Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:34:00

Edzésleírás

Üzleti Kosárliga - B Liga: Provice - Nike Tüzes Vasalók 52:32 (6:8,16:2,15:8,15:14)

Egy gyors triplával indított a Provice, Dénes Krisztina talált be kintről. Utána percekig nem született kosár, jó 5 perc elteltével került újabb tétel a jegyzőkönyvbe, egy büntető. A NIKE első találatára 7 teljes percet kellett várni, a hajrára azonban elkapták a fonalat a fekete mezesek, és Buttás vezetésével fordítottak, végül 8-6 arányban ők nyerték a negyedet. A második negyedben 10-10-nél még döntetlen volt, utána viszont nagyon meglépett a Provice: Dénes Krisztina újabb két triplát dobott be, valamint Tanács is szerzett 6 pontot, a NIKE pedig egyáltalán nem tudott válaszolni ezekre. Így 12 ponttal, 22-10-re a piros csapat vezetett a negyedben. A harmadik játékrészben Szőke és Darvasi szállították a pontokat a pirosaknak. A túloldalon DaMartian próbálta kosaraival tartani a lépést az ellenféllel, de ezt a negyedet is simán nyerte a Provice. Pedig „mezőnyjátékban" nem volt feltűnő különbség a csapatok között, de a fekete mezes csapatnak valamiért nagyon nem ment a dobás, míg a Provice magabiztosan szerezte a kosarakat. A negyedik negyed ismét szoros volt, de a NIKE Tüzes Vasalók csapata az egész pályás letámadás ellenére sem tudott faragni hátrányából. Hiába szerzett DaMartian és Dévényi is 6-6 pontot ebben a negyedben, a túloldalon Darvasi és Szőke szórta a kosarakat, és végül egy ponttal ezt a játékrészt is hozta a Provice. A vége így kerek 20 pontos, 52-32 arányú Provice-győzelem.

Ennyi volt a hivatalos tudósítás. És hogy milyen volt a mérkőzés a saját szemszögemből? Hát ha csak a statisztikát nézném, (14 pont, 2 fault mellett egy rakás kiharcolt, köztük 2 támadó, sok-sok asziszt mellett mindössze 1-2 eladott labda a 34 perc alatt) akkor jól játszottam, és nem rajtam múlt a vereség... A pontjaink közel felét én dobtam, igyekeztem szervezni a játékot, odatettem magam védekezésben is és a meccs egyes részeiben bátran támadtam. Ami kifejezett célom volt, hiszen gyakran alibizem támadásban. Mégis azt mondom, messze nem ez volt életem mérkőzése! Pedig nem így indult a dolog. Nagyon felszívtam magam erre az estére, hiszen a selejtezők során ettől a csapattól nagyon igazságtalanul és sportszerűtlenül kaptunk ki, pedig korábban mindig simán vertük őket. Ezért különösen fontos volt számomra a visszavágás, és ezúttal teljes csapattal erre minden esélyünk meg is volt...

Nem kezdődött rosszul a meccs, annak ellenére, hogy már a melegítésnél, majd a legelső támadásnál elengedett hármasomnál világossá vált, hogy mivel közel egy hónapja nem fogtam már labdát, nem ezen a meccsen fogom távolról kitömni az ellenfél kosarát. Nem is próbálkoztam tehát ezzel, inkább kemény védekezéssel és jó passzokkal igyekeztem a többieket játékba hozni. Ez működött, mert bár egyetlen pontot sem dobtam az első negyedben, mégis vezetett a csapat, annak ellenére, hogy a palánk alatt a magas embereink a kezükbe varázsolt labdával gyakran a kihagyhatatlan helyzeteket is ki tudták hagyni. 6-7 percig egyszerűen sehogy nem tudtunk betalálni. Nagyarányú vezetés helyett így egál volt a meccs, mert a védekezés legalább egyben volt, és akkor még nem gondoltam, hogy ez később megbosszulhatja magát, meg sem fordult a fejemben, hogy kikaphatunk. Sőt abban reménykedtem, hogy csak nagyon év eleji a forma, és a második félidőre bedobjuk magunkat aztán simán elhúzunk. Ami jobban bosszantott, hogy bár vállalható mennyiségű pontot kaptunk, de gyakran lemaradtunk a zónában, és ezt az üres helyzetek pontos befejezésével büntették. Az is rontott a helyzetünkön, hogy kívülről ezúttal senkinek (nekem sem) ment a dobás, és a két torony emberükkel betömörültek a gyűrű alá, így ziccerezni gyakorlatilag nem lehetett, és a lepattanókkal sem találkoztunk túl gyakran. Bár megfogadtam, hogy ezúttal ezzel nem foglalkozom, de a játékvezetők is már az elejétől látványosan ellenünk fújtak. Az egyik oldalon az összes kis hülyeségre szólt a síp, míg a másikon csak akkor ha már borult a baba.

A fentiek tükrében nem volt rossz eredmény, hogy vezetéssel zártuk a negyedet. A második játékrészben így nyugodtan ültem le kicsit pihenni, főleg hogy közben megjött két késő játékos, így elvileg friss erőt kaptunk.. Elvileg. Mert nagyon nem tudták felvenni a fonalat... Mivel személyemben leült az egyetlen játékos aki védekezni is hajlandó volt, 5-6 perc alatt kaptunk 4-5 könnyű vagy tiszta kosarat, míg támadásban Márk kamikaze akcióinak eredménye általában eladott labda és abból kontraziccer lett... Nem volt sem játékszervezés, sem védekezés a pályán, így pillanatok alatt elúszott a meccs. Nem mondom, hogy nagy spíler vagyok, de azért ennél okosabban vezetem a csapatot, és mondjuk 8-10-es eredmény után ha kapunk 7 pontot zsinórban, akkor 15-10-nél vagy biztos kosárig vagy faultig játszom, vagy ha már nem sikerül, legalább 1-2 támadásig összeszorított foggal védekezem, hogy ne húzzanak el. Nos ez nem sikerült, ehelyett kaptunk mégegy triplát, így borzasztó nehéz helyzetbe hoztuk magunkat a második félidőre.

12 pont 20 perc alatt általában nem behozhatatlan, de nem akkor, amikor csupán 10 pontot dobsz egy félidőben... De tudtam, hogy elég egy 5 perces jó széria, néhány kivédekezett támadás és abból 2-3 könnyű ziccer és újra játékban vagyunk. De sajnos mindenki egyedül akarta megnyerni a meccset, a csapatjáték gyakorlatilag megszűnt, és egy az egyben ma senki nem tudott sikeres lenni, az eladott és mellédobott labdák után még rendezetlen védelem ellen ez megint csak könnyű pontokat eredményezett az ellenfélnek. Mivel korábban az emberfogásra állással mindig fordítani tudtunk, így most is ez lett a taktika... Csakhogy a csapat fele megint nem volt hajlandó védekezni, így hiába védtük le a legjobb embereiket, megtalálták azokat, akiken nem volt védekezés. Véleményem szerint az embereket sem jól osztottuk el. Így hiába kaptuk össze a támadást és dobtunk annyit, mint az egész első félidőben, gyakorlatilag szanaszét dobtak minket támadásban, így a hátrány nem hogy csökkent volna, de nőtt... Visszaálltunk zónára, de a szétzilált védekezésen már ez sem segített. A játékvezetők pedig továbbra is kitartóan támogatták az ellenfelet idiótábbnál idiótább ítéletekkel... Hiába lábmunkáztunk ezerrel, egyszer sem vették el sem 8, sem 24 másodpercért a labdát, pedig többször is megtehették volna. Amikor végre labdát szereztünk, azt meg legtöbbször befújták faultnak. Így arra volt csak jó a nagy hajtás, hogy még jobban elfáradjunk. A legdurvább az volt, mikor az egyik ellenfél először óriás lépéssel indult el, majd elkövetett egy támadóhibát, aztán kiejtette a labdát, és még ezután is ők kapták meg a bedobás jogát. Na erre bepöccentem, és bár tudtam, hogy esélytelen futóórával 20 pontot behozni 10 perc alatt, felpörögtem. Sajnos ezt a cipőm bánta, aminek félig leszakadt a talpa, így már nem tudtam komolyabb manővereket végrehajtani a pályán, meg el is fáradtam, fel is adtam. Innentől a könnyű kosárszerzés lett a taktika. Dobás után azonnal indulással. Ebből rengeteg pontot szereztünk, csak éppen a másik oldalon ugyanannyit kaptunk is, így sokra már nem mentünk vele... A végére a védekezés totál káosz lett, félig letámadás szerűen mindenki oda szaladt ahol épp a labda volt, de még mindig ez működött a legjobban, mert legalább a végére felgyulladt a tűz és haraptunk. Ha így játszunk végig, és nem lett volna az ajándékba adott 2 negyed miatti 20 pontos különbség, hiszem hogy simán hozzuk a meccset, de ma a társaság nagy részében nem hogy tűz nem volt, de még langyos sem volt szinte senki. Ahogy hajtani kezdtünk, egyszer még kb. 6-8 pontra visszakapaszkodtunk, ott még felcsillant a remény, de akkor megint kaptunk egy triplát, pár hülye ítéletet, és elrontottunk néhány sima ziccert, ezzel végleg elment a meccs.

Egyszóval mind támadásban, mind védekezésben teljes csőd volt a meccs, és csapatként is elbuktunk. Bár én úgy érzem megtettem amit tudtam, ezúttal ez kevés volt, és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az elkövetett hibáim ellenére, ma a csapat nem volt képes felnőni arra a szintre ahol játszottam, egy fecske viszont nem csinál nyarat. Én is sokat hibáztam ez tény, talán a második félidőben kicsit sokat is vállaltam, de kénytelen voltam, mert rajtam kívül gyakorlatilag mindenki be volt oltva kosár ellen. Viszont nálam a tűz, az akarat megvolt. Sajnos sem a kondim, sem a dobásbiztonságom nem tett alkalmassá arra, hogy ezzel egyedül különösebben veszélyes legyek. Nagyon felbosszantott viszont a többiek enerváltsága és a bírók részrehajlása. Így a jó játék ellenére mégis olyan érzésem volt, hogy vacakul ment, sokkal nagyobb súllyal éreztem a szokásosnál kevesebb hibát is a pályán, és a frusztráció miatt megint kijött a hiszti is. Pedig az egyetlen ami (érthetően) nem nagyon ment azok a kinti dobások voltak, de nem is vállaltam emiatt túl sokat belőlük, viszont bátran vállalkoztam, sok jó labdát adtam, és ha jól emlékszem egyet sem passzoltam el. Védekezésben is volt szerzett labdám, kiharcolt támadóm stb. Mondjuk emberfogás ellen még hatékonyabb lehettem volna, zónában nem jön ki annyira az 1-1 elleni védekezés, a kitámadásaimat meg centerbeadásokkal büntették.. Ebben a kategóriában egyedül a kondival volt baj, nem bírtam végig a meccset, és néha egy keményebb védekezés után pár percig nem maradt erőm támadni. Két pozitív momentum a labdák megbecsülése mellett, hogy betörésnél egyszer megint átvettem bal kézre a labdát egy irányváltással és nem csak jobbról próbáltam betörni, illetve egy másik betörésnél két magas ember között egy dupla pumpával húztam el a labdát a kezek között. Még ilyet sem csináltam eddig.

Jobban örültem volna egy olyan meccsnek, ahol rosszabbul játszom, kevesebb pontot dobok, de nyer a csapat. Mert így borzalmas szájízzel vonultam le a pályáról, annak ellenére, hogy a Csibék ott drukkoltak nekem a vizsgaidőszakjuk!!! alatt! Köszönöm! Remélem legközelebb megéri majd kijönnötök!

Abban reménykedem, hogy ez valóban csak az éveleji forma miatt volt, és a következő meccseken újra olajozottan megy majd a gépezet, és hogy nagyobb dobásbiztonsággal veszélyesebb és hasznosabb tudok majd lenni a csapatban.