Edzésleírás

Alig csoszogtam mikor elkezdtem dobálni, úgy éreztem nem hajolnak a lábaim, futásról nem is beszélve. 8-an voltunk lenn, és Gerinek sikerült számomra tökéletesen érthetetlen csapatokat válogatnia. A túloldalon 3 NB2-es meg kedvenc riválisom, a szemben egy olyan négyessel, akik közül egyedül én vagyok (papíron) mozgékony, de szóltam, hogy most ne várjanak tőlem különösebb futkosást, mert hulla vagyok. Így lettem összerakva a két leglassabb játékossal, és Bolla Attival. Ráadásul mindezt egész pályára, ahol a lassúságunk még jobban kijött. Ilyen felállásban semmi kedvem nem volt az egészhez, de azért igyekeztem összeszedni magam. Mérgemben rögtön az elején bevágtam pár kosarat, de hiába. Bolla Attival nagyot játszottunk! Hajtottunk, pörögtünk. De sajnos ez mit sem ért, ha gyakorlatilag folyamatosan ketten játszottunk négy ellen. Gyorsan bemelegedtem és felvettem a ritmust, de sajnos hiába védekeztünk ketten, mint az őrültek, 1-2 ember így is folyamatosan tiszta üresen maradt 100%-os ziccerhelyzetben, mert a másik két társunk semmit nem védekezett. Szöszi ráadásul támadásban is többet szórt el, mint amennyi haszna volt, pedig ő volt a legerősebb, legmagasabb a pályán, simán ki kellett volna használnia a testi fölényét. 5 menetet játszottunk, mind az ötöt elvesztettük. Amikor nagyon meghajtottuk, vagy az ellenfél túl flegma volt, akkor egészen szorossá is tudtuk tenni a partikat (persze amikor nagyon kellett egyszerűen odaadták az üresen, palánk alatt álló embernek, vagy leindítottak) de 1-2 alkalommal, amikor elfáradtunk, vagy elegünk lett, akkor néhány perc alatt eldöntötték a menetet.

Személy szerint hiába volt nagyon hasznos az edzés, hiszen remek összjátékot produkáltam a magas emberekkel, végre egészen jól ment a dobás is (kivéve a hármast, mert merev lábakkal még mindig nem tudtam eldobni odáig) és remekül ment a védekezés is, mégis a végére elment az életkedvem ettől az edzéstől, és halál idegesen azt fejtegettem otthon, hogy még egy ilyen, és otthagyom a csapatot. Anélkül, hogy kifogásokat keresnék, visszagondolva az idei edzésekre, és arra, hogy szinte mindegyik után hasonló hangulatban tértem haza, egyre kevésbé tűnik meglepőnek, hogy ennyi edzést "ellógtam". Nem lustaságból, mert imádok kosarazni, de ezek az edzések annyira rosszak, hogy inkább csinálok helyette bármi mást, azt nem érzem annyira elvesztegetett időnek, ráadásul nem is idegeskedem utána még órákig. Remélem hamarosan változik valami Kaszáson, mert ez így nagyon rossz irányba vezet szerintem, de az biztos, hogy én személy szerint már nem sokáig fogom ezt bírni.