Edzésleírás

Duna Towers - Szigetkör - Duna Towers Kokóval

Nyűgösen, fáradtan és izomlázzal semmi kedvem nem volt futni, főleg ilyen későn. De egyrészt megígértem Kokónak a közös futást, másrészt nem akartam ellógni még akkor sem, ha egyetlen porcikám sem kívánta. Legszívesebben letudtam volna egy gyors rövid futással, abban biztos voltam, hogy 10 kili fölött nem akarok menni, Kriszti viszont hosszabbat szeretett volna. Elvileg Római partot terveztem, de aztán a Szigetben egyeztünk ki, mert hogy Rómain már sötét van. Az idő az évszakhoz képest brutálisan meleg volt, bár kicsit hűvösebbnek érződött az időnként feltámadó szél miatt, de ez még így is több, mint kényelmes volt futáshoz.

Az első kilométereken többnyire Kokó beszélt, amíg el nem kezdett fáradni, akkor elhallgatott. Én meg már induláskor fáradt voltam, így csak szedtem a lábaimat és igyekeztem túl lenni az egészen. Kriszti ezt szóvá is tette, de egyszerűen valóban úgy éreztem időnként, hogy alig tudok lépést tartani vele. Nem tudom mik voltak nála ezek a spontán ritmusváltások, vagy nem érezte, vagy csak én voltam ennyire fáradt, de egyszer-kétszer valóban meg kellett eröltetnem magam hogy utolérjem, vagy hogy tartsam a lépést. Nem hat percesben kocogtunk ugyan, de azért ennyire szarul nem kellett volna hogy menjen... Gondolom a folyamatos alváshiány és az előző napok edzései megtették a hatásukat, legalábbis csak remélni tudom, hogy ezért ment ilyen nehezen. Azért a forduló után már az öreg gépezet is kezdett belelendülni, onnantól már jobb kedvűen és beszélgetve haladtunk. Mostmár én is képes voltam megszólalni futás közben, és a végéhez közeledve a nyűgösségem is alább hagyott.

A hotelnél Kokó még kapott egy elég konkrét beszólást egy kis cigánygyerektől, de annyira szánalmas volt, hogy még arra sem tartottam érdemesnek, hogy foglalkozzak vele.

Futás után amennyire volt még erőm, igyekeztem lenyújtani, majd egy kicsit erősítettem is, amik után már egészen jól éreztem magam.

Lehet hogy egyedül ezt most ellógtam volna, így az edzés értéke mellett az önbecsülésemnek is jót tett ez a kis futás (meg az izomlázra sem rossz). Kösz Kokó.

A tempó összességében nem volt rossz, a hidas kezdés-és befejezéstől eltekintve 5:30 alatt tartottuk az átlagot, ami azért Kokótól szép egy sima hétköznapi edzésen. Jó-jó valamiből csak lefutotta a félmaratonjait, de úgy tűnik ő is fejlődik (vagy én vissza : ) már amennyire emlékszem rá hogyan futott amikor régen együtt kocogtunk. Végül nem bántam meg, hogy elmentem.

KM	IDŐ	TEMPÓ
1	5:48	5'48"/km
2	11:27	5'39"/km
3	16:47	5'20"/km
4	22:11	5'24"/km
5	27:31	5'20"/km
6	33:29	5'58"/km

0.51   36:27   5'49"/km