Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:35:00

Edzésleírás

Malév - Kaszások NB2-es mérkőzés 95:66

Nem sok kedvem volt ehhez a meccshez. A Malévtól idegenben amúgy is mindig kikapunk, nem szeretek náluk játszani, ráadásul az Isten háta mögött van a csarnok. Fáradtak és beálltak voltak a lábaim, és néhány edzés után még nem éreztem elég magabiztosnak sem magam ahhoz, hogy készen álljak egy ilyen ellenfélre. A helyzetet tovább rontotta, hogy nagyon kevesen mentünk csak el, így nem sok cserelehetőségünk volt, míg az ellenfél játékosai nem csak hogy jobb erőben voltak, de kétszer annyian is voltak mint mi. Azért jó oldala is akadt ennek a negatív felállásnak, mivel messze nem mi voltunk a találkozó favoritjai, így az esélytelenek nyugalmával állhattunk oda a feldobáshoz.

Aztán jött a meglepetés. Kőkemény védekezéssel (és az ellenfél harmatgyenge büntetőzésének köszönhetően) a negyed feléig még a vezetést is magunkénak mondhattuk. Pedig Zsírnál már a második percben elgurult a gyógyszer és technikait kaptunk miatta, de még így is tartottuk magunkat az első tíz percben. Közben Zsír velem is anyázni kezdett, úgy felhúzott, mint még soha senki. Gyorsan le is ültették. A negyed végére emiatt szétestünk, és bekaptunk néhány könnyű kosarat. A második negyed kiegyensúlyozott volt, továbbra is keményen védekeztünk, így játékban maradtunk a második félidőre is. A kritikus harmadik negyedet is jól kezdtük, de aztán bekaptunk rövid idő alatt 5!!! triplát (ekkor én már a padon ültem) ezzel szinte behozhatatlanul elhúzott az ellenfél. Gyakorlatilag csak triplából és büntetőből kaptunk kosarat, néha egy-egy leindításból. A bírók időnként eléggé össze-vissza fújtak, de nem lejtett különösebben a hazai pálya. A végére elfáradtunk, és már 4 ember játszott a kipontozódás határán, köztük én is, így nem sok esélyünk maradt a fordításra. Én sem mertem már teljes erőbedobással védekezni. Az utolsó negyedre inkább úgy mentem ki, hogy játszom egy jót, és meghajtom a végét. A támadással nem is volt különösebb baj, de védekezésben nem tanultunk a hibákból és ebben a negyedben is benyeltünk 6 triplát, míg a másik oldalon hiába harcoltuk ki rendre a faultokat, ha a büntetőket alig 50%-al dobtuk, 10 pontot elajándékozva ezzel csupán a 2. félidőben. Sajnos tőlem szokatlanul én is csak 50%-al dobtam a büntetőket. A Végére egy sokáig szoros meccsből egy méretes zakót sikerült kreálnunk.

Mivel kevesen voltunk, statisztikát nem sikerült írnunk, de amit a jegyzőkönyvből ki lehetett hámozni: hosszú idő óta újra kezdő voltam (6 játékosnál azért ez nem mérvadó, bár láttam már csodákat) kb. 35 percet játszottam. Ezalatt dobtam 10 pontot (4/2 büntető). Azt kell mondjam, az előzmények ismeretében bíztatóan ment a játék. Keményen hajtottam, nem adtam el túl sok labdát, jó százalékkal dobtam. Bátran támadtam, és labdafelvitelnél utolsó emberként nem adtam el labdát. Azért túlzás lenne azt gondolni, hogy én voltam a csapat legjobbja, de kevés edzéssel a hátam mögött egy ilyen keményen védekező ellenfél ellen ez nem rossz teljesítmény. Arról nem beszélve, hogy nem reklamáltam, nem nyavajogtam. Erre a későbbiekben lehet építeni, remélem ennél még jobb lesz a játékom.