Adidas Response Cushion 19

Legfőképpen olyan futóknak ajánlom, akik edzéseik nagy részét aszfalton végzik, és valamilyen okból kifolyólag érzékenyebbek a sérülésekre – legyen az ultrafutó, vagy hozzám hasonlóan ízületi problémákkal küszködő egyén. A 370 grammos modell azért húzza az ember lábát, de hát erre mondják: valamit valamiért.

1. BEVEZETÉS - FUTÓCIPŐ ÉS TESZTELŐ ADATOK

A cipő tulajdonságai:
(ezek inkább TV shop-ba való szövegek :), de természetesen ez is hozzátartozik a teszthez)

-          súly: internetes források alapján 330/347 gramm, saját mérés szerint 374 gramm (ez nyilván a 46-os méret miatt több)

-          a FORMOTION™ technológiával készült talp alkalmazkodik a talajhoz, hogy biztosítsa a lehető legsimább és legkényelmesebb futást

-          léghálós, szellőző felső rész

-          adiPRENE®+ elsőtalp-rész, mely jobb hatékonyságot biztosít

-          TORSION® SYSTEM a középtalp-rész integritásért

-          adiPRENE® sarokrész, a jobb csillapításért

-          a láb anatómiájához illeszkedő, kényelmes EVA talpbetét

-          CLIMALITE® bélés, mely elvezeti az izzadságot

-          adiWEAR® külső talprész a jobb tartósságért

-          kifelé dőlő (szupináló) és neutrális stílushoz ajánlott

(Forrás: http://www.adidas.com/campaigns/performance/ru_ss10/content/products-detail.aspx?article=G19561).

A tesztelő:

-          23 éves, 190 cm magas, 73 kg

-          3. éve fut rendszeresen, átlagban heti 30-50 km között, többnyire aszfalton, „karrierje” során ez a 4. pár futócipője

-          térdét keresztszalag-szakadás miatt műtötték, a futásra kissé érékeny

-          futóstílusa: nehezen behatárolható -> az ortopéd orvos szerint a sarkam nincs megfelelően megtámasztva belülről, így a bokáim befelé dőlnek, nem is kicsit. Emiatt viszont állítólag futás közben jobban terhelek a külső talpélre. Ami viszont biztos, hogy az eddigi neutrális futócipőimben nem volt komolyabb gondom.

Hát röviden ennyit bevezetésnek, most pedig nézzük, hogyan teljesített a különböző edzéseken.

2. EDZÉS/VERSENY TAPASZTALATOK

2.1. Az első találkozás és az első edzés

Június végén vehettem át a cipőt az adidas Váci utcai üzletében. 46-os méret volt a legnagyobb, első próbára úgy éreztem ez kicsit kicsi lesz, végül mégis elhoztam ezt, nem akartam 2 hetet várni a cipőre. Tudom, ez elég nagy „böszmeség” futócipő vásárlásakor, de épp a régi adidas-om volt rajtam, lecsekkoltam, és az is 46-os volt – hát legyen. Otthon aztán egyből belebújtam, próbálgattam, a folyosón futottam pár kört. Elsőre az volt furcsa benne, hogy keménynek éreztem a talpát, még a sarokrésznél is, pedig állítólag a jó csillapítás ennek a cipőnek a lényege. Na de 50 m futás után azért még ne formáljunk róla véleményt, szóval vártam a délutánt.

Eredetileg bringaedzés volt betervezve, ami meg is volt, de muszáj volt elmenni futni is! Így is lett, már alig vártam az első kilométereket! Az elvem az volt, hogy új cipőben nem lehet nem gyorsan futni, szóval egy rövid, tempós futás lett belőle, aszfalton – 5 km / 21:10. Nagyon jól esett, felszabadultan futhattam benne. A sarokrésszel nem volt gondom, jól tompította az én „sarokodaverős” lépteimet. Ellépéseknél jól tapad a lábam az aszfalthoz, nem csúszik ki a lábam. Ami picit furcsa volt, hogy úgy éreztem, a cipő inkább a külső oldala felé dönti a lábfejemet, márpedig eredetileg éppen ezt kéne megakadályoznia, ha igaz a leírás szerinti javaslat, miszerint szupináló stílushoz ajánlják. Ettől függetlenül nagyon elégedett voltam vele így elsőre, de az igazi próbát majd a hosszú futások fogják jelenteni.

2.2. Hosszú, laza futás, aszfalton

Először is szeretném definiálni a hosszú futás fogalmát: nálam ez a félmaratoni távnál hosszabb futást jelenti, nem feltétlenül távban, lehet időben is. Mivel épp edzőtáborozni mentünk, ez remek alkalomnak tűnt, hogy tovább gyűjtsem tapasztalataimat a cipőről. Első alkalommal Kenese-Fűzfő-Kenese szakaszt futottam a bringaút aszfaltján, kb. 17 km lehetett, 1:31 alatt, szóval szép laza tempóban. Következő alkalommal is egy hasonló edzés volt, ez már Almádiig ment és vissza, 26 km, oda lazán, visszafelé fokozva a tempót. Mindkét futás során éreztem a fentebb említett problémát, vagyis a lábfejem kifelé dőlését. Ez nem is lenne nagy gond, de 10 km után elkezdett fájni a bokám. Régebben ez csak 20 km környékén jelentkezett, így kicsit megijedtem. De lehet, hogy csak az elégtelen bemelegítés a probléma? Sajnos nem, mert a második alkalommal is ezt tapasztaltam. 20 fölött viszont enyhülni kezdett a fájdalom, ekkor már 5:20 helyett 5:00 alatti tempóban futottam. Ez azt jelentette számomra, hogy a cipő csillapításával nem lehet gond, mert akkor a táv növekedtével csak élesedne a fájdalom. A probléma okát inkább abban látom, hogy egyrészt új a cipő, és még meg kell szoknia a lábamnak, másrészt pedig lassú futás esetén kissé összeesik az amúgy sem tökéletesen szép mozgásom. Ezt támasztja alá az is, hogy egy későbbi, 22 km-es margitszigeti, közepesen erős futásom alkalmával már nem jelentkezett a fájdalom, és azóta is rendben van minden e tekintetben.

Amit viszont mindenképpen meg kell még említenem az a kényelem. Gondolom sok más emberrel is előfordul, hogy egy hosszabb futás után a cipő egy-két helyen megnyomja az ember lábát, ami jobb esetben csak vízhólyaggal jár, rosszabb esetben viszont – mint nálam a korábbi cipőim esetében – a lábujjköröm látja kárát. Nekem mindig egy lábujjam volt kritikus ebből a szempontból, ebben a cipőben pedig nem volt ilyen jellegű problémám eddig. Mondjuk az igazi próbatétel egy maratoni futás lenne ebből a szempontból, ha már ez is megvolt, majd még szeretném kiegészíteni a beszámolómat.

2.3. Terepfutás

Mielőtt még valaki megkérdezné, hogy miért megyek ilyen cipővel terepre, gyorsan leszögezném, hogy én nem akartam, de így jött össze… Egy bringás edzés után kombi futásra indultunk, a cél a Kenesei kilátó volt. Sajnos arra hamar rájöttem, hogy ide nem betonozott út fog felvinni, így bizony kénytelen leszek terepen is futni. Más cipő nem volt nálam, de gondoltam legalább ezt is kipróbálom. A táv mindössze 5 km volt, ebből 3 km volt murvás illetve helyenként földút. Ha azt mondom, hogy ennyi is bőven elég volt, azzal azt hiszem sokmindent elárulok. Amúgy sem szeretem a terepfutást, hát még ha a cipő sem megfelelő hozzá. Nem éreztem kellően jónak a cipő stabilitását ilyen terepen, és lejtmenetben elég sokat csúszkáltam is, így aztán elég totyogós lett a végére a tempó. Mivel ez a cipő nem terepfutásra lett kitalálva, így ezt bocsánatos bűnnek vettem, de azt hiszem, többet nem is próbálkozom ilyennel, már a cipő tartóssága szempontjából sem.

2.4. Résztávos edzés rekortánon

Ez alkalomból a BEAC pályát választottam helyszínnek. Előtte 5 kili laza bemelegítés volt az adag, majd következett a pálya. Időpontot sajnos nem jól választottam ennek az edzésnek, mert előtte hétvégén versenyem volt, így nem voltam túl friss. Ennek megfelelően a penzum mindössze 800 + 2 x 400 + 4 x 200 volt, előtte még pár felrázó repülővel. Ez egy viszonylag nehéz cipő, így nem a legideálisabb egy ilyen edzéshez, de érzésem szerint egy ’jól megfelelt’ minősítést mindenképpen kiérdemel. Ami az edzést illeti: a repülőfutások során már olyan sebességgel fut az ember, ahol nem sarokra, hanem a talp elülső részére érkezik az ember. A cipő így kevésbé csillapít, viszont nagyon jónak éreztem a talajfogását rekortánon, a gyors ellépéseknél nem csúszott meg a cipő, ellentétben egy korábbi futásommal, amikor a Kopaszi-gát térkő burkolatán futottam a repülőket. Ezután a rövid résztávok következtek, melyeket sikerült hasonlóan jól megfutni, a cipő minden tekintetben jól megállta a helyét, talán csak a tempóban hátráltatott kicsit, de ha a másik oldalról nézzük, akkor így legalább jobban erősödök:). És mivel versenyt is ebben fogok remélhetőleg futni, így természetes, hogy a gyorsabb edzéseket is ebben végzem.

Még említésre méltó, hogy az edzés felénél elkezdett szakadni az eső. Igazi nyári zápor volt, így a pálya hamar vizes lett, néhol tócsákban állt a víz. A 200 m-eket már ekkor futottam, de rendesen megszenvedtem vele, hisz így már veszített a cipő a tapadásából, és az ellépéseknél kicsúszott a lábam. De azt hiszem ezt a problémát csak szöges cipővel tudtam volna orvosolni, szóval nem érheti kritika emiatt a cipőt. Ami viszont külön tetszett, hogy a „CLIMALITE® bélés”, ami állítólagosan elvezeti az izzadságot, az esővizet is nagyon jól tűrte, így nem kellett egész edzésen cipőben álló vízben tocsognom, mindössze a levezetés utolsó kilométerén kezdtem beázni, pedig tényleg szakadt az eső.

2.5. Verseny

Sajnos élesben még nem tudtam kipróbálni a cipőt, illetve helyesebben szólva a szombathelyi Vasi Vasemberen még nem akartam ebben a cipőben futni. A tesztelésre kapott 3 hetem azonban most lejárt, de ígérem amint megvolt az első, később még részletesen beszámolok tapasztalataimról. Ez a verseny terveim szerint Nagyatádon lesz, ami – a távból és a körülményekből adódóan (42 km aszfalton) – remek próbatétel lesz a cipő számára (na meg számomra is:) )

Update: nos, ez is megvolt! Ígértem Pen-nek, hogy utólag beszámolok erről is, íme:

Augusztus 14-én rendezték Nagyatádon az Ironman-t, melyen jómagam első ízben indultam. Aki nem ismerné a versenytávokat: 3.8 km úszás és 180 km bringa után kell teljesíteni a maratoni futótávot, lehetőleg futva:). Ebből adódóan a hozzám hasonló amatőrök számára, a lassú futótempó miatt értelmetlenné válik a versenycipő használata, és a hangsúly a kényelemre és a betonhoz való alkalmazkodásra fordítódik. Azt hiszem a fentiekben már említettem, hogy ennek a cipőnek ilyen körülmények között mutatkoznak meg a legelőnyösebb tulajdonságai. Ennek ellenére számítottam rá, hogy fájni fog, mert egy maraton eddig mindig fájt… Az első fájdalmakat a félmaraton környékére vártam, erre készültem is fejben, és tartalék cipővel is, de csak nem jött. Aztán később se. Nem baj. Készültem tartalék zoknival is, ha esetleg beáznék, hisz a frissítőállomásokon mindenki pancsol, én is sokat locsoltam magam. De nem áztam be. Még 30 fölött sem. Aztán célba érésem után levettem a cipőmet, hogy felmérjem a károkat: 1 vízhólyag. Mondjuk ez akkora volt, mint 5 kicsi együtt, de szerintem így sem rossz arány egy IM végére. Ami a regenerációt illeti, utána 2 napig még elég darabos volt a mozgásom, de ezek is inkább izomfájdalmak voltak. Az ízületeim – a műtött térdemmel együtt – jól bírták, és ez szerintem legnagyobb részben a cipő érdeme. Tehát összességében csak jókat tudok róla mondani, és örülök, hogy ez nagyban hozzájárult eredményemhez.

3. TESZTELÉSI TAPASZTALATOK:

Itt még egy dologról szeretnék említést tenni, ez pedig a cipő sarkának kialakítása. Egy utcai séta alkalmával lettem figyelmes arra, hogy a cipő sarka kissé „furcsán mozog”. Amint a mellékelt képen is mutatom, látszik, hogy a sarok darabja a talptól egy különálló részt alkot, a kettőt pedig egy szokatlanul mély rés választja el egymástól. Séta közben olyan érzésem volt, mintha le akarna törni ez a rész, és itt kissé megijedtem, hisz új még ez a cipő ahhoz, hogy tönkremenjen. De persze az is lehet, sőt valószínű, hogy a sportszergyártó ilyen technológiával próbálta elérni a cipő jó csillapítását a saroknál, és ez csak számomra volt kissé furcsa. Egyébként futás közben abszolút nem érezni ennek hatását, de azért kíváncsian várom, hogyan és milyen állapotban éli meg a cipő az 1000. kilométerét!

Végezetül pedig nézzük, milyen osztályzatokat érdemelt a cipő.

Pontozás

- Csillapítás: 5. A cipő legjobb tulajdonsága, ezt azt hiszem már részleteztem az edzésleírásoknál is. Ez a cipő erre van kitalálva.

- Rugalmasság: 4. A jó csillapítás miatt nyilván nem lehet tökéletes a rugalmasság, de nincs vele gond, szerintem jó!

- Stabilitás: 5. Bár ahogy írtam, terepen nem épp a legjobb, de ez a cipő nem erre van kitalálva, aszfalton pedig tökéletesen megfelel, így jár az 5-ös!

- Kényelem: 5. Nagyon jól illeszkedik a lábamra, jó érzés benne futni. Külön pirospontot érdemel, mert végre nem lilult be a körmöm a hosszú futások után.

- Tartósság: 4. Hát erről most még nehéz nyilatkozni, de a sarok kialakítás furcsasága miatt nem mertem 5-öst megelőlegezni neki.

- Design: 4/5. Talán férfiaknak nem épp a hófehér cipő áll a legjobban, na meg így meglátszik rajta a kosz, de egyébként semmi gondom vele, szép cipő! (Ha lenne fehér öltönyöm, még ahhoz is felvenném:) )

Záró kérdések

- A tesztelt modell legjobb tulajdonsága: itt egyértelműen a jó csillapítást, és a hosszú távon is kényelmes viseletet emelném ki, ahogyan a fentiekben is már többször említettem.

- A tesztelt modell legrosszabb tulajdonsága: nagy súly. A 370 gramm azért húzza az ember lábát, de hát erre mondják: valamit valamiért. Viszont összehasonlítva más, hasonló kategóriájú cipőkkel, ugyanazt a súlyt hozza, így tekintve pedig nem is akkora probléma.

- Kinek ajánlom? Legfőképpen olyan futóknak, akik edzéseik nagy részét aszfalton végzik, és valamilyen okból kifolyólag érzékenyebbek a sérülésekre – legyen az ultrafutó, vagy hozzám hasonlóan ízületi problémákkal küszködő egyén.

- Vennék ilyen cipőt magamnak? Bolti ára 29900 HUF. Tekintve, hogy a hasonló kategóriájú cipők ennél egy picit drágábbak, a válaszom: igen. Ettől függetlenül kevés esélyt látok rá, hogy a következő cipőm is ez legyen, mert én szeretném kipróbálni az összes választékot, még ha ehhez több év kell, akkor is.

A teszt végeztével pedig szeretném megköszönni a futócipő-tesztelés lehetőségét az Edzésonline csapatának, valamint az adidas magyarországi képviseletének!

A teszttel kapcsolatban szívesen fogadok bármiféle kritikát, és amennyiben valakinek kérdése lenne a teszttel vagy a cipővel kapcsolatban, szívesen állok rendelkezésére!