Egy nem terepfutócipő terepen (Nike Air Pegasus +27)

A cipő és tesztelője adatai 

- Gyártó: Nike
- Modell: Air Pegasus +27 (női)
- Méret: 37.5
- Ára: 26.990,-
- Edzések: 2012. szeptember – 2013. március (kb. 500 km)
- Testmagasság és testsúly:165 cm, 52 kg
- Életkor: 33

Elöljáróban

Közel 10 év tájfutás (néhány utcai futóversennyel megspékelve) után közel 10 év futásmentes év következett, majd 2012. májusában kezdtem el futni. Anno az edzéseken Adidas adiprene technológiával készült futócipőim voltak (a versenyeken stoplis tájfutócipő), és tavaly májusban az utolsóként használt régi Adidast vettem elő; az akkor még csak 2 km-es bevezető futásokhoz. Ahogy azonban egyre emelkedett az edzéseken lefutott táv, nyilvánvalóvá vált, hogy új cipőre van szükség. (A képen a régi Adidas.)

Miért a Nike Air Pegasus +27?

2012. szeptemberében a Nike Air Pegasus +27-re egészen egyszerűen azért esett a választás, mert Sopronban a méretemben gyakorlatilag nem volt más, hasonló kategóriás futócipő. Egyébiránt az üzletben először egy Adidas modellt próbáltam, mert nagyon meg voltam elégedve a korábbi cipőimmel, de miután a Nike-t felvettem, összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, puhább és rugalmasabb volt. Az Adidas modell pontos nevét sajnos nem tudom, de arra konkrétan emlékszem, hogy kb. 10.000,-Ft-tal volt olcsóbb, mint a Nike; ezért valószínűsítem, hogy nem a „komolyabb” futócipők közé tartozott, tehát nem feltétlenül a magasabb kategóriás Nike Air Pegasus +27-tel kellett volna összehasonlítani, de ez volt az üzlet kínálata.

A „pegazus” egyébiránt annyira levett a lábamról, hogy hazaérve rögtön fel is vettem, és estig rajtam volt, mert ennyire puha és kényelmes cipőt korábban soha nem hordtam.

Néhány hét múlva az édesapám, majd később a férjem (együtt futunk) is beruházott egy-egy ugyanilyen (természetesen férfi) modellbe; így teljessé vált a családi flotta.

Terep és edzések

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a cipőt elsősorban aszfalton érdemes használni, de én (mi) főleg erdei talajon használjuk. (Ha lett volna rá lehetőség természetesen inkább terepfutócipőt vettünk volna.) Futócipőből ugyan nem, de szerencsére futóterepből annál változatosabb a soproni kínálat. Az erdei talajon itt elsősorban  turista és sétautakat kell érteni; nem az „erdőt-mezőt keresztülszelő” tájfutóterepet. Az alábbi két képen látható, milyen utakat kell elképzelni.

Az erdei edzések teszik ki a futásaink kb. 80 %-át (legyen 79%, hogy kijöjjön a 100%), kb. 20 % aszfalt, és minimális, kb. 1 % a salak (atlétikapálya). Rekortán pálya a városban nincs.       

A távok hossza 5 -15 kmközött változik, a cipőben eddig kb. 500 km van (azért nem tudom pontosabban, mert edzésnaplót csak 2013. jan. 01. óta vezetek, ezen időpont óta 314 km-t futottunk, hozzátéve a 2012. szept.-dec. közötti időszakot – kicsit kevesebb edzésmennyiséggel –, kijöhet az 500 km).   

Az időjárási körülményeket tekintve a cipő igencsak ki volt téve a szélsőséges körülményeknek (a drasztikusan havas télre, amikor megvettük, nem számítottunk); és így ki is jött a talán legnagyobb negatívuma; nevezetesen beázik és a belső puha talp remekül megszívja magát, majd tartja is a vizet (igaz, nem is ígérte a gyártó ennek az ellenkezőjét). Nem egyszer futottunk cuppogó cipőben hosszú kilométereken át.

Futottunk tehát (nem keveset) hóban (ld. alábbi képek), abban a fajtában is, ami lábszárközéig érő szűz hó, és taposni kell; valamint vizes / sáros / erdei munkagépek által „felszántott” utakon, és enyhén jeges / csúszós aszfalton is.   

Versenyezni a cipőkkel egyelőre egyszer voltunk (mindhárman), március 10-én, édesapám és én 14 km-en, a férjem 7 km-en, aszfalton, Bécsben, a VCM Winterlauf-Serie versenyén. Jelenleg az április 14-ei bécsi félmaratonra készülünk.

A tempónk (tekintettel a téli, inkább km. gyűjtögető alapozós időszakra) 5:30 és 6:00 perc / km között van, ebben természetesen benne van az is, hogy Sopronban szinte lehetetlen szintemelkedés nélküli futóterepet találni (van olyan útvonal, ami 7.5 km-en keresztül folyamatosan emelkedik 350 m-t), és az is, hogy sokszor futottunk olyan hóban, amiben igen nehézkes volt a haladás. A gyorsításokat, iramjátékot kb. két hete kezdtük el, így már volt 5:09 perc / km-es 7 km-ünk is.

Cipő

 Előnyök

 - Ahogy a fentiekben is említettem, rendkívül jó a csillapítása, jól párnázott, puha, ennek ellenére rugalmas, mindent összevetve nagyon kényelmes, és személyes érzetem szerint 500 km alatt ezekből a tulajdonságaiból nem vesztett, bár ezt nyilván úgy lehetne objektíven megítélni, ha egy teljesen új párral hasonlítanám össze.

- A lábam soha nem fájdult meg benne, se a talpam, se a lábszáram, nem volt vízhólyagom, és nem törte a sarkam.

- Az igazi terepe az aszfalt, sokkal dinamikusabbnak érződik, mint egyéb talajon. 

- A talpa 500 km után alig (szinte nem is) kopik.

- A cipő talpbetétje alatt külön hely van kiképezve a Nike + iPod Sport Kit érzékelőjének; én ezt nem használom, de annak aki igen, nyilván praktikus.

Hátrányok

- A talpkiképzéséből adódóan időnként beszorul egy - két kisebb kő, kavics. A talpán keresztül nem érezni, nem nyomja a lábat, de kopog, ezért pont aszfalton zavaróbb inkább, mint az erdei földes úton.

- A női modell fehér színe. Nemcsak a sáros erdei futások, hanem a salak és akár az aszfalt pora is nemcsak hogy meglátszik rajta, hanem már néhány futás után egyenesen koszos lett. Mosógépbe a cipőt kímélendő, nem szívesen teszem. (A férfi modell fekete, azon a por / kosz nem tűnik fel annyira, a sár igen.)     

- Beázik (ahogy már fentebb is említettem), és a belső talpa nagyon tartja a vizet. Apróság, de megemlítem, hogy a talpbetét piros, ami ha vizes lesz, megfogja a zoknit. Felmerül kérdésként, hogy vajon az iPod érzékelőjének nem árt-e, ha a vizes talpba van beágyazva?

Vennék-e még egyszer?

A vízálló és terepfutó változatát igen.  

Tartósság

A tartósságot (500 km után) megelőlegeztem neki. Ahogy fentebb már említettem, a talpa szinte egyáltalán nem kopik, a textil részei is jó állapotban vannak.

Kiegészítések a férfi modellhez

A férjem kevesebbet fut benne, és épp ezért talán jobban meg is van vele elégedve; kevésbé jönnek ki a hátrányai. Véleményem szerint a kocogáshoz viszont az ára túl magas.  

Édesapámmal ugyanazt az edzésmennyiséget teljesítjük. A korábbi (régi / öreg) futócipőjét elsősorban azért cserélte le, mert térdproblémái voltak, ami jelen cipőben (és persze egyéb kezeléssel) kevésbé érezhető. Az ő cipőjének az orra kevésbé bírta a strapát (pedig kb. egy hónappal fiatalabb is, mint az enyém), és elengedett a ragasztás. (A képen a férfi modell.)