Edzésleírás

Röviden: agyatlan streetball lábak nélkül... 1:3

A Spinning után nem voltak illúzióim, hogy mennyire leszek aktív és pörgős a kosárpályán, de mivel sokan lemondták az esti játékot, így kicsit reménykedtem benne, hogy elmarad. Amikor a kocsival beálltam a terem elé egy pillanatra úgy tűnt, hogy szerencsém lesz, üres volt a parkoló. Aztán egy pillanat alatt tucatnyi számomra ismeretlen arc érkezett. A néhány résztvevő csapattárs összecsődítette az összes békási és kaszási streetballost, hogy legyen játék... Ennyit a lógásról : ) Sebaj - gondoltam - így legalább szokni fogom a tekerés után futást, és ilyen buliedzésen meg mit számít hogy megy a játék?

A melegítés nagyon furcsa volt. Mert hogy akkorát sem tudtam ugrani hogy a Nemzeti Sportot ki lehessen húzni a lábam alól, ellenben minden bement. Ezt bíztató jelnek vettem, és gondoltam akkor majd nyugdíjasban végigtolom az edzést és eleresztek néhány dobást : )

A csapatok elosztása nem volt a legjobb, az öregekkel meg Posival és Búzával egy csapatban álltunk ki a fiatalokkal és az utcai harcosokkal.

Bár az ismeretlenek játékerejét nem ismertem, de mivel nálunk volt Búza, aki meccseken a pontok felét dobja, és nagy Pusi személyében lejött egy igazi veterán, aki magasságban és kilóban verhetetlen volt a palánk alatt, nem aggódtam. Elég lazán, vagy mondhatni flegmán kezdtük az első partit velem az élen úgy melegítés jelleggel. Az első kosár rögtön egy vicces megmozdulás volt, amúgy röplabdásan belepiszkáltam egy hosszú labdába, ami a gyűrűben kötött ki. De kb. ez volt a parti egyetlen értékelhető mozzanata. Ugyanis simán kikaptunk. Nem nagyon eröltettem támadásban sem a betörést sem a dobásokat, hiszen éreztem hogy nincs alattam láb, inkább a többieket próbáltam megjátszani, főleg Pusit a palánk alatt, több-kevesebb sikerrel. Sajnos megint rengeteg eladott labdám volt, de ezúttal annyira nem zavart, tekintve hogy tényleg nagyon önzetlenül játszottam, és a meglátásaim sem voltak rosszak szerintem, csak lekvárból voltak a karjaim, így nem mindig tudtam odatenni a labdát ahová akartam. De pár edzés és oda fognak menni ahová akarom. Csak Pusit nagyon frusztrálta hogy nem bírja megfogni a labdáimat, amit meg igen nagyrészt azt is kihagyja, és elkezdett pampogni, majd le is ült. A kondija már nem az igazi...

Néhány pattintott passzom is kicsúszott, vagy túl lapos lett, pedig nem sok kellett hogy gólpassz legyen belőlük. Volt viszont két egész pályás touchdown indításom, amik a védők fölött pont a gyűrű alatt kézbe estek. Fejlődés. Ennek ellenére a második partit is buktuk, ha csak szorosan is. Sokáig tartottak a menetek, mert mindenki baromkodott, így alig esett kosár. Meg valahogy senkinek nem ment. Búza dobásai sem akadtak be ahogy szoktak, de már szinte röhejes volt a rengeteg kimaradt helyzet. Én is valami iszonyat mennyiségű sima ziccert hagytam ki. Pedig ahogy bemelegedtem és már nem voltak beállva a lábaim egyre bátrabban mentem befelé, de hiába csináltam meg a helyzeteket, nem tudtam pontra váltani, sőt a faultok utáni büntetőket is mind kihagytam. Nagyon vacak érzés volt bénázni, de betudtam annak, hogy nincs alattam láb, de amúgy csúcsformában játszanék.

Bár Zsolti őrzését nem vállaltam ilyen állapotban, de ettől eltekintve egészen jól ment a védekezés. Viszont megint nem múlt el az edzés balhé nélkül. Most az volt a probléma, hogy két teljesen egyértelmű faultot bemondtam, miután Boti undorító és balesetveszélyes módon folyton lök és könyököl, ráadásul értelmetlenül és labdától távoli szituációban is, aminek semmi értelme, csak a saját csapattársait amortizálja le. Ha még egy szót szólt volna megmondtam volna hogy akkor pattogjon ha kibír 5 percnél többet kipontozódás nélkül. Nem véletlenül fújják ki folyton, nincs egyetlen szabályos megmozdulása, és még nekiáll feljebb. De majd igyekszem én is keményebb lenni, elvégre meccsen sem fújnak be mindent, és nem megoldás ha ezen folyton felhúzom magam. 

Végre behúztunk mi is egy becsületpontot. Jött az utolsó menet, ami rémálomszerű volt. Az ellenfélnek minden összejött, már megalázó kosarakat kaptunk, míg nekünk a sima ziccer sem ment be. De aztán túlflegmázták a dolgot annyira, hogy felzárkóztunk, sőt vezettünk is a végén. De sokáig képtelenek voltunk bevinni a kegyelemdöfést, mondjuk mérgesített a helyenként buta végjáték. 9:9-nél aztán Boti azok után hogy ő pofázott, bemondott egy szánalmas faultot, ami előtt simán lekönyökölt paraszt módon, aztán még ő sírt. Biztos örültek, hogy így nyertek, amúgy simán lehetett volna egál a vége, de ezen már nem húzom fel magam.

Mivel szarul mentek a büntetők, így dobtam még egy sorozatot levezetésnek, meg kicsit erősítettem is mielőtt leléptem volna.

Összességében akármilyen szarul ment, jó gyakorlás volt, jó állóképességi edzés, és tulajdonképpen tűrhető játék, sok hibával, de bíztató elemekkel. Szerintem keddenként rendszeresíteni fogom a kosár előtti spinninget, még ha ront is a játék-teljesítményemen, de előbb-utóbb csak hozzászokik ehhez is a szervezetem és végülis ez a cél.

1:3