Edzésleírás

Benéztem a naptárat, és nem Spinningre készültem ma, emiatt nem is vittem bringásnacit magammal. Napközben csekkoltam az órarendet és láttam, hogy mégis tudok tekerni meló után. Viszont hiába szerettem volna végre a hosszabb, másfél órás workout-ra menni, ilyen szerkóban nem verettem volna szét a seggem a nyereggel, na meg a lábaim eddigre már olyan merevvé váltak a tegnapi szökdelések miatt, mint két oszlop, így gondoltam most még jó lesz az egy órás móka, legalább hamarabb hazaérek. Néhány dolog azonban teljesen fejre állította az estémet... Az egyik a marketing meeting volt, ami olyan sokáig elhúzódott, hogy majdnem hagytam az egészet a fenébe. Aztán erőt vettem magamon, megtöltöttem egy műanyag palackot vízzel, hogy már ne kelljen közértbe szaladgálással sem húzni az időt, majd egy turbó öltözést követően bevágódtam a Spinning terembe. Még jobban elkéstem, mint múlt héten, már 20 perce tekertek a többiek, mire megérkeztem. Ráadásul meglepően dugig volt a terem, épphogy akadt a falnál egy szabad kerékpár. Az első 10 percben rutinosan csak lazán tekertem, hogy bemelegedjek, utána szálltam be az érdemi munkába. Szükség is volt rá, mert ólomból voltak a lábaim. Viszont így gyakorlatilag 20-25 perc maradt a minőségi tekerésre. Azt legalább meghajtottam derekasan, bár valószínűleg csak én éreztem úgy, hogy nagyon keményen tolom, az igazság az lehetett, hogy még sosem mentem ilyen mértékben alibi ellenállásokkal, de örültem, hogy a combjaim még egyáltalán bármiféle mozgásra hajlandók. Az utolsó néhány percet azért meghajtottam rendesen, addigra már kicsit fellazultak az izmaim, és már az ellenállásokat is olyan gördülékenyen váltogattam, hogy végig tartani tudtam az adott tempót. Ezzel a technikával sokkal élvezetesebb az edzés. Bár így nem annyira kőkemény, mint első alkalommal, de azt hiszem mégis inkább ez a helyes módszer, és az elején csináltam rosszul. Na meg persze sokat számított, hogy csak igen rövid ideig tartott az egész. Móni meg is lepődött, hogy nem maradok tovább, de ezúttal ez így volt jó, nem akartam volna többet, a lábaim mintha pudingból lettek volna, alig vártam, hogy hazaérjek. A reggeli futással együtt így is bőven elégedett lehettem az elmúlt 24 óra edzésmunkájával. Remegő lábakkal éppen kezdtem volna rávenni magam, hogy befejezésként még ugrókötelezzek, amikor csörgött a telefonom. Geri hívott, hogy a korábban megbeszéltekkel ellentétben mégis lenne edzés, és lemennék-e? Füstölögtem magamban, hogy miért nem tudtam meg ezt egy órával korábban, akkor nem fárasztom ki magam még jobban. Úgy éreztem, lépni nem bírok, nemhogy futni. Viszont nem akartam szar fej lenni, hiszen elhatároztam, hogy ezután rendesen fogok járni kosarazni is, meg a játék is borzasztóan hiányzott már, mivel kimaradt az egész előző hét, ráadásul azt hittem, nyolcan majd úgyis csak félpályára fogunk játszani, és azt még ilyen állapotban is kibírom, ezért végül igent mondtam. Összekaptam magam és elindultam haza kosárcuccért.