Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:32:00

Edzésleírás

Nike Tüzes Vasalók - Vodafone 44:24 (9:4,7:12,12:4,16:4)

A NIKE az 5 perc várakozási idő letelte után is csak 4 játékossal tudott kiállni, így kénytelenek voltak csökkentett létszámban lejátszani a találkozót. A Vodafone SE rendkívül sportszerű volt, és vállalta, hogy ők is csak négyen lépnek pályára. Pontszegény első negyedet láthattunk, a 2-2-es zóna eredményesen működött mindkét oldalon. A negyedet DaMartian vezetésével a NIKE Tüzes Vasalók nyerte, 9-4 arányban. A második játékrészben a Vodafone teljesített jobban, rögtön a negyed elején fordítani tudtak, és onnantól a hazai csapat „futott az eredmény után". Végül a félidőre pont döntetlenre sikerült hozniuk az állást: 16-16 volt a térfélcserénél. Bár az lett volna várható, hogy a cserék nélkül játszó NIKE csapatán jelentkeznek majd a fáradtság jelei, mégis sikerült magasabb fokozatba kapcsolniuk a meccs második felére. Remekül kezdték a harmadik negyedet, DaMartian 2+1-e után már 7 ponttal vezettek. A Vodafone csapatából ebben a negyedben csak Egewarth tudott betalálni, a NIKE Tüzes Vasalóktól viszont Paprika, DaMartian és Buttás is eredményes volt, előbbiek látványos betörésekből, utóbbi triplából szerezte pontjait. A harmadik negyed végén már 28-20-ra vezetett a hazai csapat. A negyedik játékrész elején gyorsan eldöntötte a győzelem sorsát a NIKE Tüzes Vasalók: pár perc alatt 15-re növelték előnyüket, ebben nagy szerepet vállalt Paprika, aki a befejező játékrészben 9 pontot szórt. Végül 20 pontos különbségig meg sem álltak, 44-24 arányban győztek. Sportszerű találkozó volt, szoros első félidő után a második két negyedben felülkerekedett a NIKE, és magabiztosan győzte le a Vodafone-t.

A számok: 32 perc, 16 pont, rengeteg asziszt, szerzett, kiharcolt. Amennyire emlékszem nulla eladott. Nulla fault. 3/2 bünti.

A tegnap esti X-Fit-et a reggeli futásnál még nem nagyon éreztem, de estére már tisztességesen be volt állva mindenem. Nem sok kedvem volt szaladgálni, amikor a székre is kézi segítséggel ültem le. Az egyetlen ami lelkesített, a 15 év után megszerzett kedvenc kosárcipőm, amit végre kipróbálhattam (volna). Mivel 3 kollégám is lemondta a meccset, Buti meg sérült, így azt sem tudtam egyáltalán megleszünk-e? A félelmeim nem voltak alaptalanok. Kezdéskor Tökivel ketten dobáltunk. Tudtuk hogy Márk késik, de ez még csak három fő. Robiban bíztam, de mivel ő sem jött, már-már elkönyveltem hogy nem kell játszanunk, és őszintén szólva nem is nagyon bántam. Ekkor megjött sántikálva Buti, és mivel 4-en már ki lehet állni, így gondoltuk beleszaladunk a pofonba: egy fővel kevesebben, center nélkül a maradék háromban a leggyengébb játékosunkkal, én pedig szinte mozgásképtelenül... Az ellenfél nem tűnt rossznak, bár magas emberük nekik sem volt. Viszont igen sportszerűen ők is 4-en álltak fel. Ez nekünk kedvezett, hiszen óriás terek nyíltak ezáltal középen Márknak és nekem a betörésekhez, és Buti tripláihoz is jól szét tudtuk húzni a támadást. Viszont a melegítésünk a nullával volt egyenlő.

A meccs elkezdődött. Szép lassan nyugdíjasan támadtunk, hogy ne fáradjunk el, és igyekeztünk jó védekezéssel kevés pontot kapni. Ez sikerült is, mert az ellenfelünk nem volt túl harcos. Láthatóan begyakorolt labdajáratással igyekeztek helyzetbe kerülni, ami elég gépies és kiszámítható volt, így több eladott labdát csináltak vele, mint dobóhelyzetet. Ráadásul egyikük sem volt túl labdabiztos, így nem kellett komoly energiát fektetni a lábmunkába hogy levédekezzük a betöréseiket. Ekkor még nem nagyon mertük elvenni a labdáikat, hogy ne fárasszuk magunkat és ne gyűjtsük a faultokat, de a második félidőben már ezzel is borzoltuk az idegeiket. Egy két kivétellel 3-4 métermél távolabbról üresen sem voltak veszélyesek a gyűrűre, így attól nem kellett tartanunk, hogy kiütéses vereséget szenvedünk.

Szerencsére védekezésben sem voltak harcosabbak, egy gyors lépéssel bármikor meg lehetett verni a felső embereket, és a palánk alatt sem várt óriás center, aki megállítson. Ha meg többen összezártak, a széleken maradt hatalmas hely Butinak a triplára, vagy Márknak és Tökinek a leosztás ziccerre. Ezekből megeröltetés nélkül tudtunk helyzeteket kialakítani. Eleinte pontokat szerezni ugyan még nem, mert melegítés nélkül nem nagyon ment a dobás, de center hiányában ficánkoltunk a palánkjuk alatt is és szedegettük a támadó pattanókat. Az első negyed végére úgy tűnt, hogy az előzmények ellenére nyerhetünk is. Közben szurkológárdát is kaptunk a törzscsibék személyében.

A második negyedben talán túlságosan is lenyugodtunk. A védekezés alább hagyott, a zóna egy része nem lépett oda a labdásra azzal a felkiálltással, hogy eddig sem dobtak be semmit. Na ezt rögtön büntették, pár perc alatt nem csak felzárkóztak, de el is húztak, nekem meg hárman 4 ellen nem volt kedvem még 20 percig futni az eredmény után. Márk ráadásul egymaga akarta eldönteni a meccset, több támadáson keresztül gyakorlatilag passz nélkül dobta rá vagy tört be, mindannyiszor sikertelenül. Mi ketten Tökivel meg csak fölöslegesen fárasztottuk magunkat rohangálással. De még az volt a jobbik eset, mert gyakran úgy mentek el a dobások, hogy nem volt senki szedni. Na ezt már zokon vettem. Nem értettem, hogy ha két passzból eddig is könnyedén dobtunk kosarat, akkor miért nem ezt folytatjuk?!? A véleményemet nem is rejtettem véka alá. Nem tudom ennek köszönhetően, vagy mert maga is rájött, de Márk nagyjából felhagyott a kamikaze akciókkal és elkezdtünk újra játszani. A fejetlenség után a felzárkózáshoz kellett néhány biztos gól így bár a beton lábaimmal eddig kerültem a robbanékony mozdulatokkal, most villantam egyet és sima ziccerig vittem a labdát. Kiosztottam még pár gólpasszt, így félidőre egalizáltuk a meccset.

A második félidőtől pedig már nem volt kérdés a végeredmény. A védekezést is szigorúbban vettük, 1-2 kosarat engedélyezve csupán negyedenként, de azok is általában kétségbeesetten bemákolt találatok voltak. Az ellenfél egyre tanácstalanabbul egyre több labdát adott el, amiből mi egyre több könnyű kosarat szereztünk. Felszabadultan pedig már szinte minden bement. Ráadásul Márk is belátta, hogy passzból könnyebben boldogul mint betörésből, és hogy ha helyzetben van úgyis megkapja a labdát. Onnantól kezdve remek gyors átadásokkal dugtuk el a labdát és szemkápráztató labdajáratással hoztunk mindenkit helyzetbe. Volt itt hát mögött, fej fölött, láb közötti passz. Sőt még alley-up és egész pályás touchdown passz is. A meccs eldőlt, megint kicsit könnyelműbbek lettünk. Már nem zártunk mindig vissza mindannyian, de ebből is jól jöttünk ki, hiszen a megszerzett labdával a társunk azonnal megjátszható lett a másik térfélen. Szétszakadt a pálya. Az arcoskodásnak egyetlen negatív eleme az volt, amikor tiszta ziccerben a mögöttem futó védőnek visszaijesztettem a labdával, ami miatt túl messziről ugrottam el, és kihagytam a kihagyhatatlant... De most ezen is csak mosolyogtam már. Ettől eltekintve hibátlan és látványos meccs volt, végre a törzsszurkolóinkat is kiszolgáltuk, bár az új cipőt végül nem vettem fel, majd valamilyen méltóbb küzdelemhez.

Örültem, hogy nagyjából összeszedett volt a mozgásom, még a dobásom is, és meg tudtam indulni amikor nagyon kellett, ráadásul nem sérültem le... Összességében pedig tartás és csapatszellem tekintetében is igen hasznos meccs volt, a kezdeti önzőzés után mindenki rájött, hogy passzal sokkal könnyebben szerzünk gólt, és hogy aki ad, az végül kap is. Az utolsó netgyedben Márkot pl. tömtem  labdával, így ötször annyi pontot dobott, mint amikor a második negyedben egyedül próbálta megoldani a helyzeteket. Még Buti is dobott sérülten két triplát, és Töki is csak egy meccsen dobott eddig ennél többet, nem is beszélve a sok lepattanóról. Tehát aki eljött mindenki jól érezte magát, sikerélménnyel távozhatott. Csapatként is profitáltunk a játékból önbizalom és csapatjáték területén is.

Viszont össze kell kapni a társaságot, hogy mégegyszer ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Bár óvodás, de úgy tűnik minden meccs előtt körbe kell szólni mindenkinek... Most 2 hétig nem játszunk, de utána komolyabban kell vennünk, mert ennél már csak erősebb csapatokkal fogunk játszani, és azért jó lenne dobogón végezni!