Puma Complete Ventis, férfi

Ezt a modellt nagyobb súlyú futóknak ajánlom, illetve olyanoknak, akik (még :)) nem futnak olyan gyorsan, viszont számít, hogy jó legyen a csillapítás. Mivel neutrális cipőről van szó, olyanoknak ajánlom, akik nem igénylik annyira a támaszt.

A cipő és a tesztelő adatai:

A tesztelt cipő egy Puma Complete Ventis, 45-ös méretű  neutrális férfi edzőcipő

Én 182 cm magas és 72 kg súlyú vagyok. A cipőt 9 edzésen (107 km) teszteltem.

A cipőt eredetileg edzőtársam és barátom, a Sashegyi gepárdok Királya, Ripetti tesztelte volna, azonban neki 3 km alatt megfájdult tőle a lába. Kipróbáltuk, a méret nekem is megfelelő volt, így tesztelni kezdtem, bízva abban, hogy nem minden gepárdnak okoz fájdalmat ez a Puma.

Először leírom Ripetti problémáit a cipővel: “Nekem fájt a rüsztöm, mert nem elég merev az alja középen. Fájt a talpam középen, mert nem elég támaszos, és fájt az Achillesem, mert nem elég tompítós hátul. Ezenkívül pedig klaffogott a lábamon, mert túl magas az orra.”

1. Edzés

Mikor megláttam a cipőt, az volt az első benyomásom róla, hogy hatalmas ( lehet benne egyáltalán futni?), sokkal nagyobb (és nehezebb is), mint a többi futócipőm.

Az első közös futásunk a Szigeten, aszfalton volt, egy könnyű (5 perces) iramú 14 km. A cipőt könnyebbnek éreztem, mint amilyennek tűnt, a súlya egyáltalán nem volt zavaró, viszont szokatlan volt a mérete, olyan érzés volt, mintha egy bakkancsban futnék. A belső kialakítása az én lábformámhoz ideális, nagyon kényelmesnek bizonyult. Ez egy neutrális cipő, ezért Gábor megfigyelte hátulról, hogy futás közben dől-e befelé a lábam, ami a támasztás nélküli versenycipőmnél elő szokott fordulni. Nem dőlt, tehát jól tartotta a lábam.

2. Edzés

Pár nappal később 17 km-t futottam a rakparton 4’ körüli ezrekkel. Még mindig nem éreztem a cipőt (hamarabb elérte a talajt, mint ahogy vártam), de néhány km után megszoktam, és alkalmazkodtam hozzá. A táv második felében esett az eső, így alkalmam nyílt csúszós talajon is kipróbálni. Nem csúszkált, és nem is ázott át (a tócsákat átugráltam :)).

3. Edzés

A cipő adottságai alapján nem versenyekre, gyors futásokra való, de ettől függetlenül tettem egy próbát, hogy viselkedik gyorsabb iramnál. Versenyre ilyen cipőt nem vennék fel, és rekortánra sem merészkednék benne (hiszen a puha talajon a puha cipő gyors tempónál rendkívüli mértékben lassít). Gyorsabb edzésnek a következőt találtam ki: 2 külső Szigetkörben (egy kör kb. 5,3 km) a budai oldalon az aszfaltos részen 1,5 km-t gyorsra futottam, a fennmaradó részt pedig könnyen futottam. (Előtte-utána bemelegítés és levezetés, a teljes táv ~16 km lett.) A gyors részeket 3’20”-as iramban teljesítettem, ilyen sebességnél már sokkal nagyobb energiabefektetésre volt szükség a cipő párnázottsága miatt, hiszen így drasztikusan megnő a talajfogás és elrugaszkodás közötti idő. A bakkancsszerű méret pedig a mozgásban akadályozott, arra kellett figyelni, hogy ne “akadjon el” a talajban. Ugyanez az iram vékonyabb talpú cipőben lényegesen könnyebben megy. A két Szigetkör egyébként 42 perc lett, a két gyors részt nem számítva 4’10”-es km-eket futottam (ott sokkal kevésbé éreztem a cipő lassító hatását).

A tesztfutás eredménye persze nem lepett meg (tudtam, hogy ez nem egy vékonytalpú rugalmas cipő), de megerősített benne, hogy versenyekre, sőt még gyors edzésekre sem igazán való.

4. Edzés

Kipróbáltam a cipőt (könnyű) terepen is. Az edzés eleje és vége aszfalton volt (erdőig és haza), a közepén pedig erdőben futottam. Az erdőig tartó útvonalon az emelkedők vannak túlsúlyban, a meredekebbeknél a cipő nyelve nyomta a lábam, de ezt a túl szorosora kötés is okozhatta. (Bár amióta egyszer ilyentől lesérültem, eléggé odafigyelek rá...) Az erdőben az egyenetlen talajból a vastag talp miatt persze nem sokat éreztem, és mivel figyeltem rá, hogy magasra emeljem a lábam, nem is akadtam, botlottam el semmiben. Tehát nem volt semmi problémám, a lábam sem akart benne kifordulni. Egyébként erre nem is vagyok hajlamos, voltak már egészen gyors edzéseim is terepen, de még soha nem sérültem meg, pedig egyszerű edzőcipőkben szoktam az erdőben futni.

Értékelés

Csillapítás: 5. A csillapítás tökéletes. Kíváncsiságból kipróbáltam, milyen, ha nem rendes stílussal futok, hanem “odacsapom” a lábam  a talajhoz, illetve azt is, ha a talp elülső része helyett sarokra érkezem. A talajfogás “puha” volt minden esetben.

Rugalmasság: 3. Nem igazán rugalmas, gyors futásnál ez igencsak érződik. Azért nem kap kevesebb pontot, mert egy edzőcipőtől  nyilván nem is várható el, hogy igazán rugalmas legyen.

Stabilitás: 4. Vannak persze lényegesen stabilabb cipők, de ebben is van elég támasztás – számomra biztosan, nem volt vele problémám.

Kényelem: 5. Sehol nem nyomott, sehol nem szorított.

Tartósság: alig 100 km-t futottam a cipőben, így a tartósságot nem pontozom. Eddig sehol sem látszik rajta kopás.

Design: 3. Nem az én stílusom, de ezt a szempontot nem igazán tartom fontosnak. (Bumfordi a kinézete, a rikító kék a fehér varrásokkal egyáltalán nem mutat jól.)

- A tesztelt modell legjobb tulajdonsága: Kitűnő a csillapítása.

- A tesztelt modell legrosszabb tulajdonsága: Nagyon nagy és nehéz.

- Kinek ajánlom? A cipőt nagyobb súlyú futóknak ajánlom, illetve olyanoknak, akik (még :)) nem futnak olyan gyorsan, viszont számít, hogy jó legyen a csillapítás. Mivel neutrális cipőről van szó, olyanoknak ajánlom, akik nem igénylik annyira a támaszt.

- Vennék ilyen cipőt magamnak? A könnyebb, vékonyabb talpú cipőket szeretem, a lassabb futásokhoz is viszonylag könnyebb edzőcipőt szoktam választani, ezért nem vennék ilyen cipőt magamnak.