No mi van, elkopott a futócipőd? Küldjek egyet?

3. rész. „ Az egyik kedvencem”

 

Galamb és Bé a két ifjú és nagyon lelkes nyomozó autóhoz jutott, éjszakai portyázáson vannak, velük van a kisfőnök is, a hátsó ülésen.

 

A városra ráereszkedett az augusztusi este, a levegő forró volt az autóban is. A rádióban megszólalt az ügyeletes hangja – a főúton, a benzinkútnál lövöldözés –

Hoppá, gyerünk oda!

 

Az út szélén egy autó,  az autó mellett már sok megyei kolléga, meg  még több civil, egy nőnek vérzik a feje. Hamarosan kiderül, hogy a fiatal pár közlekedett az úton, amikor egy autó eléjük vágott, és a sofőr belelőtt a kocsiba, a jobb első ülésen utazó hölgy feje tetejéről levitte  a bőrt és a napellenzőben állt meg a lövés.

 

-         Aztarohadt! Na menjünk nekünk nincs már itt semmi dolgunk, csinálja a megye a többit!

 

Tíz perccel később a rádió– sose derült ki, kinek címezték - bemondta, hogy a „nőből kiszedték a golyót a kórházban..” – Há nem is volt benne!  - Ez egy másik nő!

 

-         Basszus, mi ez itt a vadnyugat?! Irány a kórház!

 

A kórház előtt egy gyanús autó,  nagy sárga mercédesz, Galamb kiszáll, odaballag – a szakmai szempontok figyelembe vételével a többiek a kocsiból biztosítják –

 

-         Jó estét! Álljon már félre és adjon egy személyi igazolványt!

-         Rendben – mondta a sofőr, majd félrehúzódott és százhússzal távozott!

-         Azannya! Utána! …………………………………………………………..

 

Hát ez elmenekült, azanyjakutyaúristenit! Menjünk vissza a kórházba!

 

A kórház ajtajában egy nagyon kicsi nagyon kövér civil rendőrrel találkoztak, aki URH rádiót szorongatott a kezében.  – Jó estét kolléga, mi a helyzet! – Minden rendben, a hölgy már jól van. – Hát azért mi megnézzük!

 

-         Csókolom, mondja már el mi történt?

-         Nem merem, nagyon félek!

-         Na neizéljen már, mi vagyunk rendőrség, nekünk elmondhatja.

-         Na jól van…én csak napozgattam a tóparton a barátaimmal, de volt ott több társaság is, az egyik férfi lövöldözött is…. Én valamiért felálltam…. Majd egyszer csak azt éreztem, hogy megüti valami a vádlimat, és elesek. Ezután odarohant egy csomó ember, tanakodtak, én nem akartam, de behoztak a kórházba, azt hiszem útközben a főúton még valami közlekedési afférba is keveredtünk…egy nagy sárga mercédesz volt az autó, egy magas harmincas meg egy kicsi kövér emberrel…

 

-. Basszus, akkor az nem is rendőr volt a rádióval… na menjünk ki a tóhoz!

 

A tóparton a sötétségben egyszercsak egy autó reflektorfénye verte őket szembe. Bé, kiszállt, a többiek  - szakmailag – bentről biztosítják.

 

Egyszer csak látják ám az autóból biztosítók, hogy Betyár tüzelőállásban a fegyvere az ablakon befelé! _ Azannya, de hol a kilincs ebben a rohadt kocsiban??!!

 

-         Na jó estét, köszöntünk illedelmesen a taxisofőrnek, aki nem értette a helyzetet, és az életéért könyörgött…

-         Ne aggódjon, mi csak az a kis kövér embert szeretnénk maga mellől…

 

Na jóember, mér mondta a kórháznál, hogy maga rendőr? – Én nem mondtam! – Az mindegy, mi azt hittük és ez így megtévesztés! Mit keres itt? …………………………………………………………………@&Ł$đĐ[]*;{Đ@#&><&{Đ]>Łí;[}{

 

Jöttem összeszedni a lőszerhüvelyeket…

 

-         Aha, és ki lőtt???

-         Nem szeretném megmondani, félek….

 

…………………………&@{}<;>;<}{@#>@<}

 

-         Na jó, akkor inkább megmondom…

 

 

Az akciós kollégák éppen időben elkapták a delikvenst és leszállították a megyére…

 

Másnap reggel a fiatalok büszkén várták a Főnök dícséretét…

 

-         Hát hogy mertétek, hogy lehettetek ekkora barmok!!!!! És ha valami bajotok esik!!!!!???

-         Há nem lett, Főnök…

-         Ne is merjetek megszólalni, ha mégegyszer!!!!!.. ....................................................................

 

 

- Te, Galamb, ott a tóparton, amikor elővettem a fegyvert mért nem szálltatok ki a kocsiból???

 

-         Nem találtuk a kilincset…

-         És ha engem lelőnek???

-         Á, megbosszultunk volna….