az eredményt, de hiába követett el rengeteg hibát az ellenfél, közelebb kerülni már nem tudtunk. Páran a végére látványosan fel is adták a meccset, ami borzasztóan feldühített, mialatt szinte egész pályán igyekeztem labdát szerezni, mert még láttam esélyt. A befejező percek káoszában ugyanis egy ilyen rutintalan csapatot össze lehetett volna zavarni annyira, hogy bármi lehetett volna a vége... Itt már egyetlen normálisan felállt támadás sem volt, a bírók is össze-vissza fújtak, és minden hibáért dobás járt, amiket az utolsó negyedben rendre értékesítettünk is. Ha nem marad ki a rengeteg ziccer, nagyon szoros lehetett volna a végjáték. Így az utolsó percekben már szinte csak én pörögtem, dühből bevágva két kosarat.

Bosszantott, hogy elbuktuk a meccset, de a játékom bíztató volt. Kőkemény védekezés mellett, bátor támadás, jó dobószátalék, kevés labdaeladás mellett jó passzok... Kár, hogy a késői beállás miatt az első 5 perc pocsékba ment a bemelegedéssel, és hogy ilyen kevés lehetőséget kaptam. És ezúttal sikerült egy meglehetősen kemény, parázs mérkőzést egyetlen szó vagy megjegyzés nélkül végigcsinálnom.