Sport

(verseny)

Edzés ideje

02:00:20

Távolság

17.96 km

Tempó

06:42 p/km (8.96 km/h)

Edzésleírás

Ez a hétvége a BBU Dobogókő hegyi fesztiválról szólt. A csütörtöki CSESZ akció után ugyan voltak kétségeim, hogy mennyire fogom bírni, de azért bíztam a táv rövidségében. Reggel a Dobogókőn nyúlós köd és nemszeretem hűvös fogadott bennünket, de azért összeszedtem magam és átültem a transzferbuszba. Itt találkoztam Évivel, és kellemesen végigdumáltuk az utat Esztergomig. A versenyközpontban aztán még egy csomó időnk volt vakarózni, átöltözni és nem kimenni a szélbe. Megegyeztünk, hogy mivel egyikünk se akar nagyon gyorsan menni, együtt nyomjuk végig a távot, így sokkal szórakoztatóbb is. Szerencsére itt már látszott, hogy a felhőzet időnként fel fog szakadozni, és utána rögtön sokkal kellemesebb lesz minden. Végül aztán rendesen nekivetkőzve kimentünk a starthoz, felhangzott a Tűzszekerek, és már fordultunk is ki a kapun. Mondjuk a szervezők valószínűleg nem így képzelték a "lassúrajtot", az eleje bőven öt percen belül tolta. A dobogókői elágazónál aztán kétfelé váltunk: az országútisok mentek arra tovább, mi pedig először Esztergom felé fordultunk, majd rövidesen letértünk egy földútra, és a játék elkezdődött. Mi lelassítottunk, mert én úgy tippeltem, hogy perceseken nem kéne belül menni az elején sem. Igazam lett. A pálya kezdetben a kertek alján vezetett, aztán kiértünk a lakott területről, és nagyon kellemes, jól futható utakon haladtunk mezők szélén, majd az erdőben. Sár szerencsére csak itt-ott nehezítette a dolgunkat. Viszont szint azért volt benne, nem egy helyen szép kis emelkedők jelentettek kihívást. De az egész pont olyan volt, hogy igazán szenvedőssé sehol sem vált. A kis sárért pedig bőven kárpótolt a táj szépsége, a hegyoldalakon játszó napfény, a felhők haragos lilája az ég kékje előtt, és a girbe-gurbán kanyargó út. Kiemelkedően szép volt az ereszkedés Pilisszentlélekre, itt ösztönösen is begyorsítottunk, de hasonló élményt jelentett a szorosan egymás mellett álló fákból álló erdő boltívei alatt vezető szakasz vagy éppen a magányosan álló hatalmas bükkfák látványa. A kilik pedig szerencsére jó ütemben fogytak, mi pedig nem voltunk még fáradtak. Igaz, tudatosan visszafogtuk magunkat, a meredekeket sétáltuk. Utol is értünk több sporttársat, akik elfutották az elejét, és mostanra ez már jelentkezett. Egy komoly, több kanyarból álló emelkedő még következett, innentől már a gerincen haladtunk tovább. A nyiladékokon a kilátás csodálatos volt, még a Duna is látszott. Közben egyre több lett az ember, amiből éles ésszel arra következtettem, hogy közeledünk a Dobogókőhöz. És valóban, már itt is volt kilátó, aztán a parádé szakasz jött már szinte 0 szintemelkedéssel végig a sétaúton, majd egy rövid kanyar után már a műúton voltunk. Kiabáltam Évinek, hogy itt a vége, mindjárt beérünk. Aztán meghúztam, ami még belefért. Nagyon jólesett száguldani, éreztem, hogy van még bennem ennyi energia. És már ott is a célkapu, fordulunk be, hajrá, és bent vagyunk! Macsi már vár, fotózás, nagy öröm, és az extra: az időnk pár másodperccel több csak a két óránál! Erre nem mertem volna fogadni az elején még... igaz, a pálya az én mérésem szerint rövidebb volt a kiírásnál, és szerintem a szint sem volt benne annyi, mint amire készültem. De nem baj. Örömfutás volt ez minden ízében. Igazi őszi ajándék.

http://connect.garmin.com/activity/378851740