Edzésleírás

4:3 Fölösleges bohóckodás.

Meglepően kevesen voltunk lent edzésen, félő volt hogy el is marad. Mivel a kondiedzésekkel kicsit el vagyok maradva, így nem is bántam volna, ha helyette erősítek. Az edzés után pedig már biztos voltam benne, hogy jobban jártam volna vele.

Az előjelek pedig nem voltak rosszak. 10 ember. Örültem, hogy végre gyors csapatba kerültem a fiatalokkal, így Búza, Normann, Döme, Márk társaságában álltunk ki a két Török, Patkó, Zsír és Zsolti ötös ellen. Ebből a társaságból pedig egyedül Zsolti igazán veszélyes, így az ő őrzését magamra vállaltam. Az ellenfél igazából csak tömegben volt sokkal nagyobb nálunk, sebességben, ügyességben semmiképp.

Még mindig be voltam zsibbadva a hétfő miatt és nem is nagyon tudtam melegíteni, így elég cammogósan kezdtem. Ennek eredménye rögtön egy eladott lett, amiből ha jól számoltam úgy hármat követtem el az este során. Ez még vállalható. De az első menetben nekem legalább csak ez a hibám volt, míg a többiek nullát védekeztek, dobtak mindent ami a kezükbe került, de a kicsik legalább dobásig eljutottak, mert Döme minden labdát elejtett. Amit nem azt kintről küldte rá, így viszont nem volt lepattanó, ezért kb. 8-0-ra is vezetett már az ellenfél. Akkor kicsit összekaptuk magunkat, és bedobtunk párat (én is) ezzel feljöttünk úgy 5 pontig, de összességében ez alázás volt. Nem akartam morogni, de rangidősként mégiscsak igyekeztem összekapni a társaságot. Nem sok sikerrel. A fiatalokban nulla tisztelet van.

A második menetre picit javult a védekezés és kezdtek beakadni a dobások is, így azt már hoztuk. A harmadik játékban pedig már minden összejött, Dömének is minden bement, volt néhány indításgól és még a támadólepattanókból is megéltünk. Helyenként még passzoltunk is, így gyakorlatilag állva hagytuk az ellenfelet.

Én is egész hatékonyan dobáltam, igyekeztem mozgatni a csapatot, de gyakran el sem jutott hozzám a labda, így döntően Zsolti semlegesítésére öszpontosítottam az energiámat. Ez remek edzés, mert ő ha komolyan veszi tarthatatlan, ha őt meg tudom fogni, akkor bárkit. A többiek annyira már nem domborítottak védekezésben, folyton lemaradtak a náluk lassabb emberekről és rutintalanul nem előröl fogták a nehezebb embereket, akik így pozícióból azonnal büntettek. Zsolti is megelégelte a csúnya zakót és elkezdett keményebben játszani. Szerzett is néhány kosarat, hiába lihegtem a nyakában. De legalább amit dobott azért meg kellett küzdenie, és gyakran meg tudtam zavarni annyira hogy hibázzon. De sajnos amit ő kihagyott a többiek pótolták, ezért marha pipa voltam. Akkora arccal folytattuk a söprés után, hogy várható volt, belefutunk egy pofonba. Bár szoros lett az eremény, de győztes meccset hülyéskedtünk el... 2:2

Na ez volt a pont, ahol be kellett volna fejezni a játékot. Szoros menetben az 5. fordulót is elbuktuk, de itt már a baromkodás ment. Sokszor fölöslegesen futottunk fel, mert Búza passz nélkül dobta el vagy vitte rá 4 emberre, de mivel össz 2-3 edzésen voltam a szezonban nem éreztem alapot rá, hogy helyre rakjam. Volt hogy leültem a földre hogy észreveszi-e magát, hogy kevesebben támadunk, de mivel eszében sem volt passzolni ez fel sem tűnt. Aztán egy felvezetett labdából én is dobtam egy triplát "ezt én is meg tudom csinálni" felkiálltással. De rájöttem ha én is fasz vagyok azzal nem segítek a csapaton, mert ismét kikaptunk (bár épphogy) így elkezdtem inkább odatenni magam. Lett is vita újra a védekezésből, pedig vagy 2 támadót nem mondtam be, csak ami már nagyon egyértelmű felöklelés volt. Viszont Zsoltit egészen hatékonyan kivettem a játékból, alig-alig talált be. Ezzel tudtam hatékony lenni, meg indulásból és támadó lepattanóból, mert felállt támadásban labdát nem kaptam. A jó védekezéssel és könnyű kosarakkal viszont kiegyenlítettünk. Nekem már semmi kedvem nem volt ehhez az önző szar játékhoz, meg addigra már csak a baromkodás ment, aminek menetrendszerű sérülés a vége, de a többiek döntőt akartak, és mivel nem volt csere, nem akartam én lenni a bunkó.

Az utolsó menet nem kezdődött jól, mert a kicsit tovább baromkodtak, de aztán összekaptuk magunkat és egy szerencsés kosárral nyertünk.

Az esti játék az idegesség és a szar csapatjáték ellenére néhány dologban hasznos volt. Egyrészt azért szoktam a játékot az újakkal, ami eddig nem sikerült. Minőségi emberrel gyakorolhattam a védőmunkát. Végül támadásban saját erőből kellett élni és kevés lehetőséget jól kihasználni. Ezek még jól fognak jönni. Védekezésben eljött a pont amikor már nem félek senkitől és támadásban is bátrabb vagyok. Bár távoli dobást nem vállaltam, mert éreztem hogy nem menne, de ha bedobom magam és újra veszélyes leszek kintről is, a támadásokból is aktívabban kivehetem a részem. Ennek érdekében 20 percet dobtam még edzés után. De még mindig elég rapszodikus, és kicsit újra megfájdult a könyököm. Zsírral versenyt dobtam, de csúnyán beégtem, az ő 10/9-ére kb. 10/6-al tudtam válaszolni, de mostanság ennyit tudok ezért dobtam tovább, amíg nem éreztem stabilabbnak a teljesítményt.

Összességében tehát nem ment rosszul ma a játék, jó volt a védekezés és nem túl sok eladott, bátor, kemény, nem nyávogós játékkal, de labda nélkül nem sokat lehet hozzátenni...

Legalább nyertünk,,,