Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:05:00

Edzésleírás

Nagy skalp némi bosszúsággal

Fél tucat meccset nyertünk zsinórban, nagyon jól megy most Kaszáson, míg én év eleje óta (vagy inkább már egy éve, mióta nem edzek rendesen) szenvedek a kosárlabdával. Mondjuk annyi hozadéka lett ennek az évnek, hogy az edzésmorál és a játék javulásával úgy tűnik legalább biztossá vált, hogy mégis maradok, de ez az évem a nagy tervek ellenére az év eleji sérülés miatt nagyjából már ment a levesbe. Mert hiába járok már egy ideje rendszeresen az edzésekre, és hiába megy hellyel-közzel jól a játék, ha a respektem a csapaton belül igen-igen mélyen van, és a posztomra bejött két nagyon jókezű játékos (míg én év eleje óta képtelen vagyok fájós karral rendesen dobni). A fentiek tükrében érthető tehát, hogy a megszokott kezdő, vagy első csere pozícióm már a múlté, és azért kell küzdenem, hogy visszakerüljek ebbe a szerepbe. Úgy tűnik azonban, hogy idén már csak periféria-szerep jut nekem. Néhány perc garbage time-ban stb. Azt már megszoktam, hogy a játékperceknek sok köze nincs az edzéslátogatottsághoz vagy a meccs-teljesítményhez, teljesen rapszodikus, de ez eddig általában nekem kedvezett, egyetlen gyors emberként tavaly nagyon sokat kerültem játékba csupán ezen tulajdonságom miatt, míg most a fiatalok között ez önmagában már nem elég. Ezzel együtt nem értem és nagyon rossznak tartom a meccsekre kinevezett edző Atesz cserélési (vagy inkább nem cserélési) stratégiáját. Az utolsó meccsen is jól ment a játék, csak jó dolgokat csináltam egyetlen hiba nélkül, mégis 2 perc után leültem, és egy stabil 20 pontos meccsnél a tabella utolsója ellen, már csak az utolsó 5 percre szálltam vissza.

A mostani ellenfél viszont sokkal nagyobb játékerőt képviselt, így hónapok óta ez volt az első igazán nagy kihívás számunkra. Ennek megfelelően szoros meccsre és kevés játékra számítottam, hiába jártam le év elejétől (na jó ez még csak pár hét) rendszeresen. De hogy ennyire számításba sem kerülök a játékban, az még engem is meglepett...

Igaz, hogy nem túl jó üzenet volt, hogy 10 perccel kezdés előtt értem csak le melegíteni. De egyrészt nem tehettem róla, másrészt meg baromi szar, mikor az ember lelkiismeretesen bemelegít, tök fölöslegesen, mert utána ücsörög több, mint fél órát... Ezzel együtt tudom hogy nem az a megoldás, hogy akkor szarok bele, de igazából ahogy mondtam leginkább ennek sem volt soha köze a játékpercekhez, és szerintem most sem ezen múlt... Ezen max annyi múlt, hogy mivel nem dobtam be magam, így még kevesebb önbizalommal léptem pályára.

Amúgy a csapat meglepően jól játszott, a mostanában megszokott forgatókönyv szerint haladtunk: Búza vs. ellenfél és általában az eredmény egál... De mivel a többiek így teljesen kikerültek a játékból, Búza meg elfáradt és egyre jobban figyeltek is rá, így az ellenfél szépen elhúzott. Összesen 3 cserénk volt, ebből egyik Billy, így volt sansz rá, hogy a rotációban akár egészen sokat játszassak, de nem nagyon cseréltünk. Az első negyedben konkrétan nullát. Ezt már szóvá is tették páran. A második tíz percben aztán a center csere meghozta a várt eredményt, elkezdtünk felzárkózni, de még így is buktuk a negyedet. Jött a félidő és kicsit dobáltam, bíztam benne, hogy bemegyek, mert egyedül én nem léptem még pályára. Még Billy is előbb került be, pedig nagyon nem ment neki.

De tévedtem, a harmadik negyedben is ültem. Igazán a meccs tempóját elnézve kezdtem egyre inkább úgy érezni hogy nincs is helyem a pályán, mert csak elrontanám a játékot, nem tudnék hozzátenni, és úgy éreztem talán jobb, ha be sem megyek. Már-már azon is gondolkoztam, hogy ha a 4. negyed közepénél akarnak betenni, akkor inkább nem megyek fel, mert egy órányi ücsörgés után maximális hőfokra kapcsolni úgysem lehet, max. azt érném el, hogy megsérülök. Át is ültem a kispad végébe. De aztán nagy meglepetésre pályára szólítottak másfél perccel a negyed vége előtt. Ez jó volt, mert ennyi már kevés ahhoz, hogy nagyon lejtmenetbe kerüljünk ha esetleg hibázom az elején mert nem tudom felvenni a tempót, de másfél perc alatt azért kicsit már játékba lehet rázódni, hogy utána maximumon pöröghessek. Rögtön bele is csöppentem a közepébe, megkaptam az ellenfél egyik legjobb játékosát. Sajna dobott rajtam két kosarat is, pedig végig a nyakán voltam, és mindkettő mákosan csordogált be. Ennél többet tenni nem tudtam, de mégis bosszantó volt. Persze ezért megint kaptam az oltást. Pedig nagyon nem mindegy, hogy valakinek az embere azért dob, mert nem védekezik az illető, vagy épp elváltják, besegít vagy indításból dob, vagy ilyesmi. De amikor rákérdeznek hogy kié? Akkor persze az enyém. Különösen idegesít ez, amikor olyanok szólnak be, akik meg egyáltalán nem futnak vissza, és végig semmit nem védekeznek. Kapunk rajtuk 20 pontot, de ha más embere egyetlen gólt dob, már világvége van. Na meg az sem mindegy hogy alibi játékost, vagy 20 pontost kell fogni. És az enyém ügyes volt.

Támadásban viszont rögtön kivettem a részem, figurában rám jutott a dobás. Elvállaltam, de a védő a nyakamba esett: 2 büntető. Sajnos csak az egyikből lett pont, de az önbizalmamat ez kicsit meghozta. Főleg hogy így ez lett az első negyed, amit nem vesztettünk el. Reméltem, hogy innen folytathatom a 4. negyedben, de csalódnom kellett... 2 perc hiba nélküli, (jó) játék után ismét a padon találtam magam.

A kezdő ötös a negyedik negyedben frissen visszaállva, amikor az ellenfél már kipontozódott, fáradt volt, meg minden, relatív simán eldöntötte a meccset, így az utolsó 2 percre még kaptam némi alamizsna játéklehetőséget, de ebből már csak egy triplakísérletre futotta, ami a gyűrű belsejéből jött ki (és csemege volt Matyinak, aki a lepattanóból kosarat szerzett).

A meccs végén furcsa kettős érzés volt bennem. Egyrészt örültem, hogy hoztunk egy nehéz meccset, és a kevés idő ellenére úgy éreztem, hogy részem is volt benne, mert amikor pályára léptem, akkor kezdtük megfordítani a meccset és onnan már sinen voltunk. Nem mondom hogy ebben fontos részem volt, de a kemény védekezés, és a kritikus időben szerzett pont azért pszichésen számított... Annak is örültem, hogy az előjelek ellenére (heti borzalmas játék edzéseken, reggeli lépcsőzés, nulla melegítés, 35 perc padon ücsörgés) azonnal fel tudtam venni a játék ritmusát, és jól is ment. Egy erős ellenfél ellen nem volt tele a gatyám, nem remegett meg a kezem, nem adtam el egyetlen labdát sem és azt sem hagytam hogy elvegyék. Csupán az az egyetlen dolog zavart, hogy ha jól ment a játék, és nem hibáztam, akkor miért kaptam ilyen kevés lehetőséget?!? Hasonlóan, mint múltkor. Mondjuk a második-harmadik negyedhez képest, amikor be sem akartam állni, mert féltem hogy kevés vagyok, ez sem volt rossz... : )Igazából amennyit kihagytam év elején, és amilyen a teljesítményem, egyelőre nem érzem, hogy jogom lenne ezt szóvá tenni, így a szezon végéig igyekszem inkább odatenni magam, és meglátom, hogy javul-e a helyzet, vagy sem. Ha igen, az szuper, ha nem, akkor fél év után már lesz alapja az esetleges kritikának. Addig marad a hajtás, remélem jövő héten a Malév ellen bizonyíthatok. Szeretek ott játszani, de valahogy mumus az a pálya, legtöbbször parázs meccsen zakót kapunk, hathatós bírói segítséggel, így jó lenne végre erkölcsi győzelmet is aratni fölöttük. Ott eddig valahogy mindig bénáztam, estem-keltem, de tavaly elég jól ment ellenük, sokat is játszottam...ja mert 5-en voltunk : )

Elsődleges feladatként, most hogy a karom rendbejött és már az erősítések okozta első sokkon is túl vagyok, a dobásomat és az önbizalmamat kell SOS visszanyernem, mert tudom hogy ennél sokkal többre vagyok képes. A kondim, a sebességem a régi, bárkit megfogok, mégsem harapok eléggé. Tudom, hogy nem biztos a kezem, ezért bátortalan vagyok és nem vállalok dobást. Tehát fizikailag már képes vagyok erre a szintre, így elsősorban hozzáállásomon és a bátorságomon kell javítanom, ami remélhetőleg majd visszaállít némi tiszteletet is irányomban, ami az újak részéről jelenleg minimális. Sajna a béna évkezdéssel ők lúzerként ismertek meg, nekik még bizonyítanom kell, és kiharcolni így az engem megillető helyet és játékperceket, és leredukálni a piszkálódásokat. Mert borzasztóan rossz úgy játszani, hogy a saját csapattársaim nem bíznak bennem. Kb. mint régen a gimiben. De most nem fogom hagyni, hogy így skatulyázzanak be.

Statisztika: 5 perc, 1 pont, 2/1 bünti, 1/0 tripla, 1 kiharcolt, 0 IBM