Edzésleírás

Bohóckodás a köbön...

 

Szerettem volna még kondizni edzés előtt, de sajna nem értem le annyival korábban. Viszont elég korán leértem ahhoz, hogy végre egyszer dobjak is edzés előtt, ami nagyon rám fér, tekintve, hogy a dobásom fél éve össze-vissza megy... Új gyűrűket raktak fel közben Kaszáson... Hát mit mondjak, nem tudom mi baj volt a régivel (csak a háló volt rossz) de inkább ne tették volna... Olyan merevek, hogy ha a labda csak egy picit is hozzáér, már repül belőle össze-vissza. Ezzel együtt végre sikerült nagyjából összerakni a tempómat. A játék is ígéretesen indult. Megint a gyors csapatba kerültem, miután közöltem, hogy nem vagyok hajlandó az öregekhez menni. Nagyképűen kezdtünk, és rögtön két ordenáré eladott labdát is produkáltam. Mindenki baromkodott végig, össze-vissza ment a dobálás, önzőzés, nulla csapatjáték. Mintha a nyerő szériánktól mindenki hirtelen sztárnak gondolná magát. Az élettől is elment a kedvem. Majdnem az összes menetben kikaptunk, de igazából már nem is számoltam, szánalmas volt az egész. Én még próbálkoztam volna, de mintha valami átok lett volna rajtam. Bárkit fogtam, az mindig kosarat dobott. Legtöbbször ugyan nem rajtam, hanem indításból vagy elváltás után, de a lényeg mindig ugyanaz volt: az én emberem. Képtelen voltam bármit bedobni, a büntiket is sorra melléhajigáltam. A passzaim mindenhová mentek, csak oda nem ahová akartam. A végére úgy szétestem, hogy inkább le is ültem az utolsó menetben, mert egyszerűen semmi nem ment. Csak elhagytam vagy eladtam a labdát. A többiek is hasonlóan, de ők azért mert marhultak de én sajnos ma tényleg nem voltam ennél többre képes. A lábaim is fáradtak és lassúak voltak és a combom fájt egy tegnapi ütközéstől.

Ez tipikusan az az edzés volt, amit nagyon gyorsan el kell felejteni, de sajnos az amúgy sem acélos önbizalmamnak ez most nem tett túl jót, arról nem beszélve, hogy úgy éreztem, csak elvesztegettem az estémet azzal, hogy lejöttem. Hogy ne így legyen, legalább egy erősítést és egy ugrálókötelezést lenyomtam még gyorsan a végén. Csak az boldogított, hogy általában az ilyen utolsó edzések után mindig jól megy a hétvégi meccseken.