NIKE Zoom Structure Triax+13

A cipő sima talajon, nagyobb sebességnél viselkedett legjobban, ahogy az egy félverseny modelltől el is várható. Kisebb stabilitása miatt egyenetlen talajon és terepen nem szerepelt túl jól. Kiváló csillapítása miatt elsősorban a pronáló futóknak, illetve a fájó ízületű, de jó erőben lévő sporttársaknak ajánlható.

Adatok

Gyártó: Nike

Modell és méret: Zoom Structure Triax+13, 44-es méretben.

Típus félverseny, verseny,

A teszt során 14 alkalommal viseltem hosszabb-rövidebb futásokhoz, a teljes megtett táv 117km

Magasságom 175cm

Testsúlyom: 68kg

A régi futócipőm alapján úgy tudom, hogy neutrális futóstílusban futok.

Egy hosszú svájci hét után érkeztem haza, mikor először a lábamra vettem az új futócipőm. Elég fáradtnak bizonyultam és a cipő is újnak, így nem vágtam mindjárt bele hatalmas kihívásokba, nehogy meglepetés érjen. Az első próbálkozás csak amolyan ismerkedésnek indult, de már ekkor is jelentős információkat véltem felfedezni. Majd az idő múlásával egyre több dolog szúrt szemet, vagy inkább lábat. A rendelkezésemre álló két hét alatt a legtöbbet szerettem volna kihozni belőle, hogy megoszthassam tapasztalataimat.

1. Edzés: Laza futás, irány és iramváltoztatásokkal

Edzés kezdete 18:20

Táv: 6,5 km

Pécsi lakosként igazi kihívást jelent olyan terepet találni, ahol szintemelkedés nélkül edzhet az ember. Így végül egy laza aszfaltos kocogással kezdtem. Az emelkedőkön nem tapasztaltam hátrányt, sőt azonnal észrevettem, hogy nagyon jól tapad, mintha enyhén ragasztós lenne a talpam. Vagy inkább mintha az aszfaltot most húzták volna a munkások. Egy hosszú szintmentes szakasz következett, ahol szándékosan hirtelen irányváltásokkal tettem próbára a cipő képességeit. Itt már komolyabb észrevételeim támadtak, nem tartotta megfelelősen a lábam, egyszerűen minden alkalommal ki akart csúszni a cipő orrán a terhelés irányában a lábfejem. Ez elég komoly gond lehet egy laza bokájú vásárlónál. Ezt követően egy kicsit iramot is változtattam. Elég nagy erőt vittem a lépésekbe és szinte azonnal feltűnt, hogy nem gyorsulok. Mintha folyamatosan orra akartam volna esni, logikusan a lépésekbe belevitt, majd az el nem használódott energiától. A talp egyszerűen elnyelte az energiát. Végül megérkeztem a tipikus salakos egyetemi futópályára. Elhatározásom szerint vegyesen futok a salakos és a füves részeken. Ennek megfelelően salakon kezdtem, a korábban tapasztalt problémák eltűntek. Az erő megfelelően érkezett a talpamra, így könnyedén futottam, sőt azt kell mondjam, hogy szinte energiatakarékossá vált a futás. A füves pályán hasonló volt a tapasztalat. Hazafelé szintén a laza kocogást választottam, közben arra lettem figyelmes, hogy szokatlan helyeken elkezdtek elfáradni az izmok. A combom szinte égett. Nem tudtam eldönteni, hogy a kihagyott hét lehetett-e az oka, vagy az egészen új lépéstechnikám eredményezte.

2. Edzés Tempófutás 5 km es távval.

Edzés kezdete: 20:30

Táv: 6,32 km

Honnan is tudom ilyen pontosan a távot? A Nike által rendelkezésemre bocsátott Sportbad segített benne. De lássuk a cipőt.

Nyújtás, majd kisebb kocogás után nekiláttam a mai edzéstávnak, ebben a késői órában. Az érzés, hogy kicsúszik a lábam a cipő oldalán melegítés közben, ismét nem hagyott nyugodni. Nagyon kellemetlennek találom, hogy szinte a cipő oldalsó részén állok és nem a talpán. Futás közben már nem volt semmi probléma, de ha valaki még futás előtt tönkreteszi a bokáját, abban nincs köszönet, ráadásul a cipőnek sem használ, ha nem a talpán jár az ember. Mivel erősebb tempót választottam az előző edzéshez képest, így a lépéseim is határozottabbnak ígérkeztek. 4:30-as kilométereket futottam egy egyenletes aszfaltozott 1,3 km-es körpályán. Az előző tapasztalatommal ellentétben már nem volt olyan gondom, hogy el akarok szállni, vagy orra esek, ha nem lassítok. Sőt kifejezetten könnyedén lépkedtem, a rugalmasságnak köszönhetően pedig nagyon sok energiát takarítottam meg. Érezhető volt, még pontos pulzusmérés nélkül is, hogy nem használok fel minden tartalékot. Ha az ember elér egy számára optimális sebességet, akkor igenis sokat segít a futásban a cipő. Úgy látszik, bele kellett rázódni ebbe az új modellbe. Azt is észrevettem, hogy az egyébként fájós jobb térdem nem kezdett el útközben cserbenhagyni. Ezt szintén a rugalmasság számlájára írom. A futás végi levezetéskor azonban mégis történt valami. A lassabb tempónak köszönhetően megváltozott a lépésem hossza, illetve a lépést magát sem úgy formálja ilyenkor az ember, ezért végül megéreztem a térdem. Ebből arra következtetek, hogy nagyobb tempójú futásokra van optimalizálva a darab.

3. Próba

Próba kezdete 8:00

Próba vége 15:00

Megtett táv: 9km

Miért írok próbát? Nos azért mert kíváncsi voltam, mi a helyzet, ha sokat járok a cipőben, mit bír az anyaga, milyen a kopásállósága, ezért egy napra a lábamra vettem a városban. Könnyedén vettem a kihívásokat, a lépcsőket, a sétálást. Mért volt erre szükség? Mert alapvetően teljesítménytúrákra szoktam járni, ezért ott előfordulhat, hogy sétálok, így kíváncsi voltam, hogy milyen esélyekkel indul a cipő. Komoly gondokba ütköztem. A sarkamat nagyon megnyomta. Szinte égett pár kilométer gyaloglás után. Délután szinte csodálatos érzés volt levenni.

3. Edzés: Erős futás szintes terepen

Edzés időpontja: 19:00

Táv:11,3 km

Szint: 3X125m

Már említettem, hogy Pécsen sok az emelkedő, de ezeket eddig elkerültem. Itt volt az ideje, hogy szemügyre vegyem a tudását egy komoly szintemelkedésen. A Makár-hegy lett a tesztalany próbaterepe. Egy korábban már jól bevált körpályán, mely 3,7 km hosszú. A rugalmasságnak köszönhetően nagyon szenvedtem felfelé. A már említett erők itt is ébredtek, de most nem váltak a hasznomra. Egyszerűen nem haladtam, hátráltatott! A lépéshez szükséges erők jelentős részét elnyelte a gumírozott talp. Ezt én komoly problémának találtam. Rövid idővel később a vádlim is ezt a véleményt osztotta, pedig egy hegymászónak nem szokatlan a szintemelkedés!

Aztán le is kellett menni arról a hegyről. Itt már jóban élveztem a rugalmas talp előnyeit. Először is nem fájdult meg minden ízületem az érkezéskor. A térdem miatt aggódtam, de nagyon jól bírta a kiképzést. Azonban ez az edzés sem múlt el kaland nélkül. A magyar közutak állapotát nem kell senkinek ecsetelnem, azt hiszem. Egy olyan szakaszon, ahol az anyagot kispórolták és kissé kavicsossá vált az út, fenntartásokkal nevezném futásnak a cselekményem. Ezek a kavicsok rendszerint a recék között megszorultak. Ez két okból zavart. Egyrészt úgy közlekedtem, mint egy lánctalpas, és a stabilitásból is jelentősen veszítettem. Folyamatosan megcsúsztam, így meg kellett állnom elég sűrűn, hogy kipiszkáljam a potyautasokat. Természetesen ezt minden körben meg kellett tenni, hogy ne legyen baleset a lefelé haladás során.

4. Edzés: Terepfutás vegyes körülmények között

Edzés időpontja 19:50

Táv: 6,6km

A futást a Misina irányába kezdtem, egy rossz minőségű aszfaltúton. Majdnem a nyakam törtem! Olyan kátyúk voltak, hogy nem lehetett nem bele lépni. Ez természetesen nem a cipő hibája, de az, hogy milyen stabil, az már igenis a lábbeliről vet fel kérdéseket. Ismét azt tapasztaltam, hogy alig tudom megtartani a bokám, pedig elég erős! Majd az út szelídebb lett, a Misina és Tubes közötti apró köves úton tettem meg 3 km-t. Itt nem volt semmi említésre méltó, a cipő tette a dolgát, a kavicsban egyébként is nehéz lépkedni. Ezt követően viszont egy kanyart vettem egy turistaútra. Azt gondolná az ember, hogy a kövek a civilizáció felé haladva egyre kisebbek, de legalábbis kevesebb van belőlük. Nos erre szokták mondani, hogy tévedni emberi dolog. Ismét a stabilitás került a középpontba, egyszerűen nem tudtam megfelelően talajt fogni. Persze nem estem el, így nem is kellett fognom a talajt, de közel voltam hozzá. Ezt követően a Széchenyi téren tettem egy rövid látogatást, egy kevés „kultúra” is ragadjon rám.

Terepre semmiképpen nem állta meg a helyét, másnap annyira fájtak az ízületek a bokámban és a térdemben, mintha egy maratont futottam volna. Pedig szó sem volt ilyen távról. Az érdekesség az, hogy 4:30-nál szűkebb kilométereket sikerült futni

5. Edzés: Hosszú futás

Edzés időpontja:17:00

Táv: 16,05 km

Aszfaltfutás a rémálmom, főleg ha sokáig kell kínoznom magam. Számomra ingerszegény a környezet, ha még ráadásul síkon kell teljesíteni a távot, az felér egy egy középkori kínzással. Ezért jelentősen kellett győzködnöm magam, hogy a hosszú futást megejtsem. Végül a tervezett 20km-es távot le kellett rövidíteni egy apró frissítési probléma miatt. Azonban ez a táv is elég hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy összerakjam magamban a képet, hogy nem tudom másra használni a cipőmet, csak hosszú, sík aszfaltfutásra, ahol gyorsan kell futni.

Kiderült, hogy tartós futás során elkezdenek zsibbadni a lábujjaim. Nem jöttem rá mi lehet a pontos oka, de ismét a túl rugalmas talpra gyanakszom. A futás végén arra lettem figyelmes, hogy fáj a bokám. Már említettem, hogy nem tetszik a stabilitása a cipőnek, ezt a bokafájást csak az instabilitásra tudom fogni. Máskülönben nem lenne szabad ilyennek történni. Szokatlan érzés volt, mert soha nem volt gond a bokámmal. A térdem volt az egyetlen kritikus pont és emellett most még a bokaízületeimet is elég rendesen fájlaltam hazaérkezéskor.

Utószó

Szándékosan nem néztem utána a teszt megírásáig a hozzám került modellnek, hogy ne befolyásolja a megítélésemet. Ezek alapján mindenképpen azt mondanám, hogy versenyeken kiválóan alkalmas a modell. Egy komolyabb versenyfutónak bizonyára nem ez a modell a legjobb, hiszen Ők sokkal könnyebb cipőket használnak kevésbé tartós anyagokból.

Pontozás

Csillapítás (5) nagyon jó, minden lépésnél párnákon jártam még akkor is, ha hosszabb távon futottam benne. )

Rugalmasság (4) Nekem nem vált be a túlzott rugalmassága, ami ennek kapcsán sok paraméterét rontotta)

Stabilitás (4) A cikkből is látszik, hogy sok gondom volt vele. Ettől függetlenül ezt a cipőt a félverseny , verseny kategóriában odafigyeléssel hibátlanul lehet használni.)

Kényelem (5) Hibátlan, nem tör, nem nyom, nem melegedett át a forró aszfalton sem.

Tartósság (5) Nyomát sem láttam kopásnak, sem a talpon sem a belső felületeken.

Design (4) Egyetlen dolog tetszett igazán. A pipa körüli zöld varrás. Amit egy futócipőtől vár az ember, az nem ez a kategória. Szóval ebből nem lehet valami a legjobb.

A tesztelt modell legjobb tulajdonsága: Csillapítás

A tesztelt modell legrosszabb tulajdonsága: Instabilitás bizonyos helyzetekben.

Kinek ajánlom? Végezetül, akinek a lábán nélkülözhetetlen eszköz lehet, az nem más mint a pronáló futók, illetve a fájó ízületű, de jó erőben lévő sporttársak, akik kímélni szeretnék magukat.

Vennék-e magamnak? Ami a vásárlást illeti, magamnak nem minden esetben vennék ilyen jószágot, de ez a terepfutó stílusomnak köszönhető.